HIStory (Befejezett)

Steal My Girl

Harry és Louis egymást kerülgetve léptek be a konyhába, ahol csak úgy terjengett a palacsinta illata, ezzel beindítva mind a kettőjük nyálelválasztását.

- Ülj csak le, én pedig addig előkeresem a juharszirupot, vagy nutellával szeretnéd, esetleg valami mással? - kérdezte meg Harry.

- Nekem mindegy - rántotta meg a vállát Lou, míg kerek hátsóját lerakta a székre. - Ugyanazt kérek rá, amit te.

- Louis! - sóhajtott fel Harry. - Válassz!

- Nekem 8.

- Miért nem 69? - húzta fel a szemöldökét kacéran Harry, majd látva Lou meglepődött arcát, egyből elnevette magát. Még mindig vigyorral a képén odalépett az egyik lenti szekrényhez, ahol - emlékei szerint - tárolták a mogyorókrémet, érzékien lehajolt a fenekét a kelleténél egy kicsit kijjebb tolva, ezzel is játszva Louis idegein. Lou erre a kis műsor hatására egy halkat nyögött, majd megelégelve, hogy csak nézi, és nem érinti azt a gyönyörű testet; felkelt, és elég közel ment Harryhez, hogy amikor a göndörke felegyenesedett, az állát rá tudta rakni a vállára, míg a cseppet sem nyugodt állapotban lévő ágyékát Harryhez dörzsölte.

- Nem megmondtam, hogy ülj le, és várj? - lehelte Harry, miközben hátsófelét még jobban hozzádörgölte Louishoz.

- Nem tehetek róla - mentegetőzött az azúr szemű. - Éhezem, és nem bírok várni - suttogta Louis Harry fülébe, majd vadítóan elkezdte csókolgatni az a mögötti érzékeny pontot egyre lejjebb haladva, egészen a kecses nyakhajlatáig, ahol beleharapott a lebarnult bőrfelületbe, és elkezdte szívni, és mikor végzett a művével, végignyalt rajta, így kicsalva Harryből még egy nyöszörgést. A göndörkének úgy remegtek a lábai, hogy csoda volt, hogy még nem csuklott össze alatta. - Olyan finom vagy - motyogta Louis a nyálától csillogó bőrbe, mire Harryn egy jóleső borzongás futott végig, és emiatt meg kellett kapaszkodnia az egyik kezével a pultba, nehogy összeessen, míg a másik mancsát felvezette Louis nyakába, hogy egy szenvedélyes csókot váltsanak, mert már nem bírta tovább.

Louis tudta, hogy Harry mit akar, mert ő is pont annyira vágyott Harry észveszejtő ízére, ami annyira tökéletes volt, mintha csak neki teremtették volna. Kezeit körbevezette Harry derekán, és megfordította a göndörkét, hogy könnyebben le tudjon csapni az ajkaira. Először vadul tépték egymás száját, miközben mindketten csak úgy kapkodták a levegőt. Alsó testük összesimult, és úgy mozogtak, mintha ruhán keresztül akarnák egymást eljuttatni a mennyországba. Louis nem bírta tovább: megszakította a csókot, hiszen ha ezt nem teszi meg, képes itt és most feldobni a tálalóra Harryt, hogy letépje róla az összes ruháját, és a magáévá tegye, ahogy azt az ösztöne diktálta. Még mindig lihegve hozzátámasztotta Harry homlokához a sajátját, hiszen nem akart távol lenni a göndörkétől, elég volt neki az a négy év, amit nélküle kellett leélnie. Soha többé nem akart különválni az ő kis Hazzyjától.

Harry még mindig pihegve kinyitotta szemeit, amit eddig csukva tartott, és egyenesen a vágytól elködösült azúrokba nézett, melyek a csillagokat ígértek le neki. A göndörke nem bírt ellenállni, még egy kicsi csókocskát akart, ami talán - de csak talán - kitart az este folyamáig, amikor majd csak kettesben lesznek az éj leple alatt.

- Én még éhezem, adj még egy kicsit - tapadt rá Lou ajkaira újra Harry, ezzel az ellenállás utolsó szikráit is kicsókolva Louisból.

Lou a mancsait lejjebb vezette a derekáról egészen a fenekéig, amit megemelve felrakott a konyhapultra, ezzel elborítva az odakészített mogyorókrémet, azonban ez egyiküket sem érdekelte abban a pillanatban. Csak azzal foglalkoztak, hogy minél hamarabb lekerüljön róluk az az átkozott ruha, és hogy minél több helyen, minél közelebb kerüljenek egymáshoz. Louis lerángatta a göndörke felsőjét, és hátra se nézve hátrahajította, ami nagy hibának számított.