𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
December 24.
A friss hó vastagon fedte el a birtokot. A nagyjából húsz centi vastag hótakaró úgy csillogott a reggeli fényben, ahogy a kristály. A kopasz fákról hosszú jégcsapok lógtak a föld felé és az óriáspolip otthonaként szolgáló tó vize szilárdan verte vissza a nap halvány fényét. És az egész... Lélegzetelállító volt... Ahogy a hó vastag pelyhekben hullani kezdett és a szél úgy fújta őket össze-vissza, mintha csak egymást kergetnék, akár a kisállatok. Ahogy a tiltott rengeteg határán álldogáló állatok óvatosan szimatolták a hideg csapadékot és ahogy a kertben álló bokrok és padok fényekkel feldíszítve várták a rájuk telepedő apró állatokat. És én imádtam. Imádtam állni a folyosón és nézni a tájat.
A diákok pedig széles mosollyal az arcukon rohangáltak a folyosókon mellettem, hogy odaadják egymásnak az ajándékaikat és összeszedjék a dolgaikat, amik szükségesek lehetnek az esti bálra. Arcuk ragyogott a boldogságtól, szemeik csillogtak az örömtől. A lányok haja már most hatalmas csigákba tekerve pihent, míg a fiúk lustán, pizsamában sétáltak barátaik felé.
Az iskola minden millimétere színpompázott a díszektől. A mennyezetről ezer és ezer kristály lógott le, a sarkokban hatalmas, kövér karácsonyfák álltak, melyeknek illata belengte az összes folyosót. A festményeken szereplő emberek díszes bundákba és estélyiruhákba öltözve várták az esti mulatságot, míg a tanárok fejvesztve végezték el az utolsó simításokat a kastélyon.
És amíg mindenki más lelkesen készülődött a bálra, mi Oliviával némán álltunk az ablak előtt, kapucniba rejtve arcunkat.
- Nem hiszem el, hogy ezt csinálták. - mormogta a lány idegesen. Igen... A Dracoval és Theoval kezdett csatánk koránt sem ért véget aznap, amikor kanárivá változtak a nagyteremben. Az azóta tartó és szüntelen csínyek már a tanárok idegrendszerét is kikezdték, de ma... Ma reggel a fiúk túl messzire mentek.
- Olivia... Nem állíthatok be a bálba lila hajjal! - meredtem a legjobb barátnőmre, aki a fekete kapucnija alól kihúzott egy rózsaszín hajtincset.
- Nekem mondod?! Rózsaszín a hajam, Elara! Rózsaszín! Az egész fejem, rózsaszín! - kiabálta magából kikelve. - Utálom a rózsaszínt és kék a báli ruhám! Úgy fogok kinézni, mint egy elmebajos! - panaszkodott a lány olyan hangerővel, amibe beleremegtek a falak.
- És most mihez kellene kezdenünk? Már megpróbáltunk minden varázsigét. - sóhajtottam lemondóan, de Liv nem hagyta annyiban a dolgot.
- Na nem! Ha nekem rózsaszín hajjal kell buliznom, akkor neki is! - indult el a klubhelyiség felé, én pedig tágra nyílt szemekkel kezdtem rohanni utána. És hiába kiabáltam neki mindenféle hülyeséget a nyugalomról és a megbocsátásról, a lány a pálcáját szorongatva tört be a szobába.
