HIStory (Befejezett)

Spaces

Harry korán reggel a tányérok halk csörömpölésére és a kávéfőző összetéveszthetetlen hangjára kelt fel. Neki is jólesett volna egy kis koffein így reggel hat órakor. Harry óvatosan ki akart kelni az ágyból, azonban a dereka köré tekeredett kar nem nagyon engedte. A göndörke lassan leoperálta magáról Louis kezét, és kigurult a kanapé szélére,  felkelt onnan, és még visszafordult a kócos hajúhoz, hogy alaposan betakargassa, nehogy megfázzon, majd egy puszit nyomott Lou tincsei közé, ezt követően pedig odament a táskájához, hogy onnan pár ruhaneműt kivegyen.

Harry útja a mosdó felé vezetett, mivel fel akarta magát frissíteni, mielőtt a ház többi tagja elé áll. Tekintete a mosdókagyló felett lévő tükörre suhant, amiben saját tükörképe nézett vissza rá. A haja kész mess volt, bár nem mintha olyan rendezett lett volna általában. Még amikor fiatalabb volt, csak úgy heccből kivasaltatta az akkor még rövidebb tincseit, és a végeredmény pedig maga a röhej volt. Ujjait végigvezette a kócos haján, majd közelebbről is megnézte feltűnően csillogó szemeit, és hitetlenkedve megcsóválta fejét:

- Megcsináltam, én hülye  - suttogta maga elé. - Bevallottam neki... basszus, BASSZUS! -nyögött fel kínjában. Most mit csináljak? tette fel magának a kérdést, ami viszont még jobban foglalkoztatta, hogy vajon Louis hogy fog viselkedni a közelében... Meg úgy egyáltalán: minek is kéne most következnie? Mind a ketten bevallják szerelmüket, aztán összeházasodnak, örökbe fogadnak két tündéri gyermeket, és minden év júniusában a PRIDE zászló alatt csókolóznak? Maga lenne az álom. Legalábbis  a kicsi Harry mindig erről álmodozott, amikor még fiatal volt. Elképzelte, ahogy Louis elviszi moziba,  utána elmennek egy romantikus vacsorára, majd Lou hazakíséri, és egy jó éjt csókkal elköszön tőle. Később persze az ártatlan fantáziálgatást a csókocskáról felváltották az erotikus képzelgések, felhasználva azokat az emlékeket, amikor Louisszal együtt mentek strandra, vagy amikor testnevelés óra előtt át kellett öltözni, és Harry mindig pislogás nélkül nézte Louist vetkőzni, miközben próbált nem elcseppenni. 

***

Miután Harry megmosakodott, és átöltözött utcai ruhába, kijött a fürdőből, és a konyhába ment, ahonnan már isteni illatok szállingóztak.

- Jó reggelt! - köszönt Harry reggeli rekedtes hangján.

- Jó reggelt, kedvesem - nézett hátra Jay, miközben egy újabb adag tésztát rakott a serpenyőbe, amiből seperc alatt amerikai palacsinta lett. - Hogyhogy ilyen korán keltél? Tán kényelmetlennek találtad a kanapét? Vagy Louis kirúgott az ágyból? - húzta fel kíváncsian a szemöldökét Jay.

- Jay, ez... öhm... hát... ööö - vakarta meg zavarában a tarkóját Harry, míg egy elég gyerekes kifogás jutott eszébe. - Én rosszat álmodtam,  Lou lejött, hogy megvigasztaljon, és végül elaludtunk mind a ketten? - Vitte fel a hangsúlyt a mondat végén, így inkább kérdésnek hatott, mint határozott kijelentésnek.

- Harold! Olyan jól ismerlek, mint a rossz pénzt, tudom, mikor hazudsz! Ne is próbálkozz, fiatalúr! - forgatta meg a szemét. - Emellett nem most jöttem le a falvédőről!

- Tudom, Jay, sajnálom - hajtotta le a fejét Harry szégyenében. - Én nem akartam, hogy félreértsd a szituációt...

- Hogy én félreértem a szituációt?! - nevetett fel Jay, mintha élete legjobb viccét hallaná. - Ó, drága egyetlen Harrym, mégis mit? Azt hiszed, hogy olyan "jól" elrejtetted a titkodat, miszerint fülig szerelmes vagy a fiamba? Édes kicsi szívem, én és Anne már azelőtt tudtuk, hogy összeilletek, mielőtt neked a kicsi fejedben megfogalmazódott, hogy esetleg érdekelnek téged a fiúk, vagy legalábbis Louis.

- De hogyan? - ráncolta össze a szemöldökét Harry.

- Hogy hogyan jöttünk rá? Igazából Anne volt az, aki észrevette először a jeleket, és elmondta nekem. Anne mindig is jobb volt az emberek olvasásában, mint én, de aztán én is elkezdtelek figyelni titeket, és rájöttem, hogy igaza van. A szemeid olyan sokat mondanak, mindig olyan csillogóak, mint a smaragdok, amikor a fiam közelében vagy. Az ilyen őszinte és tiszta szeretet, ami köztetek volt és van, nagyon ritka. Emiatt is ódzkodott anno Anne, hogy visszaköltözzön veled Holmes Chapelbe a munka miatt. De emlékszem, még én nyugtattam meg, hogy nem lesz semmi baj. A mai technológiának köszönhetően naponta tarthatjátok a kapcsolatot. Anne nagyon sokat vegetált, hogy mi legyen, de döntött: elmentetek.  Az első időszak mindenkinek nehéz volt, ahogy hallottam főleg neked, de egyszer sem panaszkodtál, mert tudtad, hogy milyen nehéz volt Anne-nek egyedül lennie... Aztán megismerkedett Robinnal, egy nagyon kedves és aranyos emberrel, akivel sajnos még nem találkoztam, köszönhetően a balesetnek. Egyszerűen a mai napig nem tudom felfogni, hogy ez megtörtént, és már soha nem láthatom újra az én legjobb barátnőmet, Anne-t.