𝐓𝐡𝐞 𝐜𝐮𝐫𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐦𝐞 𝐢𝐬 𝐘𝐨𝐮 /𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬/

𝐓 𝐑 𝐄 𝐈 𝐍 𝐓 𝐀 𝐘 𝐒 𝐄 𝐈 𝐒 - 𝐃𝐨𝐧'𝐭 𝐝𝐞𝐬𝐞𝐫𝐯𝐞 𝐢𝐭

𝐓𝐀𝐘𝐋𝐎𝐑 𝐇𝐀𝐋𝐋

𝐉𝐮́𝐧𝐢𝐮𝐬 5. 𝐁𝐚𝐤𝐮

A ruháimat pakoltam össze, mikor egy határozott kopogás hallatszott az ajtón. Értetlenkedve álltam fel a bőröndöm mellől, majd léptem az ajtóhoz. Meglepetten pillantottam Carlosra, aki kissé leizzadva állt előttem.

- Beszélnünk kell.

- Tessék?

- Kérlek. - nézett rám nagy szemekkel. Sóhajtva álltam arrébb az ajtóból, hogy bejöhessen.

- Lando küldött?

- Nem, ő nem is tud arról, hogy itt vagyok. Jobb lesz, ha nem is fog tudni, mert fixen kitekeri a nyakam. - húzta el a száját.

- Akkor miért jöttél? - kérdeztem végül.

- Mert már nekem fáj, amit ti ketten leműveltek. - forgatta meg a szemét. - Miét nem hallgattad végig őt?

- Mert nem lehet köztünk semmi Carlos.

- Gyenge kifogás.

- Carlos. - dörzsöltem meg az arcom.

- Taylor. Ennyit azért Lando is megérdemelt volna, hogy végig hallgatod.

- Tudom, de akkor is.

- Mit akkor is?

- Nem akarok most semmi újba bele kezdeni.

- Miért nem? Legalább egy esélyt adhatnál neki, hogy megpróbáljátok együtt és ha nem megy akkor oké, ez van, de megpróbáltátok.

- Carlos ne. - ráztam meg a fejem.

Olyan volt, mintha egy láthatatlan hurok szorulna a nyakam köré és egyre jobban szorított, főleg a ki nem mondott dolgok miatt napok óta. Nem akartam mást csak egy kicsit eltűnni és rendezni magamban mindent, de még nem tudtam és ez most a lehető legrosszabbul jön ki.

- Mi történt, hogy ennyire nem akarod ezt? - kérdezte halkan. Enyhe könnyfátyol lepte el a szemeimet, amikor felnéztem a melegséget árasztó barna szemeibe.

- Nem érdemelné ezt. - nyögtem ki végül.

- Mit nem érdemelne? - ült le mellém.

- Ezt az egészet, ami körül vesz. Előbb-utóbb ő is bele unna és elmenne vagy találna valaki jobbat. Nem lennék elég jó neki Carlos és ezt most nem azért mondom, mert ez az a tipikus lány hiszti, hanem tényleg így van. Lando miért ne tenné? Miért lenne kivétel a többiek közül ilyen szempontból? Ha bele is kezdenénk nem maradna velem Carlos. Velem senki sem marad. És jobb így, hogy meg sem próbáljuk, mert így kevésbé fáj. - mondtam szaggatottan.

- Nem értem, miért mondod most ezt? Történt valami Tay? - kezdett aggódni.

- Elment ő is. - nyögtem ki percekkel később, miközben egy könnycsepp gördült le az arcomon.

- Ki? - kérdezte, de nem válaszoltam neki csak egy pontot néztem a szobában. - Taylor. - érintette meg a kezem.

- Visszament a volt legjobb barátjához Ami. Én tényleg mindent megtetetem, azért, hogy jó barát legyek és ott legyek neki és ott is voltam, ő mégis mást választott. - mondtam akadozva és közben egyre több könnycsepp gördült le az arcomon, amiket megpróbáltam azonnal le is töröltem.

- Szeretnél róla beszélni?

- Nem, öhmm nem vagyok biztos benne. - ráztam meg a fejem.

- Gyerünk Tay, itt vagyok. Figyelek. - mosolygott rám.