𝐓𝐀𝐘𝐋𝐎𝐑 𝐇𝐀𝐋𝐋
𝐌𝐚́𝐣𝐮𝐬 22. 𝐌𝐨𝐧𝐚𝐜𝐨
- Te figyelj már én láttam a héten videót. - kezdte Alice, mikor szombat délelőtt videóhívásoztunk.
- Akarom én tudni? - kérdeztem, miközben a reggelimet fogyasztottam. Hova siessek, ha semmi dolgom ma? Bőven elég 10 után felkelni.
- Igen. Erre van magyarázatod? Lelépsz ezzel a csávóval pénteken, majd pár nappal később kijön egy ilyen videó vele, aminek a címe Bold is Back. - mutatta felém a telefonját.
- Fasza lett az autó, nem? - tereltem a témát.
- Nem követem a Forma 1-et, de tény is való, hogy nagyon szép festése van. - bólogatott. - Viszont ne tereld a témát. Ki is pontosan ez a Lando Norris?
- Nem találsz róla elég firkát a neten, hogy engem kérdezel? - kérdeztem, miközben bele ittam a kávémba.
- De, de engem az érdekel, hogy neked ki. - mondta, mire majdnem leköptem a laptopom. - Azért ne fulladj meg, nincs itt, hogy megmentsen. - mondta szórakozottan, amikor elkezdtem köhögni.
- Alice!
- Taylor?
- Ne gyárts felesleges összeesküvés elméleteket, mert nagyon maximum csak egy barát és amúgy is, olyannal akivel dolgozunk soha nem szűrjük össze a levet. - forgattam meg a szemem, de valójában ezzel saját magamnak is hazudtam, mert Lando már több volt nekem, mint egy barát, de ahhoz, hogy mondjuk szerelmes legyek belé nagyon messze álltam.
- Aha. Szóval csak egy barát?, akivel csak úgy lelépsz, mikor feltűnik a semmiből? És eltöltesz vele egy hétvégét apádéknál? - húzta fel a szemöldökét.
- Igen. - bólogattam hevesen.
- Nyilván. - nevetett. - Amúgy tudja, hogy pontosan kivagy és kik a családod?
- Nem. - néztem le a takarómra.
- Most csak viccelsz ugye? - nézett rám tátott szájjal.
- Nem. - ingattam meg a fejem.
- De ugye azt tudod, hogy előbb-utóbb el kell mondanod neki?
- Tudom, de egyenlőre még nem szeretném.
- Rendben, de komolyan beszélj vele erről, mert később még nagyon ráfázhatsz. - mondta.
- Jó, de majd ez legyen akkor téma. - sóhajtottam. - Amúgy is van most valami gáz a céggel, mert elvileg kiszivárogtak információk az új tervről és apu kézben tudja tartani, de szerintem ez még fog gondot okozni a jövőben.
- Megoldod. - mondta biztatóan.
- Monacoból biztos nem, de ha a jövő héten sem lesz jobb a helyzet akkor kénytelen leszek valami tárgyalás szerűt összehívni, amin mindent átbeszélünk.
- Szurkolok.
- Mondtam már, hogy utálok ilyen dogokkal foglalkozni? Mármint tudom, hogy örökség meg minden, de nem ettől akarok függni.
- Pár év az öcsédé lesz a cég és minden kis baj vele és akkor tudsz a saját karrieredre koncentrálni.
- Igen. - biccentettem. - Amúgy van már valahova gyakornoki ajánlásid? Vagy terved, hogy hova mennél?
- Van. Ha minden jól megy és meg lesz a diplomám, akkor szívesen várnak Dél-Amerikában egy ilyen programba. - mondta szégyenlősen.
- Ne szívass. Alice ez fantasztikus! - vigyorogtam rá. - Gratulálok.
- Köszönöm. Na és neked? Neked van már valami ötleted?
- Egyenlőre semmi, de ha nem is jön össze semmi akkor ott a gimi, amivel még tudok egy kis időt nyerni, de ennyi.
- Szólj, ha találsz valamit.
- Mindenképp. - mosolyogtam, majd az ajkaimba harapva néztem rá. - Amiről még mindig nem tudsz semmit?
- Nem. Még mindig nem válaszolt? - utalt arra, hogy már számos üzenetet írtam Aminek, de semmi életjel nem jött felőle.
