HIStory (Befejezett)

You & I

Harry nagyban élvezte a meleg víz adta megtisztulást, amikor rájött, hogy Lou nagy ugratása közben elfelejtett magával hozni váltóruhát. Végezve a tusolással, a derekára kötötte a törölközőt, majd résnyire kinyitva az ajtót halkan kiszólt:

- Boo! Hé, Boo, behoznád nekem az alváshoz használt ruháimat? Légyszi! - kérte Harry, azonban Lou szobájából semmi arra utaló hang nem szűrődött ki, hogy az azúr szemű hozná neki a kért dolgokat. Harry szélesebbre nyitotta az ajtót, körülnézve a folyosón nem látott semmi mozgást, így gyorsan átsurrant Louis szobájába, ahová beérve egyből becsukta az ajtót. - Hú, ez meleg helyzet volt - dramatizálta túl a helyzetet egy nagy sóhaj kíséretében, majd az ágyhoz ment, hogy megnézze Lout, aki most lehajtott fejjel nézi a telefonja képernyőjét. - Minden rendben van, szívem? - érdeklődött a göndörke, ahogy hosszú ujjait beletúrta Louis kócos tincseibe, és elkezdte masszírozni a fejbőrét.

- Szörnyű ember vagyok - mondta ki Lou, mire Harry megállt a kényeztetésében, hogy aztán felemelje Lou lehorgasztott arcát, így belenézve a lelkiismeret-furdalástól csillogó azúrokba.

- Nem vagy szörnyű ember - csóválta meg a fejét. - Te vagy a legcsodálatosabb, leggyönyörűbb, legkedvesebb ember, akit ismerek, akit teljes szívemből szeretek.

- Kedves?! Azt mondod, hogy kedves vagyok? Mégis mi abban a kedves, hogy hazudok, és megcsalom a barátnőmet, aki most is rám írt, hogy adjak valami életjelet magamról, mert aggódik értem. Mi ez, ha nem egy borzalmas ember cselekedetei - túrt erőszakosan barna tincsei közé Louis.

- Megbántad? - kérdezte komolyan Harry, extrém mély hangon. Neki már elege volt Louis folytonos kettősségéből. Egyszer, és mindenkorra tisztázni akarta a kapcsolatukat, mert úgy gondolta, ez vele szemben sem fair.

- Mit? - kapta fel a fejét meglepettségében, majd látva Harry megbántott arcát, szomorúan elmosolyodott, karjait szorosan a göndörke dereka köré fonta, és belefúrta fejét a meztelen hasába. - Igen, megbántam - vallotta be Lou, mire Harry ennek hallatán már menekült is volna az azúr szemű közeléből, ha Louis nem szorította volna olyan erősen magához. - Ne menj el, még nem fejeztem be - tiltakozott. - Azt bánom, hogy az első alkalmunk úgy történt, hogy nem voltam teljesen biztos az érzéseimben irántad, és hogy nem voltam teljesen a tiéd, ahogy most sem vagyok. Te nem ezt érdemled, ahogy Eleanor sem. Szóval minél hamarabb találkozni fogok vele, és szakítok, viszont addig is a türelmedet kérem. Személyesen szeretném elintézni a dolgot, mert megérdemli, hogy szemtől szembe zárjam le vele a kapcsolatunkat.

- Rendben, megértem - bólogatott Harry bepárásodott szemekkel, majd összeszedve az erejét, hátára döntötte Lout, és rávetette magát. Percekig csak ölelték egymást, míg Louis meg nem érezte a nedvességet a nyakánál.

- Te most sírsz? - kérdezte döbbenten Lou, mire egyből jött Harry nemleges válasza. - Persze, persze - kócolta össze a göndör tincseket, és egy gyengéd puszit is nyomott közéjük. - Csókolj meg, te crybaby! - E szavak hallatán Harry elmosolyodott, és cuppanós puszikkal lepte be Lou nyakát, kiélvezve minden egyes kis pontot, majd fokozatosan egyre feljebb haladt az arcához, amiben egy kis ideig kigyönyörködte magát, azután lassan ráhajolt Lou édes ajkaira. Harry nem siette el a műveletet, mert meg akarta mutatni az azúr szeműnek, hogy mennyire hálás neki, hogy mennyire szereti őt, már hosszú, hosszú ideje.

Lou érezte a feltétlen törődést, és a korlátlan szeretetet, amit Harry közvetített a csókján keresztül. Az egész teste lázban égett, várva, hogy Harry felfedezze minden egyes porcikáját: a kislábujjától a feje búbjáig. Gyomrában életre keltek azok a bizonyos pillangók, amik úgy látszik, már nem is akarnak elmenni, ha Harry ott van a közelében.