dernière danse
❪ lopott pillantások ❫011
- Hermione, vidd innen azt a rohadt dögöt! - hallottam Ron kiáltásait a klubhelyiségüket védelmező festmény mögül.
- Jelszó? - nézett rám pökhendin a Kövér Dáma, egy üvegpoharat szorongatva a kezében. Haja szoros loknikba csavarodva díszítette a fejét, kövérkés arca erősen piros fényben színpompázott, de szemeivel villámokat tudott volna szórni.
- Nem akarok bemenni, a barátaimat várom. - magyaráztam csendesen.
- Barátaid? - nevetett gúnyosan. - Miféle griffendéles barátkozna egy mardekárossal? - nézett végig rajtam megvetően.
- Parancsol?? - kerekedett el a szemem. - Én legalább nem vagyok egy festménybe zárva életem végéig. - vontam fel a szemöldököm.- Nem gondolt még arra, hogy ha valakit felbőszít, simán szétszakíthatja... Nos, magát? -
- Na de kérem! - háborodott fel a hölgy. - Ezt mégis hogy képzeli?- emelte fel az orrát sértetten.
- Maga hogy képzeli, hogy sértegetni merészel a házam miatt! - háborodtam fel még jobban, de ekkor kinyílt az ajtó és három felbőszült ismerős lépett ki rajta. Ron arca éppen olyan vörös színben lángolt, akár a haja, míg Hermione szemei könnyesek voltak a sértettségtől.
- Láttad hogy néz ki szegény Makesz! - kiabált tovább a vörös.- Csont és bőr szegény állat! -
- Már akkor is így nézett ki, amikor idehoztad! - vágott vissza a lány. - Te magad mondtad, hogy a nyár végén vettél neki gyógyszert! - kiabált frusztráltan Hermione, haja szinte égnekállt a feszültségtől.
- Mert Csámpás jelenléte is kiakasztja őt! - mondta a fiú harciasan.
- Ron, csak add oda neki a patkányszirup maradékát! - csattant fel Harry váratlanul, idegesen belerúgva az előtte lévő korlátba.
- Neked meg mi bajod van? - kérdeztem döbbenten. - A te baglyodat is sérelem érte? - kérdeztem, mire Ron és Hermione hitetlenül hápogni kezdtek, de Harry elmosolyodott.
- Nem. - legyintett. - Holnap lesz a roxmortsi kirándulás és esélyem sincsen elmenni. Frics mindenkit ellenőriz... - csüggedt el a fiú, mire nekem is eszembe jutott az engedélyem hiánya.
- Én sem mehetek. - mondtam, miközben lassan elindultunk a nagyterem felé, hogy reggelizzünk. - Ha gondolod, átjöhetek és játszhatunk varázsló sakkot vagy valami. - vontam meg a vállam, a fiú válaszára várva.
- Komolyan megtennéd? - kérdezte kedvesen.
- Persze. - mosolyogtam rá. - Átmegyek reggeli után. - zártuk le ezzel a témát, majd mindannyian leültünk a griffendél asztalához.
CZYTASZ
Dernière Danse
Fanfiction𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember. 𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...