𝐓𝐡𝐞 𝐜𝐮𝐫𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐦𝐞 𝐢𝐬 𝐘𝐨𝐮 /𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬/

𝐓 𝐑 𝐄 𝐈 𝐍 𝐓 𝐀 𝐘 𝐍 𝐔 𝐄 𝐕 𝐄 - 𝐂𝐨𝐧𝐬𝐞𝐪𝐮𝐞𝐧𝐜𝐞

𝐋𝐀𝐍𝐃𝐎 𝐍𝐎𝐑𝐑𝐈𝐒

𝐉𝐮́𝐧𝐢𝐮𝐬 11. 𝐎𝐱𝐟𝐨𝐫𝐝

- Oké itt fordulj balra és elvileg itt lesz egy hotel. - mondta mellőlem Tay.

- Igenis kapitány. - mondtam, miközben kitettem az indexet. Kevesebb, mint 20 perc alatt szerencsére sikerült találnunk egy hotelt. Az út alatt viszont még beugrottunk egy mekibe is és egy éjjel-nappaliba, majd csak úgy jöttünk ide.

- Mielőtt bent állunk le ezen vitatkozni egy vagy két szoba?

- Egy. - vágtam rá.

- Oké. - bólintott, majd a táskáját megfogva szállt ki az autóból. Nyár elejéhez képest is elég hűvös volt, így nem csodálkoztam, hogy egyből megborzongott Tay.

- Jó estét, miben segíthetek? - kérdezte a recepciós.

- Üdv, egy szobát szeretnénk egy estére. - mondtam.

- Étkezést biztosítsunk mellé? - kérdezte, mire Taylorra néztem, de ő csak megrázta a fejét. - Rendben, a 431-es szoba lesz az önöké. Kártyával vagy készpénzzel fizetnek?

- Kártya. - vágtuk rá egyszerre, mire hát nem szívesen teszem zsebre azt a nézést, amit Taytől kaptam.

- Kártya lesz. - mondtam, miközben összekulcsoltam a kezüket, hogy esélye se legyen elővenni a kártyáját.

- Szép estét! - intett szórakozottan nekünk a recepciós és látszott rajta, hogy nehezen tartja vissza a nevetését, miután mindennel végeztünk.

- Egyszer még nagyon megverlek Norris. - morogta.

- Epekedve várom. - vigyorogtam rá, mire a karomba bokszolt. - Na! - háborodtam fel és az ütés helyére kaptam a kezem.

- Megérdemelted. - húzta fel az orrát.

- Miért? A kaját nem hagytad, hogy kifizessem azt még elnéztem, de azért nem hagyom, hogy azért is fizess, hogy elszállásolják a seggem. - hoztam fel ész érveket.

- Borzalmas vagy. - ingatta meg a fejét már egy halvány mosollyal.

- Ha fizetnének ezért akárhányszor, miután elmondod akkor nem kéne dolgozzak életem végéig.

- Már hagyomány. - mondta nevetve, majd kiszállt a liftből.

- Az. - mosolyogtam rá.

A szobát kinyitva engedtem előre, majd körbe futtattam a tekintetem azon belül. Nem volt egy olyan hű, de nagy szoba, de épp elég volt egy estére.

- Ahhh végre. - vette le a cipőjét Tay.

- Na mi az? Ennyire borzalmas volt magasabbnak lenni? - szívtam a vérét.

- Te ma miért kötekedsz ennyire? - vonta fel a szemöldökét.

- Mert jól esik. - rántottam vállat.

- Kattos brit. -dünnyögte. - De kapkodd már magad, mert éhen halok. - mondta, mire nevetve bújtam ki a cipőmből és lépkedtem be utána.

- Néha úgy érzem, hogy már nem csak szívatásból sértegetsz és nem is bírsz. - mormogtam.

- Ha nem szívatnálak akkor nem bírnálak és ezt most úgy mondod, mintha amúgy nem lennék veled jó fej.

- Egy szóval nem mondtam. Utánad csak Carlos foglalkozik annyit azzal, hogy hogy vagyok és ez mondjuk nekem többet jelent, mintsem, hogy állandóan ott legyen valaki és jó pofizzon. Meg bírom, ha csípkelődsz. - vontam vállat az arcát vizslatva így tisztán láttam, ahogy egy mosolyra húzza az ajkát.