HIStory (Befejezett)

Walking in the Wind

Harry POV

Harry egyszerűen képtelen volt levenni a szemét az előtte ülő kék szemű fiúról. Ahogy Lou lassan, megfontoltan rágta a szendvicsét, ahogy szürcsölte a teáját, egyszerűen minden mozdulata szexi volt. A göndörnek pedig egy olyan bizarr gondolta támadt, hogy bárcsak étel lenne, hogy őt rágcsálja Louis, vagy akár ő is szívesen elnyammogta volna az ő kis Booját.
Zayn legkevésbé sem feltűnően könyökével megbökte a zöld szeműt, ezzel emlékeztetve a pár perce történt sutyorgásra.

- Ne nézd már olyan éhes és egyben elég félelmetes szemekkel - suttogta Zayn Harry fülébe. - Túl feltűnő, hogy bámulod.

Ezután Harry próbált nem Lou felé nézni, de egyszerűen képtelen volt parancsolni a szemeinek, így azok újra és újra megcsodálták ezt az angyali teremtést.

Harry a kései reggelin/ebéden nagyon jól érezte magát. Kinyílt, mint tavasszal az összes virág, és csak úgy tündökölt. A göndör hajú nem is emlékezett, hogy mikor is nevetett ennyit utoljára, hiszen a középiskolai évek alatt nem nagyon voltak barátai, inkább csak ilyen ivós cimborái és egy-két órás menetei. Nem azért nem nyitott a környzete felé, mert esetleg introvertált személyisége lenne, vagy mert így lázadt kamaszkorában. Egyszerűen csak tanulni akart, hogy vigye valamire, hogy abból a városból lehetősége legyen elmenekülni. Illetve az emlékek elől is. Gyűlölte azt a helységet, mert az sok mindent elvett tőle: a legjobb baráját, a kényelmes életét és nem utolsó sorban az édesanyját.

***

Niall éppen egy vicces történetet mesélt egy középiskolás kirándulásról, amikor Louisnak a telefonja elkezdett hangosan valami full nyálas számon csörögni.

- Basszus - dörzsölte meg a fejét a tenyerével a kék szemű, miközben homlokát összeráncolta. - Elfelejtettem a randit - kereste elő a pénztárcáját, amiból kivette a fogyasztására szánt pénzt. - Bocsi, srácok, de nekem most mennem kell - nézett bűnbánóan a fiúkra Lou. - Jó volt látni titeket! - tette még hozzá, míg lassan felállt az asztaltól.

Harryt nagyon zavarta, hogy az ő Booja csak úgy elmegy. Legszívesebben megfogta volna Lou karját, és ottmarasztalta volna örökre. Emellett Harry szívében egy olyan érzés keletkezett, amit még soha nem tapasztalt. A féltékenységet. Féltékeny volt a kék szemű barátnőjére, hogy ő bármikor és bárhol megcsókolhatja, láthatja a kielégült, piros arcát egy gyengéd vagy éppen vad szeretkezés után. A zöld szemű fejében az a gondolat fogalmazódott meg, hogy ő is akarja azt az elégedett és védtelen Louist látni, bármi áron.

- Vigyázz magadra! - mondta Niall, miközben a csokiját szürcsölte. Pusziljuk Elt - forgatta hozzá szemét.

- Még találkozunk! - biccentett Harry a kék szemű felé, ezzel megígértetve, hogy még biztosan összefutnak. Lehetőleg minél hamarabb és minél gyakrabban.

- Mindenképpen! - mondta Lou, majd sietősen elhagyta a kávézót.

A társaságra egy perc néma csend borult, amit a göndör tört meg.

- Mondd Niall, régóta vannak együtt? Louisék.

- Hát, olyan 3 éve? Nem tudom pontosan, de akörül van. Kérdezd meg Louist, ő jobban tudja - vakarta meg az állát az ír fiú.

- Értem, akkor gondolom elég komoly a kapcsolat...? - vitte fel a hangját Harry, miközben kiskanalával a poharában lévő habot kavargatta, hogy úgy tűnjön: nem nagyon érdekli Ni válasza, viszont belül majd meghalt a kíváncsiságtól. Részleteket akart. És ki is lehetne jobb forrás, mint Louis - mostani - legjobb barátja?