𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
A November sokkal hidegebben telepedett ránk, mint az előző években. Az ég szürke volt ezen a szombati napon és az eső olyan apró cseppekben esett a felhőkből, hogy nem is tudtunk a létezéséről, egészen addig, amíg ki nem léptünk az iskola falai közül. A felhők szinte feketén takarták el a lusta napot, melynek sugarai már nem melengették az arcunkat és a színes talaj most barnába burkolózva készített magának pocsolyákat, amikbe az első évesek olyan nagy szeretettel ugráltak.
A fák ágain már csak elvétve árválkodott egy-egy megbarnult levél, amik minden erejükkel kapaszkodtak otthonukba, felvéve a harcot a fülsüketítő széllel. A fűszálak már fejüket lógatva bújtak el a hideg elől, a madarak pedig felszerelkezve indultak neki életük leghosszabb útjának, miközben mi, a Roxfort diákjai, kínok között loholtunk a tanárok után.
- El sem hiszem, hogy engedélyezte a roxmortsi hétvégét. - fújtatott mellettem Cole, szorosabban húzva magára a kabátját.
- Ne kiabáld el. Lehet büntetést kapunk azért is, mert túl jól éreztük magunkat. - forgattam a szemeimet, miközben szüntelenül Dracot kerestem az esernyők alá rejtett tömegben.
- Nem tudom ti hogy vagytok vele, de rám férne egy jó vajsör. - borzongott meg Olivia a széltől, majd erősen belém karolt és meggyorsította lépteinket.
- Nem láttátok Dracot? - kérdeztem halkan.
- Nem. Miért, baj van? - kérdezte Cole.
- Nem, csak... Mióta megtaláltuk azt a képet... - hangosan sóhajtottam. Egy pillanatig elgondolkoztam azon, hogy vajon beszámoljak-e a történtekről. De végül is... Cole és Olivia a két legjobb barátom és az életemet is rájuk bíznám. Teljes mértékben megbízom bennük! - Nagyon furcsán viselkedik azóta. - nyögtem ki lesütött szemekkel.
- Mit jelent az, hogy furcsán? - állított meg Olivia, hogy egy kis körbe furakodva melegítettük egymást a beszéd közben.
- Hát... - tördeltem az ujjaimat. - Távolságtartó. Sokszor elmerül a gondolataiban, de sose beszél róluk. És sokszor eltűnik. Fogalmam sincs, hogy hol van, vagy mit csinál... - meséltem nekik halkan, miközben a szívem összeszorult a mellkasomban és hirtelen nagyon nehezemre esett levegőt venni.
És még nem is tudtam milyen nehéz lehet levegőt venni...
- Miről van szó? - hallottam meg hirtelen az ismerős, lágy és megnyugtató hangot, ami most talán több szorongással töltött el, mint békével.
- A napi programról. - nézett végig Draco alakján Cole, miközben mérgesen ráncolni kezdte a szemöldökét.
- És mi lesz az? - vonta fel a szemöldökét a szőke, miközben egyik karjával hanyagul átkarolta a csípőmet és közelebb húzott egy csókra. - Vagy titkos? - biccentette oldalra a fejét, hogy Colera pillantson.
