Kpop Oneshots - By.: Honeybabbe Ver.2

Ki vagyok én? - SeChan

Wow... Szóval... időközben hatalmas Victon fan lettem, még albumot is rendeltem, ami már meg is jött. :D Szóval egy elég nagy ihlettel álltam neki ennek az os-nek és nem is meglepő ezek után, hogy több, mint 6000 szó lett. 

A sztori a Havasszépe folytatása, Sejun szemszögéből ezúttal. ^^

A történetet ismét macikeksz és -parkjhyunq kérésére írtam.

Jó olvasást mindenkinek! ^^

****

"-Boldogtalan vagy?"

-Sejun, te vagy az?

-Mi? - Meglepetten pillantottam magam mögé, mikor hosszas merengésemből egy kedves, vékony női hang ébresztett fel. Érdeklődve pillantottam a mögöttem lévő lányra, aki zavarta tűrte füle mögé ragyogó, természetesen fekete haját, miközben az arca rózsavörösre pirult. Fáradtan sóhajtottam egyet, mikor kezdtem érezni, mi fog jönni. Belefáradtam már ebbe. Belefáradtam, hogy újabb és újabb lány jön mindig az életemben, én pedig nem vagyok képes megfelelően szeretni. Úgy, ahogy az a sok gyönyörű és édes lány megérdemelné. Nem magamat sajnálom, hanem őket. - Oh... Szia. Mi a helyzet? - Pillantottam rá egy apró mosollyal.

-Szerintem még nem ismersz. Yeeun vagyok, első évfolyamos. A bátyám, Byungchan egy évfolyamba jár veled.

-Áhh... igen, Byungchan. Három napja nem láttam, minden rendben?

-Igen, igen... - Mosolyodott el zavartan Yeeun. - Csak most beteg. Közös albérletben lakunk és csak aggódom, hogy esetleg le fog maradni a tanulmányaival. Elkérhetném tőled a vázlatokat? - Pillantott rám reménytelien, míg én kissé meglepetten néztem rá. Nos... neki tiszta szándékai voltak. Édes Istenem, miért vagy ekkora egoista, Sejun?! - Sejun oppa...?

-Persze, persze. Odaadom a vázlatokat. Bocsi, csak...

-Azt hitted szerelmet fogok neked valanni? - Kuncogott édesen Yeeun, mire szemei aranyosan fél Hold alakúvá váltak.

-Valami ilyesmi.... - Vakartam zavartan a tarkóm. - Mindegy... Az egyetem kollégiumában lakom, ha kihozom a vázlatokat és lefényképezed őket, úgy jó lesz?

-Igen, tökéletes. - Mosolygott rám továbbra is Yeeun, míg én továbbra is zavartan indultam meg a kollégium felé, mögöttem az említett lánnyal. Őszintén szólva nem ismertem sem őt, sem a bátyját, de szívesen segítettem. Amúgy is, talán elvárt lett volna tőlem, vagy nem is tudom. Csak épp... fura volt egy lánnyal így... beszélgetni. Semmi elvárás felém, hogy viszonozzam az érzéseket, szimplán, csak... beszélgetés. - Nagyon köszönöm oppa. Byungchan oppa biztosan személyesen is meg fogja majd köszönni.

-Semmi szükség rá. Ez csak... alap...

-Mégis... este kilenc van, a legtöbben alszanak vagy buliban vannak. Mások nem hiszem, hogy ilyen hirtelen segítettek volna.

-Yeeun... lehet egy kérdésem?

-Hmm?

-Miért... engem kértél meg erre, mármint... kérlek ne értsd félre, csak... nem is ismerjük egymást, érted? - Borzasztóan gáz volt, amit leműveltem. Úgy látszik, rendesen beszélgetni már nem is tudok egy lánnyal. Én csak flörtölni tudok velük, pedig már nem egy barátnőm volt.