The life of a bad girl✔

•36.rész•

Életem legmeghatározóbb napja. Ha ma nem kapom meg azt a csókot soha nem derül ki.

Szóval minden okés volt amúgy egész nap ahhoz képest. Senki nem mert hozzám szólni egy rossz szót se. Mondjuk nehéz is volt mert egész nap fent voltunk a szobánkban. Már mint a milyenkben. Este viszont lementünk bográcsozni.

Egész este Ádámmal beszéltem és kurva jó volt. Egy ideig mert ugye úgy volt hogy jövünk a mi szobánkba és ott fogunk piálni. Ákos elment piáért a többiek a szobát csinálták én meg Ádám a folyosón lévő kanapén beszélgettünk.
- Nem értem amúgy anyukádat. Vagy is igazából de. Mert könnyebb mindent a kisebbre fogni mint, hogy vállalja a felelősséget azért amit csinált. - mondta Ádám közben a szája szélét rágta. Kurva jól áll neki. VÁRJ. MIVAN?
- Ja, igazából érthető de nem igazi anya mert azok nem csinálnak ilyet. - szomorkodtam.
- Hát igen. - közben nagyon fürkészte a szemem.
- Mi az? - mosolyodtam el.
- Nagyon szép szemed van. - mosolyog ő is közben kisimítja a hajamat a szememből. Megborzongok az érintésére. MIAFASZ VAN VELEM?
- Köszi. - jövök zavarba. Najo most olyan történt amire egyáltalán nem számítottam. Ádám megint kisimította a hajamat a szememből megsimította az arcomat és közelebb húzott magához. A lélegzetem is elakad. Megcsókol. Istenem milyen jól. Helló ezt nekem nem szabad Ákossal vagyok. De nem bírok elhúzodni. Ekkor valaki köhécsel mögöttünk. Rögtön szét rebbenünk. ÁKOS. A KURVA ÉLETBE.
- Nem tudom, esetleg zavarok? - kérdezi flegmán  és elmegy. Ádám össze szorítja a szemét én pedig Ákos után megyek. Valószínűleg tudta hogy menni fogok mert már a falnak dőlve várt, nem úgy tűnt mint aki haragszik amin nagyon meglepődtem.
-Ne haragudj. - kezdtem rögtön  magyarázkodni de felemelte a kezét és félbeszakított.
- Ne magyarázkodj. Beszélnünk kell - FASZOM - régóta van valami amit már nagyon el szeretnék neked mondani. Igazából én sajnálom el basztam ezt az egészet. Már rég el kellett volna mondanom egy ideje már nem érzek semmit ne érts félre szeretlek de már nem azt érzem amit a legelején. És láttam hogy nézel Ádámra, egyáltalán nem haragszok rád meg semmi de ez így nem fog menni. - lélegzetvisszafojtva hallgattam.
- Bocs, de MIVAN? - akadtam ki teljesen mert kurvara nem tudtam hogy miről beszél.
-Najó figyelj. Imádlak Liza. Tényleg. De valld be, hogy már te sem úgy érzel irántam. - mivan? Emberek nem értem mivan segítsetek!!! Hogy tud egyik pillanatról a másikra megváltozni minden. De baszki ha bele gondolok. Tényleg semmi nem az. De gyerekek ez nekem most egy kibaszott nagy pofon volt.
- Elmagyaráznád? - értetlenkedek. Belül pedig tudtam mi fog következni.
- Figyelj, egy kicsit régebb óta gondolkodom ezen. Egy hónapja körülbelül. Már nem úgy szeretlek mint régen. Persze nagyon nagyon imádlak. De amikor láttam hogy megcsókoltad Ádámot nem éreztem semmit. Semmi féltékenység vagy harag. De egyszerűen nem akarlak elveszíteni mert nem tudnék nélküled élni. Ezalatt a kapcsolat alatt a legjobb barátom is lettél. Nem akartalak cserbenhagyni Mert te soha nem tetted. És ez kurvára szánalmasan hangzik tudom. Ne érts félre nem szánalomból voltam veled hanem azért mert tényleg nagyon szeretlek De már nem úgy. És ha jól érzem Akkor te sem. - ezen el kellett gondolkodjak, hirtelen azt sem tudtam hogy mi van. Aztán rájöttem. Igaza van. Baszki tényleg igaza van. Észre se vettük de szerelemből barátság lett.
- Istenem. - suttogtam magam elé közben a földre rogytam. Ákos leguggolt mellém és szorosan Átölelt. Sírni kezdtem. Vajon hol a faszba rontottuk el? - miért nem vettük észre? - Kérdeztem Ákostól közben letöröltem a könnyeimet.
- Nem tudom. - suttogta ő is. Egy hatalmas beszélgetésnek néztünk elébe.

