•28.rész•

253 4 4
                                    

Olyan jót aludtam fel sem akartam kelni. De ez az idióta barom Ákos leöntött egy pohár vízzel. A gyökér bátyám meg ott állt az ajtóban és röhögött.
- Anyád. - szóltam oda majd bementem a fürdőbe. Fura fejjel néztek rám hogy csak ennyi volt a reakcióm. Ohh ne aggódjatok buzikáim mindjárt kaptok.

Gyors lefürödtem és meg töltöttem a hatalmas lavorunkat vízzel. Szóltam Barbinak, hogy segítsen le vinni. Segített is. Tök szépen és halkan levittük aztán meg néztem mi a  helyzet. Szerencsére a fiúk reggeliztek úgy ahogy mindig szoktak. A nagyi pedig éppen mosogatott. Édes nagyikámat de szeretem. Mondjuk most elég nagy kárt  tervezek okozni de mindegy majd feltakarítom. Oda settenkedtünk a fiúk mögé. Próbáltunk halkak lenni de ez a kurva lavor nagyon nehéz volt. Már ott álltunk mögöttük mikor a nagyi belépett az étkezőbe. Gyorsan megráztam a fejem hogy ne szóljon semmit mire csak elmosolyodott lerakta a fiúk elé a gofrit es nevetve kiment. IMÁDOOM!! Elszámoltam háromig majd 3..... 2...... 1....... és rájuk öntöttük.

Nem mozdultak. Szerintem sokkot kaptak vagy en nem tudom. Egyszer csak szinte teljesen egyszerre felálltak és kurva lassan megfordultak. Es kitört belőlük a röhögés. Mi a fasz?

Barbival tök értetlenül neztük őket. Ennyi? Ennyi lenne a reakció?

Tomi oda ment Barbihoz Ákos meg hozzánk. Egyszerre csókoltak meg minket. Idilli pillanat lett volna csak hogy megszólalt a csengő. Én mentem ajtót nyitni.

Amikor kinyitottam az ajtót enyhén sokkot kaptam. Apa állt az ajtóban. Ezt nem hiszem el...

- Mit akarsz? - kérdeztem ingerülten
- Beszélni.
- Nem. - mondtam és rábasztam az ajtót.

- ki volt? - kérdezte a bátyám.
- Senki. Rossz címre jöttek. - mondtam mosolyogva.

Egy óra múlva Ákossal elindultunk valamerre kirándulni.
- Ki volt az igazából? - kérdezte vezetés közben. Bazd meg túl jól ismer.
- Apa.
- Apád? - kérdezte döbbenten.
- Ugye? Annyira elegem van már. Anyám szarik ránk apánk meg egy suttyó. Szét estünk. A bátyámat életemben nem láttam ilyen szarul. Őt viseli meg kettőnk közül a legjobban. Apa volt a mindene. Lehet meglepődsz de nekem inkább...
- A mamád...- fejezte be helyettem.
- Igen. Nem tudom miért. Pedig anyát is imádom. Sőt. Tudod. De mama mindig mellettem volt. Nem tudta mi történt a nyáron még is egész nyáron neki sírtam. Nem kérdezett csak támogatott. Anya észre sem vette rajtam. - gördült le egy könnycsepp az arcomon. - szóval nem tudom. De még így is anyás vagyok.
- Én ha hiszed ha nem mindig is apás voltam. - szólalt meg Ákos. - Amíg apa nem lett ilyen. De még mai napig fel hív hogy hogy vagyok. - mosolygott szomorúan.- Tudod nem akartam veled össze jönni e miatt. Mert olyan balhés a családom. De kiderült hogy neked sem a legjobb es elkezdtél meg tetszeni. Es most életem szerelme vagy. - fejezte be. Nem tudtam mit mondani hirtelen. 

Ahhh erre a napra csak annyit tudok mondani, hogy úristen. Életem legszebb napja volt. Ákos elvitt egy geci szép helyre piknikezni. Először azt hittem uncsi lesz. De nagyon jó volt. Jól éreztem magam. Es a nap végén lefeküdtünk. Azt kell mondjam Eriknél ezerszer jobb. Úgy vigyázott rám mintha az első lett volna.

Arra viszont nem gondoltam, hogy ez a vihar előtti csend...

The life of a bad girl✔Donde viven las historias. Descúbrelo ahora