HIStory (Befejezett)

Perfect

- Harry - mondta halkan Louis, miután becsukódott halkan az ajtó. Harry érdeklődve hátrafordult az azúr szemű felé, aki láthatóan kényelmetlenül egyik lábáról a másikra állt.

Louis egy csöppet ideges volt. Nem tudta, hogy mégis hányadán állnak a göndörrel. Most ők barátok, nem? De egyik barátjával sem csinált olyat, mint ma reggel Harryvel. Sőt, még a tulajdon barátnőjével, Eleanorral sem, akivel már lassan négy éve jár.

- Igen? - lépett közelebb Harry, aki annyira, de annyira szerette volna felemelni Louis lehajtott fejét, hogy belenézzen a csillogó azúrokba, és elvesszen bennük. - Mi az?

- Te... illetve én, vagyis inkább mi rendben vagyunk? - kereste a szavakat Lou.

- Szerintem igen - biccentette oldalra a fejét Harry. - Szerinted nem? 

- Igen, persze. Csak tudod a reggeli kis, ahh hogy is fogalmazzak... - pirult el Louis, amit már nagyon unt. Miért kell ilyen anyámasszony katonájának lennie a göndör közelében? Szedd össze magad, Tommo mantrázta magában. Meg tudod csinálni.

- Igen? - húzta fel a szemöldökét Harry egy pajzán mosoly kíséretében. Harry pontosan tudta, mire céloz a kék szemű. Csak annak nem volt tudatában, hogy Louis a kis légyottjukat hogy fogadta el. Undorodik? Megbánta? Vagy esetleg pozitívan csalódott, és szeretné újra? Ó, bárcsak úgy lenne...

- Szóval, ami a ma reggelt illeti... az egy tévedés volt  - nézett komolyan Louis. Úgy gondolta, hogy ez egy nagy hiba volt, hiszen ő nem meleg, plusz, neki ott van Eleanor, akivel jól elvan. Harrynek pedig ott van Zayn, vagy valaki más. 

Harry a tévedés szó hallatán lefagyott, mint a Windows, hogy aztán az értetlenség, majd a düh vegye át  a helyét. Ez nem volt ballépés sikította volna Harry. Ami ezen a napon történt, az minden volt - a csodálatostól, a fenomenálison keresztül az őrületesig -, de nem volt kibaszott tévedés.  Harry már azóta várt erre, hogy felfedezte: a hímvesszőjét nem csak pisilésre lehet használni.

- Így gondolod? - nézett dühösen Harry Loura, aki próbálta minél kisebbre összehúzni magát, mert a göndör elég ijesztően festett mérgesen. Harry közelebb lépkedett Louishoz, mint ragadozó a zsákmányához, egészen addig, míg cipőik orra szinte összeért, és Louis már majdnem felkenődött az ajtóra. - Véleményem szerint elképesztő volt, megismételhetnénk - hajolt lejjebb Harry, hogy megcsókolja Louist, azonban félúton megállt, és inkább az azúr szemű nyakhajlatába temette az arcát. Harry mélyen beszippantotta Louis ismerős illatát, ami a göndörre nyugtatólag hatott, mégis feltüzelte. Azonban számára nem volt elég simán az illat, meg is akarta kóstolni, és azon élni, amíg világ a világ. A smaragd szemű kinyitotta az ajkait, hogy aztán nyelvét használva végignyalintson Louis nyakán lévő lüktető éren, majd feljebb haladva megízlelje azt az édes fülcimpát. Ha Harryn múlna, már rég Louis alatt nyögne, viszont van egy olyan sejtése, hogy az azúr szemű még nem állna rá készen, ezért lassan fog haladni. Annyira, hogy a végén majd Louis fog könyörögni, hogy hadd feküdjön le Harryvel. 

Louisból egy kisebb sóhaj szakadt ki, miközben érezte Harry nedves, simogató ízlelőszervét, ami csodákat művelt Lou puha bőrén a füle mögött, az állkapcsán, mindenhol. A kis kék szemű annyira felizgult, mint még soha. Mintha Lou teste az elmaradt szexuális életét szerette volna bepótolni, és pont Harry erre a megfelelő ember, hogy felfedezze és kényeztesse az eddig elhanyagolt tájakat.

Louisnak már nem voltak elegek Harry harapásai, nyalintásai, és apró puszijai. Többet akart, ahogy érintésért könyörgő farka is. Önkéntelenül is megemelte csípőjét, hogy összedörgölőzzön Harry szintén kőkemény férfiasságával.