HIStory (Befejezett)

History

Minden egy szeptember eleji napon kezdődött, amikor a kicsi, harmadikos Harry Edward Styles megkezdte az új iskolájában a tanulmányait. Édesanyjával, Anne-nel jobb lehetőségek reményében költöztek Doncasterbe.
Hamar eljött az iskolakezdés. Kedvét azonban nem szegte az új környezet, mindig nyitottan állt hozzá a világhoz. Nem is gondolta volna, hogy milyen jó éveknek néz elébe.

***
Harmadik osztály tavaszán

- Boo, gyere már! Most te számolsz - kiáltotta Harry.

- Már megint! - siránkozott Louis. - Jól van! Egy... kettő... három ...húsz! Aki bújt, aki nem, megyek!

Harry egy vékony fa mögé bújt, ahol a fél teste kilátszott, így könnyű volt Lounak megtalálnia.

- Megvagy, Göndör!

- Ne már! Miért mindig engem találsz meg elsőnek?

- Mert olyan hangosan futsz - füllentett Louis. Nem merte bevallani, de titkon csalt. Mindig szemmel tartotta a zöld szeműt, hogy aztán közösen találjak meg a többieket. Jól érezte magát, miközben kéz a kézben keresték meg a fiúkat.

Mikor már minden résztvevő előkerült, elkezdtek focizni. Szokás szerint Louis fürgén cselezte ki a többieket, ezzel győzelemre vezetve a csapatát.

- Ez nem ér! - durcázott be Liam, aki ellenfele volt Louisnak. - A ti csapatotokban van Niall, meg Louis is. Én meg Harryvel vagyok, aki térül-fordul elesik. - Hát, igen az ifjú Styles nem a jó egyensúly-érzékéről híres.

- Dehogyis nem! Ha Harry velünk lenne, akkor is nyernénk! - húzta ki magát büzkén Louis. - A veszteséget amúgy is el kell viselni. Nem mindig nyerhet az ember, kivéve persze engem. - Sok mindent lehetett mondani az ifjú Tomlinsonra, de azt, hogy szerény lenne, egyáltalán nem.

- Ha te mondod. Akkor tiéd lesz Harry, enyém meg Niall!

- Rendben. Áll az alku.

A labdát középre rakták, mint a profi sportolók. Louis megkaparintotta Liamtől, és futott az ellenfele kapuja felé. Majd célzott és lőtt. Sajnos a labda csak a kapufát találta el, így a kapusnak, Niallnek lehetősége volt megfogni és kirúgni azt. Liam a labdát a térdével fogta meg. Már ott volt, hogy egyenesen a kapuhoz rohan, amikor is Harry az útjába állt. Liam próbálta egy köténnyel kicselezni a göndört, ami sikerült is neki, viszont Harry annyira bizonyítani akart, hogy a hirtelen megfordulásban a lába kicsúszott. A zöldszemű pont a jobb csuklójára esett, ami egy fura hangot adott ki ennek következtében.

- Jaj! - nyögött fel fájdalmában. - De fáj! - párásodott be a szeme. Eközben Louis, Niall, és a tanárnőjük sietősen hozzá rohant.

- Hazza! Mi történt? Nagyon fáj? - kerdezte aggódva a kicsi Louis. - Te! - mutatott rá összehúzott szemöldökkel a bűnbánóan lehajtott fejű Liamre. - Mit csináltál?!

- Én... én csak... - kezdte el remegő hangon, majd megkeményítette a tekintetét, és így folytatta. - Ő ilyen szerencsétlen, már mondtam. Túl érzékeny, rí, mint egy kislány, akinek elvették a Barbie- ját. Apa mindig azt mondja, hogy egy férfi soha, semmilyen körülmények közt nem sír. És hogy egy férfinak legyen tartása. - húzta ki magát büszkén.
Egyedüli fiaként az apja, Geoff nagyon odafigyelt Liamre. Liam volt a harmadik gyerek a családban, és bár Geoff mind a két lányát szerette, Ruthtot és Nicolat, nyílt titok volt, hogy Liam volt a kedvence és a reménye. Ennek következtében nagyon szigorúan nevelte, mert az ő fia csakis értelmes, férfias és kemény lehetett. Geoff meg akarta tanítani Liamnek, hogy vagy gyenge vagy, egy préda, akin átgázolnak, megesznek. Vagy pedig te vagy az alfahím, a ragadozó, aki mások felett uralkodnak.
Liam persze nem akart csalódást okozni szeretett apjának, ezért gyakran megalázta a lányokat és a kicsit ügyetlen Harryt.