𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
- Engedd el a barátnőmet. - csengett Charlie hangja a szétvert szobában, én pedig szinte rettegve pislogtam a két fiúra, akik között napról napra jobban nőtt a feszültség.
- Ha annyira szeretitek egymást, akkor miért nem mond el neked mindent? - szegezte neki a kérdést Draco, én pedig szorosan lehunytam a szemeimet. Ne csináld ezt. Könyörgöm, ne csináld ezt...
- Draco, hagyd abba. - szóltam a fiúra. - Ehhez már régen semmi közöd sincsen. - ráztam a fejemet könyörgően.
- De. De, kurva sok közöm van ahhoz, ha valaki nem bánik jól veled! - kelt ki magából a fiú. - Szerelem... Persze. - hangzott fájdalmasan a fiú hangja, egyre csak ismételgetve ezt a szót, mintha az egész dologban ez zavarná a legjobban. Pedig... Mi még nem mondtuk ezt. Még egyszer sem...
A gondolataimat pedig a két fiú szakította meg. Ugyanis Charlie erős ökle fülsüketítően ütközött neki Draco arcának. A szőke fiú orrából azonnal ömleni kezdett a vér, Charlie pedig fájdalmasan nézett a már amúgy is lila öklére. De a két fiú nem állt meg.
Draco arcát elborította a méreg és egy hirtelen lendülettől vezérelve megragadta Charlie törzsét és a földre vitte a meglepett fiút.
- Elég! Hagyjátok abba! - kiáltottam, ők azonban nem foglalkoztak velem. Draco vérben úszó szemekkel kezdte ütni az előtte lévő szeplős arcot, de Charlie sokkal erősebb és nagyobb volt nála. - Fejezzétek már be! - ugrottam oda hirtelen a két fiúhoz és megpróbáltam lerángatni Dracot a barátomról. Ő azonban egy erős lökéssel a földre küldött.
- Ezért megöllek. - mordult fel Charlie mérgesen, egy gyors mozdulattal maga alá gyűrve Dracot és teljes erejéből ütni kezdte a fiú minden szabad pocikáját. Előttem pedig semmi más nem volt, csak a kép ahogy anyám és apám üvöltenek velem. Ahogy a kezeik fájdalmasan csattannak a bőrömön, ahogy a földre löknek...
- Gyerünk! - üvöltött Draco. - Mutasd csak meg neki, hogy milyen agresszív vagy! - ragadta meg a fiú Charlie nyakát, aki beleverte Draco fejét a padlóba.
- Én soha nem bántanám őt, veled ellentétben! - dörgött vissza Charlie mély hangja, miközben lassan a lábaimra tápászkodtam és végignéztem rajtuk. A két fiú arca fel volt dagadva. Véresek voltak és egyszerűen őrjöngtek. Én pedig...
- ELÉG! - üvöltöttem el magam torkom szakadtából és bele sem gondoltam, hogy képes lennék erre. De az erőm... Az erőm szétválasztotta őket. A két fiú tehetetlenül zuhant neki a szoba két különböző végéhez, én pedig kimerülten rogytam össze a földön.
- Rory! - ugrott oda hozzám egyből Draco, kezet hirtelen a térdemre téve. De én elhúzódtam tőle. Tudom, tudom, hogy nem volt szándékos, amit csinált. Tudom, hogy nem akart fellökni, de... - Ro? - ráncolta össze a szemöldökét. - Tudod, hogy nem akartam! Sajnálom, én nem gondolkoztam, de tudod, hogy soha nem bántanálak! - kezdett könyörögni a fiú, én pedig egyre hátrébb húzódtam tőle.
