𝐓𝐀𝐘𝐋𝐎𝐑 𝐇𝐀𝐋𝐋
𝐌𝐚́𝐫𝐜𝐢𝐮𝐬 22. 𝐁𝐚𝐡𝐫𝐞𝐢𝐧
A repülőről leszállva sóhajtva vettem tudomásul, hogy itt vagyok és már nincs visszaút. Elvileg egy őszes hajú, pocakos férfit kell keressek McLarenes cuccokban. Miután sikerült összeszednem a bőröndömet is elindultam a kijárat felé. 3 alakot láttam McLarenes cuccban, ezért feléjük vettem az irányt. Azonban ez nem volt, olyan egyszerű, mint gondoltam, mert rengeteg alak ütközött nekem és az alacsony termetem miatt nem volt a legkellemesebb.
- Szép estét. - léptem hozzájuk.
- Szia. Zak Brown. - nyújtott kezet a pocakos férfi és látni lehetett a szemein, hogy mosolyog.
- Taylor Hall. - fogadtam el a kezét.
- Ő itt Daniel Ricciardo az egyik pilótánk. - mutatott a magas göndör hajú férfira, aki vigyorogva nyújtotta az öklét egy pacsira. Egy halvány mosollyal az arcomon öklöztem le vele, majd a nála alacsonyabb és kissé morcos tekintetű fiúra néztem. Kékes zöld szemei élénken csillogtak. - Ő Lando Norris, történetesen vele kéne, majd együtt dolgoznod.
- Hello. - intettem, mire csak valami morgás szerűséget kaptam.
- Oké. - húzta el a szót Zak. - Szerintem jobb lesz, ha most elindulunk a hotelbe. Gondolom mindannyian fáradtak vagytok.
- Mi újság? - lépett mellém Daniel.
- Nincs nagyon semmi. Veled?
- Lando nem mindig ilyen csak most sérti az egoját, hogy segítség kell neki. Kicsit kemény dió, de jó fej. - mondta.
- Majd úgy is meglátjuk. - húztam el a számat.
- Mrs. Lewadott mondott neked bármit is, hogy hogy lesznek itt a dolgok Taylor? - kérdezte Zak, mikor már a kocsiban ültünk.
- Semmit. Az egyetemi rektor se érte el szokás szerint. - mondtam, mire Lando felhorkantott.
- Miért nem lepődök meg? - kérdezte Zak magától. - Mindegy. Holnap reggel, amíg Lando edzésen lesz megbeszéljük aztán utána mivel neki nem lesz semmi programja beszélgethetnétek, hogy te hogy tervezed ezt az egészet és ilyenek. - hadarta a férfi.
- Rendben. - bólintottam.
- Remélem Jon elhúzza. - motyogta Lando, mire elmosolyodtam. Mint egy 5 éves.
- Lando viselkedjél! - szólt rá szigorúan Zak.
- Rendben. - forgatta meg a szemét.
- Honnan jöttél? - fordult hátra Daniel.
- Wales. - adtam rövid választ.
- És akkor ott is jársz egyetemre, nem?
- Nem. Az oxfordi egyetemre járok.
- Tényleg? - kérdezte meglepetten Lando.
- Igen. - bólintottam.
- Oda kicseszett nehéz bejutni.
- Tapasztaltam. - mosolyodtam el.
- Mondjuk Waleshez sincs közel. Kolis vagy akkor?
- Igen. - válaszoltam.
§§§
Fáradtan dőltem le az ágyamra a hotel szobában és élveztem a kialakult csendet. Fáradt voltam és nem akartam mást csinálni már az alvásom kívül, de valaki ezt meghiúsította azzal, hogy nem kopogni, hanem konkrétan dörömbölni kezdett az ajtón. Sóhajtva álltam fel, majd maci naciban és egy egyetemi pólóban mentem ajtót nyitni.
YOU ARE READING
𝐓𝐡𝐞 𝐜𝐮𝐫𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐦𝐞 𝐢𝐬 𝐘𝐨𝐮 /𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬/
Fanfiction"- Én sem jó kedvemből vagyok itt! - vágta hozzám dühösen. - Ez esteben kibaszottul semmi értelme nem volt vissza jönnöd. - mondtam lenézően. " "- Álljunk meg egy pillantra. Most akkor ki vagy te pontosan? - kérdeztem teljesen összezavarodva és a t...