The life of a bad girl✔

•15.rész•

Oda ült mellém. Mar egy tíz perce ültünk így amikor meg törtem a csendet.
- Márk? - kérdeztem tőle.
- Miert van az, hogy akárhányszor en jövök utánad, mindig meg kérdezed hol van Márk? - kérdezte idegesen.
- Mert,.... ahh nem tudom. - mondtam kétségbe esetten. Tulajdon képpen nem tudom miert keresem mindig Márkot de most ő volt az első értelmes dolog ami eszembe jutott.
- Az jó. Tudod sajnálom, hogy Dina így megváltoztatta Virágot.
- Én is. - mondtam szomorúan mosolyogva.
- Nekem is volt egy ilyen barátom aki miatt megváltoztam. Bálinttal már ovis korunk óta legjobb haverok vagyunk. Mint ti Márkkal. Aztán amikor jöttünk kilencedikbe meg ismertem egy jó fej srácot és össze haverkodtunk. Eléggé elhanyagoltam Bálintot. Össze is vesztem vele. Azt mondta, hogy nagyon rossz hatással van rám, de en nem hittem neki. Aztán az a gyerek bele vitt a drogba. Itt Bálint mar nem hagyta, hogy tovább csináljam. Kirángatott a szarból amiért nagyon hálás vagyok neki. A legelszomorítóbb az volt hogy a szüleim leszarták. - hirtelen nem tudtam mit reagálni Ákos hirtelen őszinte rohamára. De meg mielőtt barmit is mondhattam volna folytatta. - Tudod Liza lehet, hogy gazdagok a szüleim es pénzelnek, de ki a faszt érdekel a pénz de ugy őszintén? En csak egy szerető apára vágytam. Mert szerető anyám az van. De szószerint hülye. Mindent megcsinál amit apám mond. Olyan mintha egy csicska lenne. Nagyon idegesítő. Inkább engem baszogatna mint anyámat. Anya meg ugye fél tőle. Nem tudom miert de ha kiderul, hogy bántotta tuti megölöm. De legaláb kibaszott keveset van otthon. Bálint úgy is oda költözött. Mert ugye a szülei ugy volt hogy válnak. De nem végül nemm. Ugyhogy lehet az lesz hogy oda megyünk hozzájuk. Anyám meg egyből rá bólintott arra, hogy Bálint jöjjön. Apám meg le se szarta. Ez lenne az én családom. - végre rám nézett, ugyan is egész végig a cipőjét kémlelte mintha valami érdekes lenne rajta.
- Huh - szólaltam meg egy kis idő után.
- Igen, valami ilyesmi reakcióra számítottam. - mosolygott. - nah gyere menjünk mert megyünk valami állatkertbe. - húzott fel a földről
- Nem eleg, hogy iskolába járok? - kérdeztem mire fel nevetett.
- Szerinted majmokból vagy keselyűkből van tőbb. - kérdezte ful komolyan, közbe rá kulcsolta az ujjait a kézfejemre, mire nekem jól eső bizsergés járta át a testemet.
- Szerintem majmokból. - mosolyogtam rá. A mosolyom az ő arcára is mosolyt csalt amitől látszottak a cuki kis gödröcskéi. Várj cuki? Mivan?

Az egész napom kibaszott jó volt. Egyszer elmentem wcre es arra mentem vissza, hogy Ákos es Bálint az én fiúimmal (nem félre érteni) röhögcséltek. Nagyon örültem neki, hogy végre béke van. Meg is kérdeztem Áront, hogy mi történt aki azt mondta, hogy ki békültek. Hipp Hipp Hurrá. Egyépkent Ákos egesz nap fogta a kezemet.Nagyon sokat nevettünk. Bálint és Virág egész nap egymáshoz se szóltak. De nem nagyon viselte meg őket. Inkább Virágon látszódott, hogy szar kedve van.

Igazából ezen a napon az este volt a fénypont. Mivel holnap indulunk vissza addig maradtunk fent ameddig akartunk. Én a fiúkkal kiültem felelsz vagy merszezni. Igazából jó volt mert egymáson semmit nem kellett csinálni. Kibaszott sokat nevettem. Aztan jött egy rosszabb resz. Az egyik fiú megkérdezte mi történt nyáron. Valamiért úgy éreztem el kell mondjam.
- Nem kell ha nem akarod. - suttogta nekem Márk a jobb oldalamról. A bal oldalamon Ákos ült.
- De, mostmár ideje megtudnia az igazságot. - néztem Ákosra. - Szóval...

