𝐓𝐡𝐞 𝐜𝐮𝐫𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐦𝐞 𝐢𝐬 𝐘𝐨𝐮 /𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬/

𝐂 𝐔 𝐀 𝐑 𝐄 𝐍 𝐓 𝐀 𝐘 𝐃 𝐎 𝐒 - 𝐏𝐞𝐫𝐡𝐚𝐩𝐬

𝐓𝐀𝐘𝐋𝐎𝐑 𝐇𝐀𝐋𝐋

𝐉𝐮́𝐧𝐢𝐮𝐬 12. 𝐖𝐚𝐥𝐞𝐬

" Igaz, hogy olyan régóta nem ismerjük egymást Landoval és ez az idő alatt ő képes volt elérni azt, amit mások nem és ez egyben volt izgalmas, ijesztő és rizikós is, de ha bele gondolok abba, hogy Landoval vagyok ebben és tényleg számíthatok rá akkor megéri a rizikót. "

§§§

- Azt hiszem most már mehetünk. - mosolygott.

- Menjünk. - bólintottam.

Összeszedve a táskáimat és a telefonomat indultunk el a ház felé, de előtte még összegyűjtöttem a leveleket a posta ládából, majd azokkal a kezemben léptünk be a házba.

- Megjöttünk! - kiáltottam el magam.

- Na végre! Apu azóta vár titeket, hogy felhívott. - jött le a lépcsőn Andy szórakozottan.

- Sajnos nincsenek szárnyai az autónak. - tártam szét a kezem.

- Az kéne még! - horkantotta Lando.

- Milyen volt a ballagás? - karoltam át a vállát, de már elég necces volt, mert majdnem túlnőtt engem.

- Rém unalom. Azt hittem soha nem lesz vége. Apuval kő, papír, ollóztunk, miközben ő a többi szülő között poshadt. - mondta, mire elnevettük magunkat.

- Azt beszéltük meg, hogy ezt nem kell tudnia Taylornak. - jött elő apu is a konyhából.

- Szóval nincsenek béna képek, hogy szívassam vele?

- Egy pár van, de az sem olyan annyira. - legyintett.

- Mr. Hall. - fogott vele kezet Lando.

- Mondtam, tegezz Lando. Patrick.

- Rendben. - bólintott egy kicsit feszülten a pilóta. Ironikus, hogy a 300 km/h-val száguldozó autó nem ijeszti meg, de apám igen.

- Milyen volt a tegnap?

- Nem volt rossz. Megkaptam a doktorit és a diplomát is. - rántottam vállat, mintha csak az időjárásról beszélnék.

- Ja igaz. Mit is számítanak ezek? Chh, dobjuk egyből tűzre, nem? - poénkodott. Nevetve néztem rá és öleltem magamhoz őt.

- Elképesztően büszke vagyok rád Taylor. Kevesen képesek arra, hogy végig csinálják ezt mindazok után, ami tavaly történt. Nagyon erős és céltudatos vagy. Pont, mint amennyire ő is volt. Ha most itt lenne ő is nagyon büszke lenne rád. - suttogta a fülembe, ezzel elérve, hogy könnyek szökjenek a szemembe.

- Megcsináltam. - mondtam halkan.

- Meg. - nevette el magát és biztos voltam benne, hogy az ő szemei sem szárazok már.

- Ugye tudjátok, hogy ha ti sírtok én is fogok? - kérdezte Andy.

- Dehogy. Nem sírunk. - töröltem meg a szemem.