The life of a bad girl✔

•8.rész•

Már ültem ott egy öt perce amikor éreztem, hogy valaki leül mellém. Amikor oda néztem szembe találtam magam Erikkel. Felpattantam és elakratam menekülni  de ő megfogta a karom és vissza rántott a padra.
- Nem akarlak bántani csak beszélni szeretnék veled. - mondta a szemembe nézve
- Oké és mit akarsz? - kerdeztem ingerülten.
- Téged. - mondta ki és megcsókolt. Visszacsókoltam. Istenem de imádom ezt a csókot. Ettől a csóktól mindent elfelejtettem amit régen csinált velem pedig nem kellett volna. Amikor elengedett így szólt.
- Leszel a barátnőm újra? - kerdezte mosolyogva.
- Igen. - mondtam én is mosolyogva és megcsókoltam.

Sokáig ültünk ott a padon és "beszélgettünk". Igazából két és fél órán keresztül csókolóztunk amikor megcsörrent a telóm. Bratyó (B) Én(L)
B: Hugi, hol vagy?
L: Csak kint ülök a parkba
B: Okés, mostmár gyere haza oké?
L: Renben.
Letettük.
- Öhm haza kell mennem. - mondtam Eriknek.
- Mennyél Hercegnőm. Az utcátokig elkísérlek. Nem akarok a bátyáddal veszekedni. - mondta mosolyogva. Majd rákulcsolta az ujjait az enyémre és elindultunk. Amikor az utcánkba értünk elköszöntünk. Ami annyit jelentett, hogy vagy 15 percig smároltunk majd haza indultam.
Mikor haza értem a drágalátos bátyám rögtön letámadott.
- Mond, hogy csak rosszul láttam és nem azzal a geci fejű fasszal smároltál. - mondta idegesen.
- Megnyugtatlak jó a szemed. - mosolyogtam
- EZ NEKED MEG NYUGTATÁS BAZDMEG?? HMM? MOND TE NORMÁLIS VAGY? NEM LEHETSZ VELE EGYÜTT MERT MEGINT TÖNKRE FOG TENNI! - ordította a pofámba.
- NEM MERT MEGÍGERTE HOGY NEM FOG MEG BÁNTANI ÉS ÉN SZERETEM ŐT. - ordítottam vissza
- TE MEG KURVA NAIV VAGY TUDOD! NEM VAGY NORMÁLIS! HÜLYE IDIÓTA VAGY DE TÉNYLEG! ISTENEM! TE NEM BELÉ VAGY SZERELMES HANEM ÁKOSBA! KURVÁRA NEM EBBE A GYÖKÉR ARCÚ FASZKALAPBA!!
- NEM TE FOGOD ELDÖNTENI KIT SZERETEK ÉS KIT NEM!!
- Hívom Márkot hatha ő tud rád hatni.
- NEM KELL! HAGGYÁL MÁR BÉKÉN! - ordítottam vissza majd felrohantam a szobámba es zokogtam. Nagyon fájtak a bátyam szavai. Az, hogy naiv vagyok meg ilyenek. A suliba mindig is én voltam a menő lány akivel senki sem mer szájalni. Aha jo álom. Az oke, hogy a suliba ez van de itthon sokat sírok. Erik amit nyáron csinált az nem volt semmi mert elég durva dolgokat csinált az biztos. És kurvára fájt. De most is csak azert jöttem vele össze, hogy idegesítsem vele Ákost. Részben igaza van a bátyámnak. Sőt teljesen. Ákost szeretem. Kint a parkban nem gondolkodtam. Mi lesz ha megint az lesz mint a nyáron? Ahh tényleg hülye idióta vagyok.

Körülbelül 1 órája sírhattam már amikor kopogtak. Márk belépett a szobámba oda jött hozzám és megölelt.
- Tudom miért csinálod megértelek. - suttogta miközben a hajamat simogatta.
- Holnap megyek suliba. Tudom hogy az orvos kiírt de már nincsen semmi bajom. - mondtam és már kezdtem közbe megnyugodni.
- Rendben. Reggel eljövök érted. Vigyázunk rád. Nem fogjuk hagyni, hogy mégegyszer bántson. - mondta majd megölelt. Istenem de imádom. - Nah azt tudom hogy jöhetsz suliba. De milyen volt a tárgyalás? - kérdezte.
- Uncsi. - válaszoltam unottan mire mind a kettőnkből kitört a röhögés. - igazából elsőnek ki akartak rúgni, akkor úgy azért megállt bennem az ütő, de aztán minden okés volt.
- Nah jo van. Ákosról már nem is kérdezek. - nézett rám együttérzőn.
- Hát jah. Amm itt alszol? - kérdeztem kislányosan mosolyogva.
- Perszee. - mondta majd megint megölelt.
- Okés. Akkor én elmegyek fürdeni. - mondtam neki
- Jól van mennyél.
Gyorsan bementem a fürdőbe leöltöztem és beálltam a zuhany alá. Egy negyed óra múlva kész is lettem. Mikor kiléptem a fürdőből csak egy szál törülköző volt rajtam. Márk nem szólt egy szót sem csak mosolyogva tetőtöl talpig végig mért. Kerestem egy pizsit majd bementem a fürdőbe és átöltöztem. Mikor kiléptem Márk a telefonját baszkurálva terült szét az ágyamon.
- Nah mivan csupi sikerült lefürdeni? - kérdezte mosolyogva
- Haha, kurva vicces vagy, csak az a baj, hogy elfelejtettem röhögni. - mondtam neki felmutatva a középső ujjam.
- Leharapom- röhögött
- Ahh nem hinnem én azt. - röhögtem én is
- Biztos?
- Biztos.
- Hat igazad van, mert nincsen kedvem felkelni. - röhögött jóízűen mire én is elkeztdtem vihogni.