𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Csak tíz percre mentem ki a mosdóba. Csupán tíz perc volt az egész, de ahogy visszafele sétáltam a folyosón, halk beszélgetés ütötte meg a fülemet. Két hang, amiket álmaimban is fel tudtam volna ismerni. Két hang, amiknek hallatán a szívem mindig hevesen kezd verni.
- Nem mondta el? - hallottam döbbenten Charlie hangját.
- Én erről a szakításról most hallok először. - Draco hangja kiismerhetetlen érzelmek kavalkádja volt. És ahogy felfogtam, hogy miről is van szó ebben a percben, szorosan a falnak simultam és a fülemben dobogó szívemmel próbáltam hallgatózni...
- Már egy hónapja szakítottunk. - mondta Charlie halkan. - A sárkányoknak szüksége van rám és... - éreztem, ahogy a fiú hangja elgyengül a mondandója közben.
- Rory nem mehetett veled. - fejezte be helyette Draco, együttérzéssel a hangjában. - De miért mondod ezt el nekem? - szinte láttam magam előtt, ahogy a fiú felvonja a szemöldökét és unottan név vissza Charliera. És kedvem szerint beugrottam volna közéjük, hogy hagyják abba! Ne beszéljenek rólam és ne osszanak meg titkokat! De nem tettem... Túlságosan ideges voltam. Kíváncsi...
- Azért ami közöttetek van. - felelte határozottan Charlie. - Ne. Ne is mondj semmit! Tudom, hogy Ellie tiszta szívéből szeretett engem és tudom, hogy nem volt köztetek semmi, amíg itt voltam... - hadarta a vörös fiú.
- Még most is téged szeret. - vágott a szavába Draco, mire Charlie egy pillanatra elnémult.
- Láttam... Láttam hogyan néztek egymásra tánc közben. Azt is, hogy mielőtt közelebb kerültem hozzá, milyen arca volt mikor szóba kerültél. - mondta Charlie, nekem pedig összeszorult a szívem. Eszem ágában sem volt megbántani őt és most mégis úgy érzem, hogy összetörtem a szívét. Pedig szeretem őt. Szeretem és amíg vele voltam, soha nem jutott eszembe úgy Draco. És ő mégis ezt mondja...
- Ő maga mondta, hogy utál engem. - felelte flegmán a szőke. - Ő mondta, hogy soha többé ne közelítsek felé és a mai napig barátok se voltunk. - mondta, engem pedig egyszerre kirázott a hideg az éltől a hangjában. Tényleg megbántottam őt? Tényleg, komolyan rosszul estek neki a szavaim?
- Malfoy... - sóhajtott Charlie. - Nem kell hinned nekem. Nem vagy köteles elhinni a nyilvánvalót. De én fél óra múlva elmegyek. És nem fogom tudni többé megvédeni. - Charlie hangja mély volt, de mégis gyenge. Olyan, mintha azért jött volna ide, hogy... Hogy végleg lezárja a kettőnk ügyét... Nekem pedig hirtelen könnyek kezdek végigfolyni az arcomon, ahogy hallgattam őket.
- Vigyázni fogok rá. - mondta Draco határozottan. - Meg fogom védeni, Weasley. - felelte a szőke.
- Ígérd meg, Malfoy. Ígérd meg, hogy akármi van, ott leszel neki. És vigyázol rá. És Merlinre könyörgöm, ne bántsd meg! Tudom, hogy te is hirtelen haragú vagy, de ne bántsd meg azért, hogy visszavágj neki... - könyörgött a fiúnak Charlie.
