The life of a bad girl✔

•3.rész•

Egy hét telt el azóta, hogy Ákos majdnem megcsókolt. Azóta kerül, reggel nem jön Bálintékkal. Mindig nyolc óra előtt öt percel érkezik. Minden nap, minden szünetben más csajjal van. Nem mondom hogy nem fáj. Mert igenis kurvára fáj. De leszarom mi a fasz baja van. Csináljon amit akar megvagyok nélküle. Ez a hiszti amit le művel gyerekes és szánalmas is.

Ma szerda van. Egy és fél hét van még az őszi szünetig. Most már azért elég hűvi van meg állandóan szakad az eső. Éppen matekra (jé tudom milyen órára megyünk) tartottam Márkal amikor is azt láttuk hogy Alexa éppen Virágot lökdösi. Nah nekem több sem kellett elborult az agyam, oda mentem hozzájuk és löktem egyet Alexán.
- Mi bajod van te ribanc tudod kit lökdössél! - indult meg felém.
- Te meg tudjad hogy kivel szórakozol bazd meg. Még egyszer csak nem úgy nézel rá ahogy nekem tetszik hajszálanként fogom kitépni az ócska póthajadat. - mondtam közelebb lépve, mire ő lekevert egy kibaszott nagy pofont. A ribancnak ahoz képest van ereje. Nah de engem sem kell félteni, amint feleszméltem rá ugrottam aminek következdtében mind a ketten a földre zuhantunk. Én elkezdtem ütni teli erőböl mire ő a műkörmeivel belekapott az arcomba, éreztem ahogy a vér folyik le az arcomról és ennek hatására elborult az agyam. Mefogtam a haját és fejét elkezdtem beleverni a földbe. Már csak arra eszméltem föl hogy valaki a derekamnál fogva leránt róla. De nem Márk volt az hanem Ákos. Elvitt egy terembe és ránk zárta az ajtót. Én pedig próbáltam vissza menni ahoz a ribanchoz megölni de nem engedte. Én mindent megpróbáltam, kiabáltam, ütöttem, rúgtam de semmi. Nem engedett sehova mire én idegbetegségembe belevertem egyet a táblába és elkezdtem lenyugodni. Egy tíz perc után sikerült is megnyugodnom.
- Miért nem Márk szedett le róla? - kérdeztem az első legjobbn zavaró kérdést.
- Azért mert közben ő össze verekedett Erikkel. - a név hallatán a könnycsatornáim megteltek és elő jött az összes nyári emlék. De mielőtt még egy könny csepp is lefolyt volna az arcomra meg töröltem a szemem. Még csak az kellene, hogy előtte sírjak.
- Jó, oké és Virág?
- Amint oda értünk Bálint nyakába borult én pedig próbáltalak leszedni Alexáról. Be kell.valljam elég jól verekedsz. - mondta elismerően. Hát igen. Elég zűrös múltam volt, amiről csak hárman tudnak (A bátyám, Márk és Virág). Ezalatt nagyon jól megtanultam verekedni.
- Jah, van pár tapasztalatom. - elhúztam a szám. Rossz emlékek.
- Okés, gondolom nem szeretnél beszélni róla, igaz? - kérdezte.
- Igaz.
- Gyere ide mert csupa vér vagy. - mondta majd lágyan elmosolyodott. Ettől a mosolytól nagyot dobbant a szivem. - szerintem eltört az orrod. - mondta száj húzgálva.
- Ezt nem hiszem el hogy a kurva jó édes anyját nem bassza meg az a hülye ribanc, most ez kajak eltörte az orrom?? - kérdeztem szépen nőiesen
- Úgy tűnik.
- Fasza.
,,Farkas Liza Patrícia, kérem jelenjen meg az irodámban. MOST! "
- hangos bemondó

Szuper ő kezdte de én vagyok behivatva az igazgatóhoz. Rögtön elindultam. Mikor oda értem kopogás nélkül nyitottam be. Az igazgató rám nézett és leültetett.
- Meg se szólaljon, Rákóczi Alexára ki kellett hívni a mentőket. Kitudja mivan vele, ezt sajnos már nem tudom elnézni. Fegyelmi tárgyalásod lesz es örülj ha nem jelentenek fel. - mondta
- FEGYELMI??!! MI AZ HOGY FEGYELMI?? NEKEM ELTÖRT AZ ORROM BASSZAMEG ÉS FOLYIK BELŐLEM A VÉR! DE AZ LEVAN SZARVA! - üvöltöttem torkom szakattából és már a könnyeim is potyogtak.
- Kérlek nyugjod meg
- Hogy nyugodhatnék meg hmm?? Ahh mindegy maga úgy sem érti. - majd ezzel fogtam magam és hazáig futottam és zokogtam. Szerencsémre a bátyám otthon volt. Amint beléptem a nyakába borultam és csak zokogtam. Ő csitítgatott és simogatta a hajam és a hátam. Ha jól láttam Barbi a barátnője is ittvan aki egy tündér amúgy. Bele telhetett egy 15 percbe mire megnyugodtam.
- Mi történt? - kérdezte a bátyám
- Az hogy egyszer csak annyit látok hogy az a hülye ribanc lökdösi Virágot. Mire én oda mentem és löktem rajta egyet és mondtam pár dolgot ő felpofozott és ráugrottam és ütni kezdtem ő meg belemart az arcomba utána én a hajánal fogva elkezdtem beleverni a földbe a fejét aztán Ákos leszedett róla és még Erik is ott volt akit Márk elintézett. Aztán kiderült hogy Ribanckára ki kellett hívni a mentőket nekem meg fegyelmim lesz és azt mondta Nádas hogy örüljek ha nem jelentenek fel. Nekem meg eltört az orrom - hadartam egy szuszra.
- Erik?? - kérdezte a bátyám mire én némán bólintottam.
- Huh csajszi, te aztán kemény vagy. - küldött felém Barbi egy elismerő pillantást én neg hálásan mosolyogtam
- Rendben Hugi elviszlek orvoshoz és közbe felhívom anyáékat és elmondom mivan. Oké?
- Oké.

Elmentünk az orvoshoz. Tényleg eltört az orrom és az egyik karmolást össze kellett varrni. Nah ezért még egyszer megverném. Közben beszéltünk a szüleimmel akik nagyon jól fogadták az egészet. Szerencsére hozzá vannak szokva a balhéimhoz. De ők így szeretnek es ezért ők a legjobb szülők. Anya azt mondta hívjuk át a Nagyit hogy ápoljon mert az orvos kiírt egy hétre, nem tudom mire fel ugyan is semmi bajom nincsen de mindegy. Amúgy ápolni sem kéne de semmi baj.

Szóval amikor haza értünk már ott volt a nagyi aki ágyba parancsolt. Öcsém ezek úgy viselkednek mintha élet és halál között lennék. Nem baj legalább nem kell menni abba a rohadásba.

Felmentem, lefürödtem majd ágyba bújtam. Rögtön elnyomott az álom.