The life of a bad girl✔

•30.rész•

Szörnyen érzem magam. Életemben nem éreztem magam ennyire szarul és elhagyatottnak. De kezdjük az elején.

Reggel volt és Ákossal még ágyban voltunk. Egyszer csak Anya rontott be a szobánkba. Na most ez két okból is fura volt. 1. Anya már geci rég nem volt itthon. 2. Zokogott. Belenézett a szemembe és földre rogyott. Hangos zokogásba kezdett és azt kiabálta, hogy ,,NEM". Oda rohantam hozzá és megölelve próbáltam megnyugtatni. Nem sikerült. Eközben már Tomi és Barbi is ott álltak körülöttünk. Én simogattam a hátát, Tomi beszélt hozzá, Barbi zsepit hozott, Ákos pedig vizet hozott neki. Bele telt egy 15 percbe mire Anya meg nyugodott. Először Tomira majd rám nézett és meg szólalt:
- Gyerekek, - mondta rekedtes hangon - a Nagyi....
meghalt. - Mondta ki majd újra keserves zokogásba kezdett. Tomi fel állt és sírva rohant a szobájába Barbi meg utána.

Velem mi volt? Én sem tudom. Sokkot kaptam. Az biztos volt. Arra eszméltem fel, hogy Ákos a vállamat rázza és a nevemen szólít. Rá néztem és ekkor tört ki belőlem a zokogás. Ákos mellkasába fúrva a fejem zokogtam.

Egyszerűen nem tudtam fel fogni, hogy mi történt. Az az ember aki mindenben támogatott és ki állt értem aki a világot jelentette számomra. Mát nincs többé. Nem egyszerűen nem tudtam el képzelni nélküle az életem. Semmit nem tudtam. Ez elfogadhatatlan. Erre szavak nincsenek, hogy milyen fájdalmat és ürességet éreztem.

Csak sírtam és sírtam. Zokogtam és zokogtam. Nem bírtam abba hagyni olyan szintű fájdalmat éreztem amit senkinek nem kivánok. Ákos csak simogatta a hajam és a hátamat. Én a pulcsijába próbáltam kapaszkodni. Elgyengültem és a földre rogytam. Ákos felemelt bele ültetett az ölébe és a mellkasára hajtotta a fejemet. Anya nem tudom mikor ment el de jelen esetben ez most nem érdekelt.

Még mindig nem fogtam fel. Másnap sem. Viszont most már Tomival sírtunk együtt. Ő sem nagyon bírta fel dolgozni. Szerintem nagyon még senki.