𝐓𝐡𝐞 𝐜𝐮𝐫𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐦𝐞 𝐢𝐬 𝐘𝐨𝐮 /𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬/

𝐂 𝐈 𝐍 𝐂 𝐎 - 𝐇𝐨𝐰 𝐰𝐚𝐬 𝐢𝐭?

𝐋𝐀𝐍𝐃𝐎   𝐍𝐎𝐑𝐑𝐈𝐒

𝐌𝐚́𝐫𝐜𝐢𝐮𝐬 23. 𝐁𝐚𝐡𝐫𝐞𝐢𝐧

- Tudsz még rám szánni öt percet? Összesítem a mai beszélgetést és ha érdekel elmondom mit tudtam meg. Persze nem kötelező, de így érzem fairnek. Szerintem jogod van tudni, hogy mit írok a mappádba. - mondta Taylor.

- Ezt elmondhatod? - kérdeztem meglepetten.

- Persze. Miért ne mondhatnám el? - ráncolta a homlokát.

- Nem tudom. Mrs. Lewadott soha nem oszt meg velem ilyeneket. - motyogtam.

- Mert befásult! - vágta rá. Meglepetten pillantottam rá majd elnevettem magam.

- Vagyis, ő más módszerekkel dolgozik. - köszörülte meg a torkát.

- Igen, igen. Elsőre is ezt hallottam. - nevetett továbbra is.

- Ugorjunk szerintem. Szóval akkor mondhatom mit tudtam meg?

- Persze. - bólintottam.

- Nem várom el, hogy reagálj rá. Semmit nem kell hozzá fűznöd ez csak az, amit én vontam le. - magyarázta.

- Szerintem mélyen belül rengeteg lehetőség és kaland vágy van benned. Tele vagy vidámsággal és pozitivitással, ami a mai világban rengeteget számít, de ugyan akkor ezt elnyomod magadban, mert félsz a következményeiktől. Extrovertáltnak tűnsz, de nekem az jött le, hogy inkább vagy introvertált. Csak ennyit írok le. Többet még nem. - mondta.

- Ijesztően sok infó ez. - húztam el a szám.

- De nem minden, amit ma levontam. - felelte mosolyogva.

- Lehetek őszinte?

- Bármikor.

- Soha az életben nem voltam még ilyen jó pszichológiai ülésen.

- Ezt vehetem sikernek akkor? - kérdezte és közben kék szemeivel lyukat égetett belém.

- Határozottan. - bólogattam.

- Köszönöm, hogy itt voltál. Nem tartalak fel tovább. Legyen szép napod Lando.

- Holnap találkozunk. - intettem, majd kiléptem a kis szobából. Egy halvány mosollyal az arcomon vágtam át a garázson és őszintén? Nagyon jól éreztem magam. Mrs. Lewadott tényleg mindig erőltet egy témát és nagyon jól esett, hogy Taylor talált valami semleges dolgot, amiről beszélhetünk. Érdekes volt és még le is kötött szóval lehet tényleg tud valamit...

- Lando várj! - kiáltott utánam Jon.

- Igen? - vártam be.

- Most volt az új csajszival találkozód, nem? - Zak küldte vagy Zak küldte?

- De. - biccentettem.

- Milyen volt?

- Jó. Sokkal kellemesebb volt, mint Mrs. Lewadottal bájcsevegni. - forgattam meg a szemem.

- Akkor ne keressünk mást a helyére?

- Nem kell. - ráztam meg a fejem.

- Rendben. - bólintott, majd Andreas felé fordult, aki őt kereste.

A fejemet ingatva léptem ki a garázsból. George nagy vigyorral jött felém, amit még  a maszk alatt is jól lehetett látni, ezért körbe fordulva konstatáltam, hogy sajnos felém jön. Ó, Istenem kérlek ments meg. 

- Lando tudom, hogy most olyan sok szabad időd van, hogy szeretnél velem játszani. - mondta George.

- Ezt miből gondolod? - ráncoltam a homlokom.

- Elég volt csak rád néznem.

- Nyilván. - forgattam meg a szemem nevetve.

- Na, de akkor jössz?

- Hogy a viharba ne?!

- Képzeld tegnap vagy tegnap találkoztam egy olyan 10/10-es csajjal. - kezdte George.

- Megint? Olyannal, mint a múltkor? - szívattam.

- Ja, hogyne. De nem most tényleg olyan volt. Ijesztően kék szeme volt és vörös haja.

- Tippelhetek? Taylornak hívták, ugye?

- Aha, de ezt honnan tudod?

- Ő gyakornok pszichológus.

- Most csak szívatsz. - nézett rám elhűlve.

- Nem. - ráztam meg a fejem.

- Jó fej?

- Igen. - feleltem.

- Mi is a baj pontosan Lando? Szerintem ugyan az lesz velem is és akkor nekem is beszélgetnem kell vele. - mondta George, mire muszáj volt elnevetnem magam. 

- Daniel is pontosan így reagált, mikor meglátta a reptéren.

§§§

Szombathoz réven az időmérő után nekem Mrs. Lewadottal és Taylorral lesz egy csodás kis találkozóm. Sikerült, olyan jól kitalálni, hogy a héten nagyjából csak 3 nap nem kell pszichomókushoz mennem. Hétfőn, pénteken és vasárnap elviekben szabad vagyok. Szerdán és szombaton Mrs. Lewadottal kell lennem és a többi napot Taylor viszi. A szerdai nap kicsit érdekesen alakult, mert Taylor és Mrs. Lewadott véleménye egy idő után elég sok mindenben ütköztek, majd a vége felé Taylor inkább már meg sem szólalt. Kicsit szórakoztató volt, hogy ott puffogott, miközben Mrs. Lewadott egy rém rossz feladatot erőltetett.

- Ügyes voltál pajti. - nyújtotta felém a kulacsomat Jon.

- Köszönöm. Tetszik ez a pálya, lehet ez lesz a kedvencem. - mondtam és már csak gondolatától is rázni kezdett a hideg, hogy holnap újra mehetek rajta. Az adrenalin még tombolt bennem, de hulla fáradt voltam már és mindenem fájt.

- Elhiszem. Sokaknak ez a kedvencük, de szerintem neked a szingapúri pálya is nagyon fog tetszeni. Még fényévekre van, de hidd el. Az is nagyon ott van. - mondta vigyorogva.

- Szingapúr a luxus és az esti versenyek. - bólogattam, mire elnevette magát.

- És a hőség. Pusztulat, ami általában ott van. - igazította meg a maszkját.

- Rosszabb, mint Bahrein? - kérdeztem.

- Sokkal. Ott hálát adsz, majd a jeges fürdőnek. A meleg miatt amúgy, majd sokkal jobban kell figyelni mindenre. Az autóra, gumikra, motorra és tényleg mindenre. Az a nagydíj elég durva lesz. - mesélte csillogó szemekkel.

- Jól sejtem, hogy az a kedvenced?

- Igen, gyönyörű a hely és az esti verseny csak még jobb benne. - bólogatott. - De még elég messze van. Azt hiszem szeptember vége felé lesz szóval addig van bőven időnk még. - mondta ezt már kissé elszontyolodva.

- De jobb mintha nem lenne ott verseny, nem? - próbáltam őt rávezetni a pozitív oldalára a dolognak.

- De persze jobb, csak messze van még. De mindegy. Addig van még egy jó pár futam, amin produkálhatjuk magunkat. - csapott hátba. Nevetve ingattam meg a fejem, majd léptem be a pihenőmbe, hogy átöltözzek a találkozó előtt.

§§§