HIStory (Befejezett)

Drag Me Down

Louis és Harry számára hamar eltelt a maradék a nyári szünetből, de mielőtt még teljesen elbúcsúztak volna a szabadságuktól, hogy aztán az egyetem négy falai között tengessék mindennapjaikat, előtte még rendesen elköszöntek a vakációtól egy családi strandolás kíséretében.

- Ébresztő, fiúk! Ideje bepakolni - lépett be Jay a fia szobájába, hogy felkeltse őket, mint a kisiskolásokat, ha már maguktól nem akarták elhagyni a meleg ágyikót. A fiúk nem ébredtek fel Jay érkezésére, továbbra is zavartalanul durmoltak egymást ölelő karjaik között, olyan szorosan, hogy még egy papír darab sem fért el volna kettőjük között.

Az édes jelenetet látva Jaynek meglágyult a szíve, és még adott nekik öt percet, majd ő összekészíti nekik a törölközőket és a naptejet. Halkan becsukta maga után az ajtót, mégis felébredt Louis. Talán ez annak volt inkább köszönhető, hogy általában korán kelt, hogy még mielőtt elkezdené a napját, előtte még olvasott pár fejezetet az éppen kedvenc regényéből. Azonban ez időpocsékolásnak tűnt, tekintve, hogy most azt az időt azzal is tölthette, hogy zavartalanul gyönyörködjön a göndörkében. Viszont egy idő után nem volt elég számára csak nézni Harryt, meg is akarta érinteni. Ujjaival újra felfedezte Harry kisimult homlokát, majd végigsimított egyenes orrán, hogy aztán a cseresznyepiros, kissé szétnyitott párnácskáinál álljon meg, aminek az ívét körberajzolta.

Harry, a cirógatás hatására édesen összeráncolta a homlokát, arcát Louis párnájába dörgölte, míg testével - megpróbálva a lehetetlent - még közelebb férkőzött az azúr szeműéhez.

Most már értem, miért mondják azt, hogy úgy szeretlek, majd' megeszlek...

Louis olyan édesnek találta a göndörkét, hogy legszívesebben felzabálta volna, de miért is ne tehette volna? Lassan felé hajolt, és egy pihekönnyű puszit hagyott a homlokán, a halántékán, az arcán, az orrán és az állán. Párnácskáival végig haladt Harry egész arcán, kiélvezve minden egyes pontot rajta.

- Tudom, hogy már nem alszol - suttogta a fülébe, és puszijai osztogatását a nyakhajlatánál folytatta. Harry még mindig az alvást imitálta, ezért Lou elhatározta, hogy kiugrasztja a nyulat a bokorból azzal, hogy beleprüszköl a válla gödrébe.

- Jó, jó ébren vagyok, elég lesz - kacagott fel Harry, miközben kezeivel próbálta eltolni szerelmét, mert iszonyúan csikis volt a nyaka. Azonban ez nem volt olyan egyszerű, tekintve, hogy Louis nem akart elszakadni a göndörkétől, viszont azzal nem számolt, hogy a smaragd szemű is vissza fog támadni hosszú ujjaival.

- Oké, abbahagyom, de akkor te is kiveszed a kezed a pólóm alól, és nem csikizel tovább - alkudozott Louis, mire Harry beleegyezően rábólintott, majd ajkát csücsörítve kérte a reggeli csókját, amit Lou ezer örömmel megadott. - Hogy aludtál?

- Nagyszerűen - mosolyodott el Harry. - Mióta veled alszok, mindig.

Harry számára Louis volt az ő külön bejáratú altatója. Amióta elvesztette édesanyját, elég körülményesen tudott csak elaludni, de még akkor is keveset, ezért régebben altatókat vett be, aminek folytonos bevétele nem tett jót a szervezetének. Ekkor szokott rá arra, hogy eljár esténként inni, csajozni vagy éppen pasizni, hogy a benne lévő elkeseredett kisfiút elnyomja, hogy a testi szükségleteit legalább egy kicsit kielégítse, hamár a szívét nem tudta, mert nem volt senki mellette, aki azt ápolta volna.

Aztán jött Zayn, aki nemtörődöm külsője ellenére egy igaz barát, mégis most, hogy Louis, az ő drága Booja, visszatért az életébe, azt érzi, hogy végre igazán boldog. Most már semmi sem húzhatja le őt a sötétségbe, mert már nem fél tőle, mert ott van mögötte az ő napsugara.