𝐓𝐡𝐞 𝐜𝐮𝐫𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐦𝐞 𝐢𝐬 𝐘𝐨𝐮 /𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬/

𝐃 𝐈 𝐄 𝐂 𝐈 𝐒 𝐄 𝐈 𝐒 - 𝐅𝐞𝐞𝐥 𝐬𝐨 𝐠𝐨𝐨𝐝

𝐋𝐀𝐍𝐃𝐎 𝐍𝐎𝐑𝐑𝐈𝐒

𝐚́𝐩𝐫𝐢𝐥𝐢𝐬 18. 𝐈𝐦𝐨𝐥𝐚

- Nem tudom mit mondjak. - mondtam, mikor rám került a sor a csapat megbeszélésen. - Azt hiszem ezt teljesen jogosan megérdemelte a csapat és kijárt nekünk. - túrtam a hajamba.

- A tegnapi napot még mindig sajnálom, mert azt is megérdemeltétek volna, de igyekeztem ma és sikerült szóval félsiker ez a hétvége. Köszönöm mindenki munkáját és a támogatást is. Rengeteget jelent. - folytattam.

- Jó munkát végeztetek mind a ketten Daniellle. Büszkék vagyunk rátok és a pontok, amiket hoztatok jelentékesek, szóval szerintem az egész csapat nevében mondhatom, hogy köszönjük a munkátokat srácok. Igaz Daniel még nem szokta meg az autót, de ahhoz képest, hogy ez volt a második hétvégéje vele és ez kapásból esős volt, szerintem sok mindent megtudtál róla, de mindenben itt vagyunk és segítünk, hogy minél hamarabb otthonosan érezd magad benne. - mondta Andrea.

- Igen, kicsit küzdöttem, de igyekeztem. - bólintott a férfi, majd rám nézett. - Csak annyit szeretnék mondani, hogy attól még, hogy elvették a köridőd nem vagy rosszabb pilóta, mert bárkivel előfordulhat és még elő is fog, szóval fel a fejjel és ne rágódj azon. Nem könnyű, de meg kell tanulni el engedni az ilyen pontokat és előre kell nézni, hogy ne húzzanak ezek le. Ezt már el akartam mondani tegnap is, de kicsit húzós volt nekem is, szóval elmaradt, de ez tényleg így van. - mondta, mire meglepetten néztem rá. Nem sokszor beszéltem Daniellel  még ilyen témákról, de jól esett, hogy ő is ösztönöz.

- Köszönöm. - biccentettem felé.

- Összességébe szerintem egy jó hétvégét zárt it a McLaren szóval csak így tovább mindenkinek!

- Cheers. - mondtam, miközben felálltam. 

Végig haladva a garázson fáradtan szedtem össze a cuccaim és kullogtam a hétvégére bérelt autóm felé.

- Hé, Lando! - kiáltott utánam valaki, mire hátrafordultam. George futott felém kismillió dologgal a kezében.

- Mizu? - kérdeztem, mikor mellém ért.

- Megvártalak, mert nem sokat dumáltunk ma és gratulálni akartam a helyezésedhez. - mondta.

- Szóval még véletlenül sem azért vártál meg, hogy megint sétáljunk és kidomulják a Mercedest? - kérdeztem felvont szemöldökkel, miközben beszálltam az autóba.

- Eleinte úgy indultam el, de nem lesz jobb attól, szóval fókuszáljunk a második pódiumodra. - sóhajtotta és a hátsó ülésre szórta a dolgait, majd bepattant mellém.

- George. - sandítottam rá.

- Ne, ne is kezdj bele. - ingatta a fejét. - Majd később.

- Ahogy jónak érzed. - dünnyögtem.

- Milyen érzés volt megint pódiumon lenni?

- Leírhatatlan. - vigyorogtam. - Már várom, hogy te is felkerülj a pódiumra és átéld itt is ezt az érzést. 

- Évek kérdése. - morogta.

- Jövőre.

- Hogyne. - horkantott. - Beszéltem Totoval. Hallottad vagy láttad mit nyilatkozott?

- Láttam. - bólintottam elhúzva a szám. 

- Akkor hagyjuk ezt Lando. Nem akar felvinni a csapathoz. 

