The life of a bad girl✔

•31.rész•

Két hónap telt el mióta nagyi elment. Most április 16. van csütörtök. Jövő héten megyünk osztálykirándulásra egy hétre. A bátyám azt mondta, hogy kötelező el mennem. Egyáltalán nem akartam mert nem szerettem volna itt hagyni Tomit. Viszont Barbi megnyugtatott hogy majd ő vigyáz rá. Ezért elmegyek. Szokás szerint Ákos osztályával megyünk. Igazából így jó lesz.

Anya a temetés óta nem jött haza. Cserben hagyott minket. A fiúk viszont nem. Minden nap nálunk csöveztek. Amikor itt voltak őszintén tudtam nevetni. Aztán éjszaka nagyon keveseket aludtam. Minden éjszaka felriadtam és Ákos simogatott álomba. Ákos mint barát jelesre vizsgázott ha mondhatjuk így. Végig itt vol mellettem.

A suliban ötösnél rosszabb jegyem nincs. Ez lehet annak az oka, hogy ha egy picit is eszembe jutott a nagyi rögtön leültem tanulni. Muszáj volt mert így nem gondolkodtam annyit. Egész napra le foglaltam magam. Viszont minden este álomba is sírtam magam. Nem volt egy könnyű két hónap az biztos. De a bátyámnak se.

Tomi olyan szinten össze omlott, hogy két hónapja dolgozni sem volt. Persze Barbi felhívta a főnökét, hogy mivan, és a főnöke meg is értette. Azt mondta addig marad szabadságon ameddig csak szüksége van rá. Persze jövő héttől megy vissza. Barbi sem tudott menni dolgozni mert nem akarta egyedül hagyni Tomit. Amiért kurvára hálás vagyok neki. Tomi ugyan úgy várja haza anyát két hetente és reménykedik hogy haza jön bár az esélytelen már.

Én pedig vissza szoktam a cigire Tomival együtt. Igazából heti egy doboz cigi nem sok. Sőt egyáltalán nem az.

A nagyi temetése meg... Hát hagy ne kelljen mondanom. Szar volt nyilván. Egyszerűen senki nem érheti meg hogy mit érzünk. Senki.

Hát körülbelül ennyi történt. Aztán majd go osztálykirándulás.