dernière danse
❪ nyári reggel ❫104
- Most komolyan? - fintorogtam az elém tartott ruhára. - Tényleg semmi mást nem találtál, csak egy rózsaszín habcsókot? - néztem fel undorodva a ruhát tartó fiúra. Draco arcáról szinte sütött az önelégültség és fehér bőrén lassan úrrá lett a pír, ahogy próbálta visszatartani a nevetést.- Anyám szerint remekül állna neked a rózsaszín. - fojtotta el a feltörni igyekvő kacagását.
- Remek. - sóhajtottam mérgesen, majd felálltam az ágyról és kikaptam a fiú kezéből a ruhát. - Mellékesen miért is szerveztétek ezt? Egy szülők által felügyelt villásreggeli? Komolyan? - értetlenkedtem tovább, miközben letoltam magamról a nadrágomat.
- Apám akarta. - vonta meg a vállát a fiú, engem pedig kissé kirázott a hideg az apja említésétől. - Valami szülői megbeszélést szerveztek Zabiniék és apám jó ötletnek vélte, ha minden gyerek átjön ide és együtt mosolygunk rájuk. - gúnyolódott az ötleten Draco is, miközben lassan végigfuttatta szemeit a csupasz lábaimon.
- Nyár van. - morogtam. - Mi a francnak szülői megbeszélés a nyár közepén? - ráncoltam a szemöldököm, de Draco újra megvonta a vállait.
- Csak vedd fel ezt a szart és menjünk le. A többiek már biztos itt vannak. - komolyodott el a fiú, kikerülve minden választ az értetlenkedéseimre. Nem vagyok egy paranoiás ember, de már nekem is kezd gyanús lenni, hogy Draco szinte sose válaszol semmi kérdésemre. Rendszeresen kerüli a tekintetem, nem beszél velem az apjáról, sem arról a napról a Minisztériumban. Nem kérdez, nem válaszol, nem figyel, nincs itt.
Éjszakánként, amikor azt hiszi már régen alszom, kisurran a szobából és napfelkeltére ér csak vissza...
Nekem pedig fogalmam sincs, hogy mit művel, de kezdem azt érezni, hogy valami más is van a dologban. Vagy inkább valaki más...
- Na most mi bajod van? - túrt bele a hajába a fiú.
- Semmi. - feleltem tipikusan nőiesen.
- Olyan az arcod, mint aki húsz másodperc alatt összerakott egy kész összeesküvéselméletet. - forgatta a szemeit és közelebb lépett hozzám, hogy levegye rólam a trikómat.
- Nem tudom miről beszélsz. - néztem kék szemeibe dacosan, összefonva karjaimat magam előtt.
Draco tekintete pedig hirtelen a mellkasomra, vagyis inkább a melltartómra vándorolt. A fiú óvatosan megnyalta mosolyra görbülő ajkait, majd forró tenyerét csupasz derekamra csúsztatta.
- Még mindig kibaszott dögös vagy. - Odahajolt a fülemhez, hogy belesúghasson. A lehelete megcsiklandozta a bőrömet és éreztem, ahogy az ismerős forróság szinte azonnal elönti a testemet. Sosem tudtam neki ellenállni.
YOU ARE READING
Dernière Danse
Fanfiction𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember. 𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...