The life of a bad girl✔

•32.rész•

Mondanom sem kell. Életem legjobb egy hete volt!
Vagyis lett volna. Minden rendben volt úgy kb. péntek estig. Nah de kezdjük az elején.

[HÉTFŐ]
Reggel öt órakor keltünk. Másnaposan. Azt hittem helyben meghalok olyan szörnyű. Mivel tegnap este a fiúk át jöttek (Márk, Ádám, Áron, Marci) ezert buliztunk is. Hajnali háromig. Úgy néztünk ki mint az élőholtak. Amikor reggel hatkor elindultunk még a pia bennünk volt.

Mivel Tomi már dolgozott még kocsival sem mehettünk. Mondanom sem kell kivoltunk. Felszálltunk a buszra és mentünk a suli elé. Azt beszéltük hogy hogy üljünk. Ugye leghátra nem ülhetünk mert hatan vagyunk. Ádám Marcival, Ákos Márkkal én meg Áronnal ülök. A busz beparkolt a megállóba mi pedig leszálltunk. Ákos fáradtan rám mosolygott és a kezét nyújtotta. Én elfogadtam és rákulcsoltam az ujjaimat az ővére. Hiába járunk már fél éve mai napig remegett a gyomrom amikor csak hozzám ért. Imádtam minden érintéset. Amikor megcsókolt, amikor csak megölelt, amikor simogatott, amikor az ölébe vett. Mellette éreztem magam a legnagyobb biztonságban. Tomi pedig Barbi mellett. Mielőtt eljöttünk beszéltem vele. Meg akarja kérni Barbi kezét. Én pedig a legnagyobb örömmel fogadtam. Annyi mindent köszönhetünk neki. Mindig ott volt nekünk. Nem csak Tominak hanem nekem is.

Amint oda értünk rögtön kiszúrtam Virágot. Már egy hónapja így néz ki még is nehéz volt megszokni. A szőke hajából fekete lett orrán és szemöldökén ott volt a pc. Fekete füstös sminkje tökéletesen illett a fekete szaggatott farmerjához es hosszú fekete pólójához. A bördzseki bár fájt bevallani nagyon jól állt neki. Összességében nagyon jól nézett ki de ez nem ő volt. Bálint is nagyon kivolt akadva rajta de csak két napig. Utána  már leszarta. Apropó Bálint. Ő is jött volna de reggel írt hogy elkapott valami vírust és nem jön majd hív minket. Dinó szinte ugyan úgy nézett ki annyi különbséggel, hogy rajta fekete top volt. Hát illett hozzá.

Én egy fekete adidas melegítőbe voltam adidas fehér pólóval. Fekete nike cipő és fehér nike zokni. Fekete adidas pulcsival. Két márka van amit szeretek de azokat nagyon iss.

Virágék is észre vettek minket és gyilkos pillantásokat lövelltek felénk vagy is inkább felém. Most komolyan fasznak kell féltékenynek lenni??

- Figyelem, - szólalt meg Ákosék osztályfőnöke. - most indulunk. Szájjatok fel a buszra és ott elmondjuk a heti programot. - mindenki felindult a buszra de Marci volt az első aki mindenkit félre lökött és felszaladt a buszra. Gyorsan lefoglalta a helyeket amiket jónak talált nekünk (rádobta a cuccait, imádomxdd). Felszálltunk a buszra és leültünk. Ákosék mellettünk ültek Márkal, Marci meg Ádám mögöttünk. Nálunk Áron ült belül a másik oldalon Márk mögöttünk meg Ádám. Dináék leghátra ültek (blee). A busz pedig elindult Pécsre.
- Szóval, - kezdte a mi ofőnk. - ma semmit sem csinálunk csak a szállodában leszünk. A szoba elosztás nem tudom, hogy lesz de van egy rossz hírem. Liza most nem fogjuk tudni megoldani, hogy Áronnal legyél egy szobábam - mondta mire lefejeltem az előttem lévő széket. - De mivel nem a legjobb a kapcsolatod a lányokkal tudsz lenni az új lánnyal. - jah igen a suliba jött egy új csaj azt hiszem talán Nina. - Tehát, ma oda érünk mindenki elhelyezkedik kipakol és ma azt csináltok amit akartok. Ezen a héten úgy döntöttünk nincs takarodó de csak akkor ha nem úgy viselkedünk mint az állatok. Igen Marci ez neked szól - mondta az ofő mire mindenki felnevetett. - Holnap viszont mar lesz program. Mint tudjátok Pécsen van egy egyetem. Szóval holnap azt fogjuk meglátogatni. Az egyetemről holnap fogunk többet beszélni. És a többi napot is holnap mondjuk. Szombaton fogunk haza menni tehát a péntek is pihenő nap. A kedd, szerda, csütörtök lesz csak kiránduló. Szóval jó utazást. - ült volna le de hirtelen felpattant. - A balhés hetes viselkedik. - igen ez mi volnánk. Azaz Marci, Ákos, Bálint, Márk, Ádám, Áron és én. Hat mit ne mondjak ki készítettük a tanárokat az utóbbi időbe, de hála az égnek az ofő még így is szeret minket. Jah igen még egy kis apróság. A fiúkon kívül senki nem tudja hogy a Nagyi meghalt. Anya nem hívta fel a sulit nem tudom miért. Én pedig nem mondtam senkinek. Persze amikor a suliba meginogtam (egy fontos személy halála után nem lehet folyamatosan mosolyogni) persze akkor megkerdezték mi a bajom. Nem mondtam semmit. Igazából én sem tudom, hogy hogy érzem magam. Elmondhatatlanul fáj. Borzalmasan. Olyan ürességet éreztem. Igazából nem léptem tovább. Semennyire. De nem akarok rá gondolni. Próbálok nem. És nem azért mert haragszok rá. Nem akar szomorúan emlékezni rá. Egyszerűen annyi boldogságot hozott az életünkbe hogy nem lehet rá szomorúan gondolni. A temetésen is mosolyogva sírtam. Legalább már nem idegeskedik rajtunk. De azt is tudom hogy soha nem megy el igazán. Mindig itt lesz a szívemben. Azért is volt szar, hogy Ninával kell egy szobában lennem mert igy nem tudom normálisan álomba sírni magam és Ákos nem tud elsimogatni. Persze felajánlotta ő hogy ne jőjjünk el de ez kellett és jól is döntöttem. Vagyis majdnem.