- Harry, beszélnünk kell.
- Persze, kerülj beljebb - tárta ki szélesebbre az ajtót, hogy be tudjon jönni Ni. - Menj be nyugodtan a nappaliba, és helyezd kényelembe magad, én addig meg kirángatom Louis-t az ágyból - mosolyodott el szeretettel már a kedvesének említésére is, smaragdjaiban azzal a szerelmes csillogással, amely az ember életében csak egyszer fordul elő.
- Nem kell, tudok várni, és bocsánat, hogy ilyen korán egy szó nélkül betoppantam, csak nem tudtam otthon maradni - halkult el a végére Niall. Harry látta az ír fiún, hogy szar van a palacsintában, és ha nem téved, akkor ennek köze van Shawn-hoz is. Bár személyesen nem nagyon ismerte a kanadai fiút, azért Zayn mesélt róla pár sztorit, többek között azt is, hogy menthetetlenül bele van zúgva a hetero kis szöszibe, akinek erről fingja sincs.
- Ugyan - legyintett nem törődően. - Előtted mindig nyitva áll az ajtónk, hiszen te vagy a legjobb barátunk - karolta át a nyakát, míg a másik kezével összekócolta a már így is szénaboglya haját.
- Hagyjad a sérómat! - kiáltott fel Ni, majd a nappaliba menekült nevetve.
***
Harry jó vendéglátó módjára feltett főni egy kávét a konyhában, majd míg az lefőtt, addig elment felébreszteni szerelmét, aki minden bizonnyal visszaaludt.
- Ébresztő, álomszuszék, hasadra süt a nap! - lépett be a hálóba, ahol Lou nagyban húzta a lóbőrt. Olyan békés és kisimult volt Louis-nak a helyes arca, hogy Harry legszívesebben visszafeküdt volna, és csak gyönyörködött volna benne egész nap, azonban ezt most nem teheti meg, mert az ír fiúnak szüksége van rájuk. - Louis!
- Csipkerózsika vagyok, és most készülök a száz éves szundikálásra - mormogta a párnába az említett.
- Sajnálatos módon ezt most a herceg nem hagyhatja, és az igaz szerelem csókjával felébreszti a kedvesét - térdelt fel az ágyra, majd négykézláb felmászott Louishoz, aki már csücsörítve várta azt a bizonyos reggeli csókját. Harry lassan lehajolt a csábító ajkakhoz, majd először a felsőt, majd az alsó párnácskákat szívta az ajkai közé, utána pedig nyelvével befurakodott a szájába, szenvedélyes táncba hívva társát. Louis karjait Harry nyaka köré fonta, és már épp átfordította volna, hogy ott folytassák, ahol tegnap - vagyis inkább ma hajnalban - abbahagyták azonban egy hangos cuppanás kíséretével elvált Louis-tól. - Imádnám minden egyes percét, viszont most nem lehet, Niall kint vár a nappaliban, és elég ramatyul néz ki szegény - simított végig gyengéden Louis arcán.
- Ha itt van, akkor nincs mit tenni - sóhajtott fel vágyakozva, és még egy utolsó szájra puszi után kikelt az ágyból, hogy felvegyen valamit, miközben Harry is kiment reggelit készíteni. - Hi, öregem, mizu van? - ölelte át férfiasan Niall-t, aki a szokásosnál egy kicsit tovább maradt a karjaiban.
- Minden rendben - mondta automatikusan a választ. - Vagyis, nem egészen. Üljünk inkább le a konyhába, mert Harry véleménye is érdekel ez ügyben - javasolta, majd átsétáltak a másik helyiségbe.
- Jó, hogy jöttök, kész a kaja - mosolyodott el Harry, miközben tányérokra rakta az ínycsiklandó tojásrántottát, mellé neki és az ír fiúnak egy napindító csésze kávéval, Louis-nak pedig a kedvenc teájával.
- Ó, Harry nem kellett volna, össze van szorulva a gyomrom, egy falat se menne le a torkomon - utasította el a kaját, viszont kávét azért elfogadta. Louis és Harry összenéztek, és némán egyetértettek, hogy itt bizony nagy gáz van, ha már a mindig falánk Niall-nek elment az étvágya. - De ti egyetek nyugodtan, addig én mesélek.
YOU ARE READING
HIStory (Befejezett)
Fanfiction,,You gotta help me, I'm losing my mind Keep getting the feeling you wanna leave this all behind Thought we were going strong I thought we were holding on Aren't we?" Harry Styles mindig is egy vidám, szerény és segítőkész gyermek volt. Azonban egy...