HIStory (Befejezett)

Better Than Words

Louis nagyon jól érezte magát Harry társaságában. Szó szerint kielégítő volt a vele töltött idő, viszont nem volt helyes.
Harry megbabonázta, megrészegítette a testét, és sajnos mentálisan nem volt elég erős, hogy ellenálljon a csábításnak. Bűnösnek érezte magát; megcsalta Eleanort kétszer (!) is. Barátnője nem érdemelte meg, hogy hűtlen legyen vele, ezért kell a Harryvel folytatott viszonyt - már ha lehet így nevezni - minél hamarabb befejezni.

- Harry, beszélnünk kell... - mondta a lehető leghalkabban.

- Hm? - hümmögött Harry, miközben még közelebb bújt Louis nyakához, hogy behintse azt kisebb csókokkal, majd egy neki tetsző ponton kicsit meg is szívja.

Harry nem tette könnyűvé Louisnak a beszédet, amikor ilyen érzéki dolgokat művelt vele.

- Szerintem a beszélgetést halasszuk el későbbre - nyomott egy nyálas puszit Harry Louis arcára. - Használjuk a szánkat fontosabb dolgokra, még úgyis van időnk vacsiig. - Ült fel a göndörke úgy, hogy átlendítette a hosszú lábát, így Lou ölébe érkezett . Lehajolt a kikerekedett kék szemekhez, majd éhesen lecsapott a vékony ajkakra, ezzel Louisból kicsalva egy állatias morgást.

- Hazzy, ne csináld... - sóhajtotta a csókba Louis, azonban szavaival pont ellentétesen cselekedett, amikor kezei megragadták Harry formás fenekét, és elkezdte azt gyömöszölni, kicsalva a göndörből egy hatalmas nyögést, elszakadva Lou ajkaitól. - Halkabban! - rótta meg Harryt, miközben egyik kezével végigsimított a göndörke oldalán, hogy aztán a tarkójához érve visszahúzza Harry ajkait a sajátjára, ahol a helye van.

Harryt nagyon feltüzelte Louis hevessége. Úgy téptek, szívták, harapták egymás ajkait, mint éhes vadállatok. Abban a csókban nem volt semmiféle gyengédség, csak az egymás iránti tiszta, mindent felőrlő vágy. A smaragd szeműnek nem volt elég a szenvedélyes csók, amikor új merevedése olyan kemény volt, hogy a falat is át tudta volna ütni vele, ezért engedve az ösztöneinek, előre és hátra ringatta a csípőjét, összedörzsölve Louis szintén acélmerev tagjával.

- Basszus, ez kurva jó, de nem elég. Akarlak. Magamba mélyen, tövig - szűrte a fogai között Harry. Fejében azon kezdett tanakodni, hogyha alaposan, sok nyállal előkészítené Louist és saját magát is az elég lenne-e a behatolásra. Azonban hogyha hozzávette, hogy utoljára Zaynnel volt utoljára passzív helyzetben - az is hetekkel ezelőtt történt. Kizárt, hogy fájdalom nélkül ment volna, bár ha jobban belegondolt, az eredmény mindent megér, Louis mindent megér.

Már éppen mászott volna lejjebb, hogy felkészítse Louist az együttlétre, amikor megcsörrent a telefon. Louisé.

- Mi ez a zaj? - kérdezte vágytól elködösült elmével Louis.

- Semmiség. Hagyd csak. Figyelj rám - nyomot csókot Harry a Louis füle mögötti érzékeny pontra, ezzel megpróbálva elvonni a figyelmét a zavaró tényezőről.

- Eleanor - jelentette ki Louis, hisz amint szertefoszlott a vágy-köde, egyből felismerte azt a borzasztóan nyálas számot, amit Eleanor külön kérte, hogy rakja be csengőhangjának.

- Eleanor? Ez most komoly- kérdezett vissza Harry undorodva.

- Igen, Eleanor - biccentett az azúr szemű. - Ő keres. - És ez a megerősítés kellett Harrynek, ahhoz, hogy a lábai között élő mini Harry elveszítse az állóképességét. A hangulat oda.

- Értem. Akkor... - Nézett le Louisnak a földön heverő összegyűrődött nadrágjára, amiben ott világított az az átkozott telefon. - Én ezt a sz- dolgot odaadom, hogy beszélj vele, én meg addig felöltözöm meg ilyenek - kelt fel az ágyról, felszedte a földön heverő ruháit, és magára kapkodva az kissé talán sértetten elhagyta a szobát.