- Nem. - ráztam meg a fejem.
- A suliban próbáltam beszélni vele, de lerázott.
- Értem. - motyogtam csüggedten.
- Tudok valahogy segíteni? - kérdezte halkan.
- Hogy tudnál segíteni azon, hogy ne veszítsem el a legjobb barátom? - néztem rá könnyes szemekkel és egy keserű mosollyal.
- Nem tudom.
- Nem is kell Alice, ez nem a te bajod.
- De azt tudod, hogy bármi van rám számíthatsz, ugye?
- Persze. - hazudtam. Ugyan már. Ha a legjobb barátomra nem, rá miért tudnék számítani? - Azt hiszem lassan mennem kell, mert még akartam tanulni és Landonak megígértem, hogy kint leszek az időmérőn. - mondtam.
- Ne már Tay. Ne menj el úgy, hogy szomorú vagy.
- Nem vagyok, ne aggódj, de tényleg mennem kell.
- Rendben. - sóhajtotta lemondóan.
- Majd beszélünk. Szia Alice! - köszöntem el tőle.
- Szia Tay. - intett egyet a kamerába, majd befejeztük a hívást.
A számat összepréselve döntöttem hátra a fejem, miközben egy nagyot nyeltem. A mellkasomban kellemetlen égő érzés keletkezett a gondolatra, hogy elveszítem Amit. Évek óta vagyunk legjobb barátok.
§§§
- Meg lesz neki. - szorította ökölbe a kezét izgatottan Charlotte a Q3 alatt.
- Nyugi. - tettem a kezemet nevetve az övére.
- Csak izgulok érte. Idáig nagyon jól ment neki.
- Most is jól fog. - bólogattam, miközben a szemem sarkából megláttam Danielt és Michaelt bejönni a garázsba. - Figyelj Charlotte, beszélek Daniellel, ha nem érek vissza a végére akkor mond Landonak, hogy majad megkeresem. - mondtam szemmel tartva az ausztrál pilótát, aki valamit hevesen magyarázott Olivianak.
- Rendben. - bólintott a szőke hajú nő.
- Mi történt? - kérdeztem Olitól, amikor Daniel és Michael elmentek, de ő itt maradt.
- Nagyon dühös és csalódott. Jobb, ha most előbb ezt magában rendezi lesz, plusz ma reggel kicsit már eleve összekaptunk.
- Beszélek vele, oké?
- Nem kell. - ingatta meg a fejét.
- De kell. Vissza küldöm hozzád Michet. -mosolyogtam rá és közben már fejben azon gondolkoztam, hogy mit mondjak az ausztrál pilótának. Daniel barátnőjének a válaszát meg sem várva simítottam végig a kezén, majd elindult a pilóta öltözője felé, ahova két kopogás után be is léptem.
- Magunkra hagynál minket Michaael, kérlek? - kértem.
- Biztos vagy benne? - nézett rám kételkedve.
- Igen. - bólintottam, mire csak sóhajtott, majd megpaskolta Daniel vállát és ellépet tőle.
- Liv küldött?
- Nem, azt mondta, hogy hagyjalak, de nem hiszem, hogy a legjobb ötlet most. - ültem le mellé.
- Futamot nyertem itt. - nézett rám könnyes szemekkel - Elcsesztem megint és most a szabadedzéseket is. A Q3-ba sem voltam képes bejutni, holott máskor ez játszi könnyedséggel ment. Kétszer is nyertem itt és most olyan, mintha elfelejtettem volna vezetni ezen a pályán. Úgy mentem ott, mint egy kibaszott újonc, aki most először ül autóban és az a baj, hogy ez volta legtöbb, amit ki tudtam hozni magamból é az autóból. - folyt le egy kövér könnycsepp az arcán.
- Adj magadnak időt...
§§§
KAMU SEDANG MEMBACA
𝐓𝐡𝐞 𝐜𝐮𝐫𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐦𝐞 𝐢𝐬 𝐘𝐨𝐮 /𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬/
Fiksi Penggemar"- Én sem jó kedvemből vagyok itt! - vágta hozzám dühösen. - Ez esteben kibaszottul semmi értelme nem volt vissza jönnöd. - mondtam lenézően. " "- Álljunk meg egy pillantra. Most akkor ki vagy te pontosan? - kérdeztem teljesen összezavarodva és a t...