HIStory (Befejezett)

Kiss You

Louis POV

Louis kicsit furcsának és egyben sértőnek találta, hogy Harry konkrétan az előbb azt állította, hogy boldogtalan, és hogy a kapcsolata csak időpocsékolás, ami nyilvánvalóan nem igaz. Hiszen szereti Eleanort. Nem olyan lángoló szerelemmel, ahogy azt a könyvekben és a filmekben mutatják, de kedveli.

Harry végül is bocsánatot kért szemtelensége miatt, azzal a kiskutya szemeivel, aminek Louis már régen sem tudott ellenállni. Emellett, ha végiggondolta az egészet, lehet, hogy egy kicsit túlreagálta az egészet, ami viszont felkeltette a figyelmét, az ez volt:
... Nem ismerjük már olyan jól egymást, mint annó. Harrynek igaza van, rég beszéltek, és meg is változtak az évek múlásával, de attól még ugyanazok az emberek maradtak. A kissé már magasabb Hazza és egy csipetnyit komolyabb Boo.

- És szeretnél ezen változtatni? - kérdezte izgatottan Lou, hiszen meg akarta újra ismerni a zöld szeműt és egyben meg akarta tudni, hogy miért is szakította meg a kapcsolatot kettőjük között, mert ez a dolog a mai napig rejtély számára. Amikor Hazzáék elköltöztek, azt ígérte a göndör, hogy minden héten életjelet ad életjelet magáról, ahogy Louis is. Viszont egy idő után csak a kék szemű írt, amire nem kapott visszacsatolást, emiatt Lou is egyre ritkábban érdeklődött barátja iránt. Aminek a vége az lett, hogy teljesen abbamaradt a levelezés.

- Min is szeretnék változtatni? - kérdezett vissza Harry, mert elég késő volt már, és szegény kissé elfáradt.

- Arra gondoltam, hogy újra megismerhetnénk egymást, újra barátok lehetnénk, mint annak idején - kezdett el magyarázni Lou, miközben folyamatosan bólogatott, mint az a bólogatós kutya, amit általában a kocsi műszerfalára szoktak tenni.

- Ó! - nyelt egy hatalmasat Harry, mire azt hitte Louis, hogy visszakozni fog az ötlete miatt, azonban Harry rábólintott egy kicsit csalódott ábrázattal. - Rendben, benne vagyok.

- Akkor - köszörülte meg a torkát, míg kinyújtotta kezét, mintha csak most ismerkednének meg, amit Harryt egy szemforgatással el is fogadott. - Louis Tomlinson, a szembeszomszédod. Örvendek a szerencsének.

- Harry Styles - húzta közelebb magához Louist, miközben bal kezét a meghökkent kék szemű derekára tette. - Szolgálatára - lehelte a smaragd szemű Lou orrára, aminek következtében Boo egy nagyot nyelt.

Túl közel van! Túl közel van! Túl közel van! - sikította Louis tudatalattija.

- Ismerkedjünk akkor! - vigyorodott el Harry, míg jobb kezét kiszabadítva a kézfogásból Louis arcára simította.

- Mit csinálsz, Harry? - rebbentek meg az azúr szemek, mert tagadhatatlanul élvezte a göndör érintését, amely olyan nyugatató hatással volt rá.

- Csak teljesítem a kérésedet - kezdte cirógatni a - mostanra már - kipirult arcot Harry. - Felfedezem a gyönyörű szemeidet, az imádnivaló orrodat, a pirospozsgás pofidat és a csókolnivaló ajkaidat.

Az utolsó szavakra Louis felkapta a fejét, mire szembe találta magát a kitágult pupillájú göndörrel, aki Lou száját bűvölte. Harry maga volt a két lábon járó érzékiség, ami Loura nagyon nagy hatással volt. A kék szemű csak úgy kapkodta a levegőt, míg egész teste mintha lángra lobbant volna, olyan melege lett.

- Nem bírom tovább - nyögte Harry, miközben bal kezével még közelebb húzta magához Lout, már amennyire fizikailag lehetséges volt.

- Mit...? - kérdezett volna valamit Lou, azonban egyből el is felejtette, amikor Hazza lecsapott szétnyílt ajkaira. Harry hevesen csókolt, mintha attól félne, hogy ez lesz az utolsó cselekedete életében. Louis leblokkolt, egészen addig, míg a göndör nyelve meg nem nyalta az alsó, majd a felső ajkát, majd be nem hatolt a szájüregébe. Lounak tágra nyílt a szeme döbbenetében, ezt követően pedig megpróbált véget vetni a csóknak, azonban Harry, kihasználva a magasság fölényét, és nem engedte el.
Az azúr szemű egy idő után feladta a menekülést, és becsukta a szemét, hogy átadja magát a pillanatnak.