The life of a bad girl✔

•2.rész•

,,Kipakoltam a szekrényemből és elindultam órára. Egyszer csak azt éreztem hogy valaki beránt a fiú wc-be. Ő volt az..."

Berántott az egyik fülkébe majd szembe fordított magával.
- Mond te normális vagy?? Tudod kit rángassál! - ordítottam.
- Mi történt? - kérdezte az előző kirohanásomat le sem szarva
- Mi, mi történt? - kérdeztem értetelenül
- Nyáron. - válaszolta én meg lefagytam. Kurva jó ma már másodjára fagyok le miatta vagy  a kijelentései miatt. De nem is ez a lényeg. Mi történt a nyáron? Ahh nem itt és most fogok előtte sírni.
- Semmi közöd hozzá! - kiabáltam
- Bántott? - ezt nem hiszemm el miért kell most felhoznia?
- Mit érdekel az téged buzikám?
- Mert... mert, me-mert fon- fontos va-vagy... - dadogta jobbra balra mire nekem mosolyoghatnékom támadt.
- Most meg mit vigyorogsz?- kérdezte vissza nyerve az eredeti színét. Ezt nem hiszem el lehet hogy tényleg tetszem neki?
- Semmin, csak cuki ahogy zavarba jössz. - mondtam ki, de már meg is bántam. Fene azt az őszinte szám.
- Szóval cuki? - lépett még közelebb és a falnak nyomott. Két kezét a fejem mellé rakta és közelebb hajolt.
- Ohh, ezt mondtam volna? Akkor rosszul hallottál. - hazudtam.
- Biztos? - suttogta az ajkaimra.
- Ahh már nem tudom - suttogtam vissza. Mire ő az ajkaimra tapadt... volna ha az a hülye Krisztián ránk nem nyit. Ohh hogy baszná meg.
- Öhmm bocsi. - mondta ez a hülye gyerek
- Semmi baj, úgysem zavartál meg semmit. - mondta Ákos majd kiment a wc-ből. Én meg csak álltam, arra lettem figyelmes hogy elkezdtek potyogni a könnyeim és egy ismerős vállatt láttam és egy ismerős illatot éreztem. Márk. Istenem de szeretem ezt az ölelést. Én sírtam Márk meg simogatta a hajamat. Még vagy két percig álltunk ott de aztán becsengettek. Márk rám nézett és bíztatóan elmosolyodott. Aztán indultunk... nem tudom milyen órára. Őszintén szólva nem is érdekel. Viszont a tanár ki spécizett magának. A hülye ribanca nem elég hogy szar napom van de még ez is belém köt.
- Farkas Liza!
- Igen?
- Mi a válasz?
- Mi a kérdés?
- Jó hogy figyelsz kisasszony. Nem azért ülsz itt órán hogy Varga úrról álmodozz. - mondta mire nálam be telt a pohár.
- Jo hogy nem azért ülök órán hogy aludjak és képzelődjek, de még is ezt teszem mert Tanárnő unalmasnak tetszik lenni. - mondtam "kedvesen" mosolyogva.
- Hogy képzeled hogy ilyen szemtelen vagy? - kiabált rám
- Nem tudom feltűnt e Tanárnő de van szemem
- Nah nem mondod?
- De képzelje mondom.
- Farkas Liza Patrícia, nem tűröm ezt a fajta maga viseletet. Húzz az igazgatóiba!! - ordította
- Kötelet ad? - kérdeztem halál nyugodtan
- EZT NEM HISZEM EL! ROSSZUL TANULSZ, A VISELKEDÉSED EGYENLŐ A NULLÁVAL ÉS MÉG SZEMTELEN IS VAGY!! - ordított még hangosabban
- Nem tudom Tanárnő de úgy érzi hogy mindenki süket? Hallok ám magával ellentétbe és még mindig van szemem. - válaszoltam
- TAKARODJ!
- Legalább nem kell magát néznem. - mondtam majd kisétáltam a teremből. Amúgy ezt az egészet az osztály végig röhögte. Nem is csodálom, csóri nőt oltottam rendesen. Amikor oda értem az irodához szó nélkül benyitottam és leültem a fotelba és vártam. Két percel később Nádas bihívott magához.
- Mi történt már megint? - kérdezte
- A szokásos a semmiért ordibált velem. - hazudtam
- A semmiért mi? Nah egyezzünk meg egy figyelmeztetésben. Nem írok be semmit csak legközelebb.
- Rendben köszönöm Igazgató úr! Viszlát! - mondtam
- Viszlát! - mondta majd kimentem. Mindig ez van. Nádas már annyira hozzá van szokva ehez hogy leszarja és soha nem ad semmit. Elmentem a büfébe mire kicsengettek. Éppen mentem volna fel a termünkbe amikor megláttam Ákost és Alexát smárolni. Mondanom sem kell még az étvágyam is elment. Amikor felnéztek megláttak engem. Gyorsan magamra erőltettem egy szánakozó mosolyt. Mire Ákostól kaptam egy utálkozó pillantást Alexától pedig egy győztes mosolyt. Meg fogtam magam és kidobtam a mellettük lévő kukába a szendevicsemet de még rá is köptem. Csak hogy buzikám érezze a törődést és elmentem. Általában nem szoktam ilyen lenni hogy köpködök mert azt én sem szeretem de ezt egyszerűn muszáj volt. Mikor felértem a termünkbe magamra erőltetve egy mosolyt leültem Virág mellé. Az egésznapom így telt. Nah jooh nem úgy hogy majd nem smároltam Ákossal utána meg veszekedtem Marosival hanem hogy kisem mozdultam, nem ettem, nem ittam, csak bambultam magam elé.

Nem hiszem el hogy bevettem hogy tetszhetek neki. Én is csak ugyan olyan játék lennék de én aztán nem leszek. Én is tetszek egy csomó fiúnak (fingom sincs miért ne is kérdezzétek) úgyhogy nincs szükségem rá. Egyáltalán semmi. Nehogy már én legyek a naiv.
Nem egy filmben vagyunk. Hála istennek. Én aztán olyan magasról leszarom hogy mit csinál hogy még csak le se.

Miután haza értem, elmentem fürdeni, ettem majd filmet néztem idő közbe  megjött a bátyám és együtt filmeztünk. Amint vége lett a filmnek felmentem a szobámba és befeküdtem az ágyba. Nem terveztem elaludni de el nyomott az álom.