The life of a bad girl✔

•35.rész•

[CSÜTÖRTÖK]

Nem tudom hol basztam el. Ott, hogy nem mondtam el Nagyinak a halálát és most beszoptam vagy ott, hogy anyámat elküldtem a picsába ő meg a földbe tiport. Kezdjük az elején.

Délutánig minden oké volt. Elmentünk a hülye programra minden a szokásos volt és egész nap nevettünk. Délutánra és estére megbeszéltük, hogy sütögetünk tábortűznél és holnapra is ez volt a terv. A fiúk éppen meggyújtották a tüzet az ofő segítségével, mikor anyám hívott. Meg is lepődtem.
- Halló - szóltam bele hűvösen.
- Szervusz kislányom. - mi lett ezzel hogy így köszön? Be vonult apácának? Életében nem köszönt még így, na mindegy.
- Miújság van veled? - kérdezte.
- Semmi jól elvagyok.
- Mesélj valamit.
- Hát igazából minden oké. A fiúkkal nagyon meg vagyok. Van az új lány Nina vele most kurva jóba lettem és imádom. - kezdtem el mesélni közbe rágyújtottam (azzal nincs baja a tanároknak akkor nem értem mi bajuk van a piával amikor 18 évesek vagyunk).
- Na és Virág szereti? - MIVAAAN??
- Anya Virággal mar rég nem vagyunk barátnők.
- Tényleg? Miért? - kérdezte ártatlanul.
- Azért mert szarban hagyott. Nem foglalkozott velem és még ő van felháborodva. Utána meg folyamat pletykált rólam. - mondtam dühösen.
- És nem gondolod, hogy ez a te hibád is. - itt ment fel az agy vizem.
- Nem, mert én tartottam fent ezt a barátságot. De amúgy tudhatnád ha bármennyit is törődnél velünk. Csak az a baj, hogy azóta nem toltad haza a képedet amióta Apával elváltatok és a Nagyi meg halt. - üvöltöttem a telefonba. Mindenki felém nézett. Hallották az utolsó szavamat. Ahj miért nem álltam messzebb??
- Na kislányom most vetetted el a súlykot. Hogy merészeled ezeket felhozni? Tudod, hogy mennyire megviselt?
- Még téged viselt meg? Téged? Bazd meg mi gyerekek vagyunk de anniyra nem voltál képes, hogy megvígasztald a két gyerekedet. Te nem vagy anya. Az anyák kitartanak a gyerekük mellett úgy ahogy te az utóbbi időben NEM. - olyan szinten ordibálatam, hogy mindenki az én telefonálásomat hallgatta. Most már mindegy.
- Nem? Mindig mellettetek álltam. Mindig.
- Nem, tudod ki állt mellettünk? A Nagyi. Te meg apa szartatok a fejünkre geci. Most azt várod, higy köszönjem meg hogy haza jöttetek és fogadtatok nekem ügyvédet. Ez a dolgotok mert kurvára a gyereketek vagyok. De a Nagyi főz, mos, takarít, vigyáz ránk már három rohadt éve. Te meg azért mert kibuktál nem vagy hajlandó haza tolni a seggedet. Ezt együtt kéne át vészelnünk mint egy normális család.
- Minden az én hibám? Az Erik gyereket sem voltál hajlandó elmondani! Mondjuk amilyen a stílusod megérdemelted amit csinált veled. Mindenki normális ebben a családban csak te nem. Olyan vagy állandóan mint egy rossz ribanc. Lefeküdtél vele egy hét után. Normális vagy? És a fiú társaságosból hányan dugtak már meg?
- Na jó elmész te a jó büdös picsába. - üvöltöttem majd kinyomtam.
Mindenki engem nézett. Lihegve fordultam feléjük. Nem bírtam tovább és a földre rogytam. Olyan zokogás tört ki belőlem hogy még otthon Budapesten is hallhatták. A barátaim mind oda futottak hozzám és megöleltek. Én meg csak zokogtam. Szerintem ehez nincs hozzá fűzni valóm. Nem tudok már semmit sem mondani.

********

Két órával később már fent ültem a szobába Márk ölében. Igen nem Ákoséban. Lehet hogy szeret és kurva jól ismer, de az idegösszeroppánásomat csak Márk tudja kezelni. De azért ő is ott ült mellettem és a hajamat simogatta. Próbáltam megnyugodni nem sikerült. Az ofő benyitott.
- Sziasztok. Beszélhetnénk? - kérdezte tőlem.
- Bármit akar mondani mondhatja előttük is.
- Rendben. Figyelj. Mivel azt beszéltük meg szüleiddel, hogy csak akkor nem kell nevelőkhöz mennetek ha a nagymamád vigyáz rátok. Tudom, hogy már elmúltatok 18 évesek de mivel te is meg a bátyád is eléggé balhésak vagytok ezért kell aki figyel rátok. És ha jól hallottam nem vagytok a legjobban az anyukáddal. Mióta nem ment hozzátok haza?
- Amióta apával elváltak azóta szinte soha.
- Értem, figyelj ezt jelentenem kell az igazgatónak. Muszáj. Ne haragudj.
- Nee, kérem ne. Nem akarok nevelőkhöz menni. Ott a bátyám ő figyel rám.
- Liza ne haragudj de ez a kötelességem sajnálom. - mondta majd kiment.
- Hát ez szép részvét kinyílvánitás volt. - szólalt meg Ákos. Hát igen. Köszi szépen.

Estére már sikerült megnyugodni. Mindenki a mi szobánkban volt és próbáltak felvidítani. Elbasztam , hogy nem szóltam a Nagyi haláláról. Talán ha szóltak volna anyámra, hogy vigyázzon ránk, mert el fognak tőle menni. Mondjuk inkább megyek apámhoz mint hogy most vele legyek. Apának nem is engedtük, hogy bármit is végig mondjon vagy bármit is megmagyarázzon.

Ma mindenki nálunk aludt. Márk Ninával aludt (ezt nagyon meg kell beszélnem velük, mert nagyon remélem hogy van köztük valami) Ákos velem a többiek meg a földön. Az ofő nem nagyon akart ránk szólni de nem is ajánlottam volna neki.