Hajnali két óra van. Hála az égnek mindent sikerült megbeszélni. Igazából mindketten el basztuk. Igazából nem tudjuk hogy hol de ugyanúgy szerettük egymást és ezért nem vettük észre. Igazából azt sem vettem észre hogy egy ideje már nem éreztem azt a bizonyos bizsergést amikor hozzám ér. Amióta a nagyi meghalt nem is feküdtünk le egymással. Valószínűleg ezért nem vettem észre. Már mindenki tudta hogy mi történt mert megkértem Ádámot aki Időközben utánunk jött hogy mondja el nekik. Amint visszaértem a szobámba a többiek mentek sajátjukba és egy szót sem szóltak hozzám. Mindenki biztatóan rám mosolygott, innen tudtam, hogy senki nem haragszik. Nina csak egy öleléssel fogadott ami őszintén szólva kibaszottúl jól esett. Mindent elmeséltem neki. Hajnali ötkor sikerült lefeküdni. Hát nem mondom aludtunk vagy három órát.

Már vasárnap van itt ülök a szobámban. Ákosnak segítettünk átköltözni Bálintékhoz mert a szüleivel még mindig nincsen jóba. Még tegnap este elköltözött. Igazából olyan mintha minden ugyanolyan lenne. A baráti társaságunk nem fog szét szakadni sőt még egy emberrel bővül. Ákos ma is felhívott és kérdezte hogy minden oké. Legjobb barátok maradtunk és ez szerintem mindent felülmúl. Nagyon szeretem de már nem érzek iránta semmit. Ádámmal pedig nem tudom hogy mi van. Vele mondjuk eléggé kínos volt az egész nem tudtam beszélni vele. Nem mertem felhívni és ráírni sem. Nem tudom hogy mi lesz de a barátságunkat nem akarom elbaszni. Mert legbelül tudtam hogy tetszik és erre Ákos világított rá. Ma megkérdezte hogy beszéltem e vele és mondtam neki hogy nem. Mondta nekem hogy biztos hogy tetszek neki mert ő ezt már előbb észrevette. Mondtam neki hogy én nem tudom hogy mit érzek erre rám szólt hogy én pontosan tudom csak nem fogom bevallani. És tudtam. Éreztem iránta valamit. De még én magam sem tudtam hogy mit.

Egyébként beszéltem az ofőmmel is. Azt mondta hogy előbb beszél az igazgatóval. Aztán értesíti a Szüleimet. Barbi és Tomi eléggé meglepődtek amikor megtudták hogy Ákossal már nem vagyunk együtt és hogy Gyámhatósági ügyünk is lesz. Természetesen elviccelték hogy ne érezzem magamat kellemetlenül. Fogalmam nincs hogy most mit érzek. Össze vissza kavarognak a fejemben a gondolatok, de mivel Márk átjött estére Szerencsére mindent le tudtam tisztázni magamban.

Sziasztok! Ez a rész elég gyatrára sikeredett. Sok a szó ismétlés és még sorolhatnám. Ígérem a következő rész jobb lesz. Puszilok mindenkit!❤