HIStory (Befejezett)

Don't Forget Where You Belong

- Jól van, pakoljunk - hagyta annyiban Louis, majd egy gyengéd szájra puszit nyomott Harry ajkaira, amit a göndörke mélyített el.

A fiúk annyira bele voltak feledkezve egymás szájába, hogy nem is vették észre a magassarkú kopogását, melynek tulajdonosa benyitott hozzájuk.

- Á, Louis! Nem tanították már meg neked, hogyha éppen szexelsz, akkor bezárod kulcsra azt a rohadt ajtót, vagy legalább egy nyamvadt nyakkendőt kiraksz a kilincsre? - ripakodott rá Louisra a kishúga, Lottie, majd tekintetét rávezette a meghökkent göndörre. - Istenem, hogy megváltoztál Hazzy, és azok a tincsek! - lépett beljebb a lány becsukva maga után az ajtót, hogy közelebbről is szemügyre vegye az évek óta nem látott smaragd szeműt, aki próbálta lejjebb húzni felsőjét, hogy ne legyen annyira feltűnő, hogy áll a farka. - De puha a tapintásuk - túrt bele Harry hajába, miközben majdnem beleült a bátyja ölébe, azonban az utolsó pillanatban sikerült Louisnak arrébb csusszannia. Lou kikerekedett szemekkel nézte, ahogy a húga végigtapizza Harry egész arcát, majd egy csontropogtató medveölelésben részesíti, amit ő már régen nem kapott a lánytól, mondván: ő már nagylány, és már ciki a bátyust ölelgetni. Hirtelen nem is tudta, hogy kire irigykedjen.

- Lottie, de megnőttél, kész hölgy lettél - eszmélt fel Harry, majd még szorosabban ölelte magához a lányt, akire mindig szeretettel gondolt vissza. Bár a múltban ők  ketten nem nagyon tudtak együtt játszani, vagy beszélgetni, hiszen a kis Boo mindig elküldte a kis Lottsot, mert ők fiús dolgokról beszélgetnek, amikről lányok nem tudhatnak, ezért menjen, és játszadozzon az ikrekkel. Ezután általában kitört a sírás-rívás, amit Harry és Jay próbált közös erővel elcsitítani. - Rád se ismertem hirtelen - mosolyodott el a smaragd szemű, míg egy elkószálódott  szőke tincset a lány füle mögé tűrt, mire Lottie elpirulva lesütötte a szemét.

Louisnak egyáltalán nem tetszett az, amit látott. Hirtelen úgy érezte magát, mintha visszament volna az időben, ahol kisfiúként mindig ki akarta magának sajátítani a smaragd szemek figyelmét, hogy csak rá figyeljenek, senki másra. Fejben már azt tervezte, hogyan fogja Harryt a vállára dobni, hogy aztán sietősen kimenjen a szobából, és befejezzék azt, amit elkezdtek, mielőtt Lottie váratlanul betoppant, és megzavarta őket. Azonban terve kudarcra lett ítélve, amikor a szülei is megjelentek az ajtóban.

- Sziasztok, fiatalok! Harry, drágám, gyere ide - tárta ki a karjait szeretetteljesen Jay, mire a göndör olyan elánnal kelt fel az ágyról, és vetette magát az asszony békét jelentő karjai közé, mint aki sok év után hazatért volna egy hosszú út után. - Jaj, istenkém, nekem is hiányoztál! - kezdte el körkörös mozdulatokkal simogatni a visszafojtottan szipogó zöld szeműt. Harry már-már második édesanyjának tartotta Jayt, aki mindig olyan finom sütiket sütött, és aki mindig meghallgatta minden kis problémáját, akármilyen elfoglalt is volt. Harry, miután egy kicsit összeszedte magát, lassan kibontakozott az ölelésből, és férfiasan kezet fogott Markkal. 

Louis érezte, hogy a göndörkének most elkél egy kis támogatás, ezért ő is felkelt az ágyról, ezután egyik kezét felrakta a kissé meggörnyedt vállakra, és bátorítóan megszorította azt.

- És minek köszönhetem a váratlan látogatásotokat? - kérdezett rá Louis, hiszen eredetileg úgy volt, hogy csak holnap jönnek érte, hogy megnézzék a lakást, és utána egy kicsit turistáskodni, vásárolni akartak, majd hazamenni Doncasterbe.

- Hát már az is baj, ha látni akarom egy szem fiamat? - tette karba a kezeit Jay.

- Jaj, nem úgy gondoltam, anya! - lépett közelebb az édesanyjához Louis békítőleg. - Tudod, hogy téged mindig szívesen látlak, hiszen szeretlek - nyomott egy puszit Jay "durcás" arcára, amivel egy szeretetteljes mosolyt varázsolt.