𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
Az északi toronyba vezető út egyszerűen lehetetlennek bizonyult számomra. Fogalmam sem volt, hogy mégis merre kellene mennem, vagy egyáltalán hol is vagyok én! Elindultam abba az irányba, amit az ikrek ajánlottak, de jelenleg semmi nincs körülöttem, csak egy végtelen folyosó...
- Eltévedtél? - lépett mellém egy fiú a semmiből.
- Ennyire nyilvánvaló? - nevettem fel kellemetlenül, miközben az órarendemre pillantottam. 5 percem maradt, mielőtt Sybill Trelawney professzor bele nem kezd a harmadévesek legelső jóslástanába.
- Milyen órád lesz? - kérdezte a fiú. Rövid barna haja kissé nedvesen meredt az ég felé, arcára pedig kiült egy megmagyarázhatatlan félmosoly.
- Jóslástan. - feleltem kurtán, önkényesen hátrébb lépve egyet. A fiú azonban nem zavartatta magát.
- Áhh, nekem az a következő órám lesz. Azt mondják a tanárnő teljesen bolond. Nem is olyan nagy baj, hogy késel. - legyintett. - Egyébként Seamus vagyok. Seamus Finnigan. - nyújtotta felém a kezét bátran. Ebben az iskolában mindenki ilyen közvetlen?!
- Elara Delavigne. - mutatkoztam be neki illedelmesen. Még csak az kéne nekem, hogy a szüleim azt hallják vissza, hogy neveletlen vagyok...
- Megmutathatom esetleg a termed, Elara Delavigne? - lépett hozzám közelebb a fiú. Talárján ott díszelgett a griffendél büszke oroszlánja, de jelen pillanatban inkább találtam őt rémisztőnek, mintsem bátornak és büszkének.
- Én... Öhm, szóval én... - sütöttem le a szemeimet. Még egy fiú sem ajánlotta ezt fel nekem és fogalmam sem volt, hogyan kellene nemet mondanom.
- Nincs valami bátor, igazságos tennivalód, Finnigan? - lépett mellém egy ismerős lány hirtelen. Olivia sűrű haja most egy kusza lófarokba volt fogva, fogai között most is ott játszott egy fogpiszkálóval.
- Ha ennyire tudni szeretnéd... - emelte fel ujját Seamus, de Olivia jóízűen kinevette a fiút.
- Nem voltam rá kíváncsi. - a mosoly pedig lehervadt az arcáról, amint belenézett a fiú szemébe. - El innen. - mondta kurtán, majd átvetette karját a vállamon és szó nélkül elindult velem a másik irányba. Úgy néz ki ez a mániája, vagy valami ilyesmi...
- Igazán nem kellett volna. - ráztam meg a fejem kissé zavartan, de ő szinte meg sem hallotta a szavaimat.
- Feltűnt, hogy nem vagy ott a terem előtt. - magyarázta, mintha csak azt kérdeztem volna, miért jött el értem. - Gondoltam, hogy eltévedtél és hát ki segítsen egy bajba jutott hölgyön, ha nem egy másik hölgy? - emelte az égnek a tekintetét.