*Vissza emlékezés*

Július eleje volt. Márkkal úgy döntöttünk, hogy kimegyünk kosarazni a közeli pályához. Mar egy órája kint voltunk amikor jött egy csapat fiú. Köztük volt Erik is. Nem nagyon foglalkoztunk velük amig Erik oda nem jött hozzám. Beszélgettünk sokat, bejelölt facebookon. Egy hétre rá összejöttünk. Az első egy hétben minden jó volt. Életem legnagyobb hibáját követtem el, hogy még csak egy es fel hete voltunk együtt én meg lefeküdtem vele. Már három hete voltunk együtt amikor egyszer Márkkal mentem haza. Haza kísért. Amikor elköszöntünk megölelt. Tomiék az nap nem voltak otthon mert Barbinál aludtak. Beléptem a házba. Azt hittem szív rohamot kapok amikor megláttam Eriket a konyhánkban. Egyszer csak elindult felém és egy kibaszott nagy pofont lebaszott nekem.
- Mi volt ez hm? - ordibált. En meg mindig nem eszméltem fel a pofonból.
- Cs..csak ba..baratok vagyunk. - dadogtam.
- Aha es higgyem is el?
- Igen! - emeltem fel a hangom miután fel eszméletem. Oda jött es meg csókolt. Jah igen. Megint lefeküdtünk. Ilyenkor olyan ribancnak érzem magam amikor ezekre vissza gondolok. Nah mindegy. Ez meg szinte semmi. Egy héttel később kb. ugyan ez megtörtént csak sokkal durvábban. Megint Márk kísért haza. Azert nem féltem a lebukástól mert Erik elvileg edző táborban volt. Aha elvileg. Megöleltem Márkot es bementem a házba. Leraktam a cuccom majd beindultam a konyhába valami kajáért. Kinyitottam a hűtőt de valaki azonnal be is baszta. Egy hatalmas pofon csattant az arcomon
- Utoljára mondtam el, hogy ne ribanckodj - ordította a pofámba. Megint oda jött es megcsókolt.
- Ahjj Erik figyi én ezt most nem akarom. - mondtam neki már könnyes szemmel.
- Már pedig de. - mondta majd felkapott az ölébe és fel fele indult. Csapkodtam, üvöltöttem, sírtam es rúgkapálóztam is de nem ért semmit. Fel vitt a szobámba és ledobott az ágyra. El kezdte levenni a ruháimat. Én ezt nem akartam. Fogtam es a körmeimmel bele markoltam a szemébe. De olyan szinten, hogy vérzett. Erik leesett a földre. Én kapva kapva az alkalmon elkezdtem futni. Utol ért. Az utolsó két lépcső fokon lezuhantam. Amint lezuhantam elkezdett rugdosni. Két bordám eltört. Megfogta a hajam es bele verte a földbe. Annyiszor, hogy elájultam. A kórházban ébredtem. Fel jelentettük de semmit nem ért. Elvileg Tomi és Barbi találtak rám. Tomi rögtön hívta Márkot. Aki bejött a kórházba. Anyáék csak annyit tudtak, hogy kórházba vagyunk. Amikor nem rég anyának is elmeséltem nehez volt nagyon rá venni őket, hogy ne jelentsék fel. Mi járnánk szarabbul. Eriknek a szülei nagyon befolyásosak. Mindegy. Ez lenne az én történetem.

*Vissza emlékezés vége*

Már vagy öt perce ültünk ott csendbe amikor megszólalt a telefonom. Erik. Kurva jó. Felálltam és arrébb mentem.
Erik (E) Én (L)
L: Szia. Mizus?
E: Szia, rég beszéltünk
L: Igen, tudom.
E: Milyen a tábor?
L: Uhh nagyon jó. Csak össze vesztem Virággal.
E: Akkor kivel vagy?
L: A másik lány csoportal- hazudtam
E: Aha persze bazd meg. Nézzél még hülyének. Az összes csaj utál téged. A fiúkkal vagy.
L: Jó igen. Csak nem akartam, hogy haragudj.
E: Most mar mindegy. Csak gyere haza.
Lerakta.
Ohh Bazd meg. Fasznak vagyok ilyen hülye?
Vissza mentem a fiúkhoz akik még mindig fúl kussba ültek.
- Mi lenne ha nem lennetek ilyen búskomorak? - kérdeztem tőlük.
- Megölöm. - jelentette ki Ákos. A többiek egyetértően bólogattak.
- Hjaaj nyugi van. - mentem oda hozzá majd megöleltem. Vissza ölelt.

Hajnali harom korul mindenki ment aludni. Ákos felkísért minket. Áron előre ment én meg még elköszöntem Ákostól.
- Jó éjszakát. - mosolyogtam rá.
- Jó éjt kis babám. - mondta majd lassan megcsókolt. Olyan finoman csókolt. Szinte már majdnem elolvadtam, de ő tartott. Nyelve bejutásert könyörgött amit rögtön megadtam neki.
- Aludj jól. - mondta miutan levegő hiányában elszakadtunk egymástól, majd nyomott egy csókot a számra és elment. Mosolyogva neztem utana majd bementem aludni.

Péntek

Másnap minden jó volt. A haza fele út nyugisan telt.
Most itt vagyok a nyagyinál Tomival. Barbi is nem rég jött. En holnap reggel már haza indulok. Tomi meg Barbi még maradnak.

Reggel elindultam haza. Az úton minden jó volt, de amikor haza értem nem az fogadott aminek kellett volna...