dernière danse
❪ márciusi szelek ❫077
A tavaszi nap fénye erősen csillant meg a virágokkal körbeágyazott tó tükrén. A levegő kellemes melegséggel fogadta a mosolygó, látszólag gondtalan diáksereget, miközben a fák ágai körül madarak kergetőztek énekelve. A mókusok egymással versenyezve rohantak végig a lábaink között és a levegőben semmi mást nem lehetett érezni, csak a tavasz bájos melegségét és a virágok mámorító illatát.
A fű kellemesen simogatta a testemet, amikor leültem a virágok közé. A szellő belekapott a hajamba és én nevetve emeltem a tekintetem az égnek, hogy bárányfelhőket vizsgáljak a tiszta, világoskék égen. És egy pillanatra, de csak egy apró pillanatra, arra gondolta, Draconak is olyan gyönyörű kristály szemei vannak...
- És most mit látsz? - hajolt felém Cedric, egy halvány mosollyal az arcán.
- Biztos vagyok benne, hogy az egy zsiráf! - tátottam el a számat és az ujjaimat az égnek emeltem, hogy megmutassam az állat hosszú nyakát és kecses lábait.
- Ugyan kérlek! - nevetett rám. - Egyértelműen pegazus. Nem látod a szarvát? - mutatott ő is az ég felé, mire játékosan rácsaptam a kezére.
- Az a füle, te bolond! Kettő van belőle! - nevettem el magam, majd végigterültem a puha, élettel teli füvön.
- És az? Szerintem olyan mint a nagymamám. - hunyorgott a fiú, mellém feküdve.
- Ohh, nem. Az egyértelműen Piton, ahogy üvölt velünk a bulik miatt. - kaptam a szám elé a kezem, mielőtt hangosan felnevettem. A felhő pont olyan alakot adott ki, mint a kampós orrú, csapzott hajú házvezetőnk és én szinte hallottam a fülemben a megvető, gúnyos szavait.
- Tőletek legalább sosem von le pontot! - tolta el a kezem Cedric.
- Helyette büntetőmunkára küld és megöl a nézésével! Nem sokkal jobb az sem. - magyaráztam mosolyogva, mire Cedric felém fordította a fejét.
- Örülök, hogy kijöttél velem ide. - vonta meg a vállait. - Tudom, hogy már hetek teltek el a kamu kapcsolatunk óta, de eddig nem nagyon töltöttünk együtt időt. - húzta el a száját szomorkásan, mire megszorítottam a kezét.
- Nem a kamu kapcsolatunk miatt jöttem ide. - hunyorogtam rá. - Szeretek veled lenni. - mosolyogtam rá biztatóan, mire a fiú kissé elvörösödött.
- Én is szeretek veled lenni, Elara. - csókolta meg a kezemet lágyan, majd felállt a fűből és magával húzott engem is. - Gyere! El akarlak vinni még egy helyre! - lelkesedett és már el is indult az erdő felé.
- Cedric! A tanárok észre fogják venni, hogy itt vagyunk! - kerekedett el a szemem, a fiú pedig lassan szembe fordított magával és nyomott egy puszit az arcomra.
YOU ARE READING
Dernière Danse
Fanfiction𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember. 𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...