- George. Hibák mindig történnek és csak, azért mert most ez megtörtént nem kéne ennyire véresen komolyan vennie neki sem és neked sem. Hamilton ás Bottas is szokott hibázni. - próbáltam jobb kedvre deríteni őket. 

- De nekik nem ezen múlik, hogy hol versenyeznek jövőre Lando! - mondta kiakadva. 

- Mondom mi lesz. Lecuccolunk, felveszünk valamit, ami nem szponzori cuccokból áll és elmegyünk valamerre kocsikázni és közben mesélsz, oké?

- Faszt. Nem akarok sehova menni. - vágta rá, mire majdnem elnevettem magam a reakciója miatt. 

- George, ne legyél dulifuli. - löktem meg a kezét, mire csak morgott valamit, ezért újra meglöktem a karját.

- Lando, ha azt akarod, hogy épségben a hotelbe érjünk akkor abba hagyod ezt. 

- Akkor te meg fogadd el, hogy van helyed a Mercedesnél és lesz is helyed. Jó pilóta vagy és hibák bárki részéről előfordulhatnak.

- Igen mondd ezt te, aki fogadni merek, hogy tegnap tört-zúzott az eredménye miatt. - vágott vissza.

- Ez nem igaz. Csak üvöltöztem. - mondtam, mire elnevette magát.

- Mert az sokkal jobb, nem? - kérdezte cinikusan.

- Nem, de utána beletörődtem.

- Ezt el is kéne hinnem?- kérdezte kissé gúnyosan.

- Elviekben igen, de gyakorlatban még csak meg se forduljon a fejedben. - vigyorogtam. 

- Na látod! - kiáltott fel.

- Bolond vagy Geogre.

- Dehogy vagyok. - nevetett. - Egyébként Taylorral még mindig, olyan passzív vagy, mint idáig vagy már elkezdtél neki megnyílni? - terelte a témát. Szép manőver.

- Bonyolult. Úgy érzem, hogy benne megbízhatok, de még sem akarok megnyílni neki, mert mi van, ha? Mi van, ha ő is mindent elmond, majd másnak? - kérdeztem, miközben lekanyarodtam a főútról. 

- A mi van ha elméleteiddel kergeted saját magad sírba Lando. - dünnyögte. 

- Szerinted hülyeség lenne bízni benne? - kérdeztem percekkel később.

- Ez rajtad áll. Ha tényleg úgy érzed, hogy megér egy próbát akkor igen. De ha tényleg az érdekel, hogy én mit monodk akkor szerintem megéri megbíznod benne, mert nem tűnik két színűnek és idáig végig kedves volt, nem?

- De. - sóhajtottam. - Tegnap is öntött belém lelket az időmérő után és rávett, hogy beszéljek Carlosszal is, szóval ja. De nem tudom. - nyögtem fel tanácstalanul.

- Carlos mit mondott erre?

- Azt, hogy szerinte is megbízhatnék benne.

- És akkor szerinte mi lenne a legjobb?

- Nem tudom George.

- Mi lenne, ha vele is beszélnél erről?

- Semmi. Nem lesz  a jövő héten, mert idén diplomázik és próba vizsgái lesznek az egyetemen.

- Akkor hagyod is ennyibe?

- Lehet jobb lesz. - rántottam vállat.

- N elegyél töketlen Lando!

- Nem vagyok. - dünnyögtem vissza.

- Akkor beszélj vele.

- Pontosan miről is akarod, hogy beszéljek vele? - vontam fel a szemöldököm.

- Lehetne, hogy erről is vagy bári másról.

- Miért is? - kérdeztem, mert sejtettem, hogy nem ez a vége ennek vagy nem az akar lenni, amire én gondolok.

- Lando, Taylor dögös, szingli és nem mellesleg kibaszott vonzó is csak ne

- Nem! Ne is folytasd, mert esküszöm itt váglak ki a kocsiból Russell! - vágtam szavába.

- Ne már! - nevettet. - Nem mondhatod, hogy még egyszer sem fordult meg a fejedben, hogy meghúzd.

- Pedig egyszer sem fordult meg a fejemben. -morogtam. 

- Pedig biztos nem lenne rossz döntés. 

- Na jó. Tudod hova mehetsz. - nevettem el magam már én is.

§§§

MI VOLT EZ A VERSENY KÉREM SZÉPEN?