Kpop Oneshots - By.: Honeybabbe Ver.2

Tükör - Minsung

Lábak csattantak nagyot a fa parkettán, a jól kivilágított helyiségben. Az zene még mindig dübörgött, holott, már csupán csak három olyan ember volt a kilenc tagú csapatból, aki még bírta a tempót. Nem sokára kettő, végül pedig egy; de ez a maradék fáradhatatlanul mozgott továbbra is, már túlontúl tökéletesen kilépve minden egyes ütemet és mozdulatot. A többiek háttal a tükörnek dőlve lihegtek, dőlt róluk az izzadság és ez a helyiségben is jól kivehető volt. Állott víz szag terjengett szét, a tánc tanár is inkább elhagyta a termet, minthogy ezt a bűzt kelljen továbbra is éreznie.
A zene véget ért, mindenki egy csordaként állt volna fel, hogy elhagyja a termet, de az utolsó, még épp lábakon álló ember komótosan a hangfalhoz sétált és újraindította a számot. A többiek lesokkolva néztek hátramaradt társukra az ajtóból, némelyek még a küszöbön álltak. Minho ismét belekezdett, ezúttal már sokkal tökéletesebben a koreográfiába, végig kritikus szemekkel nézve magát a tükörben. Ha csak egy kicsit hibázott, komoly, belső hisztibe kezdett és ismét újraindította a számot, hogy számára minden tökéletes legyen.
A többiek továbbra is megszeppenve néztek rá, letaglózva Minho kifogyhatatlan kitartásán. Ámuldoztak a tökéletes mozdulatokon, ami számukra lehetetlennek tűnt, Minho mégis megvalósította a lehetetlent, ugyanis olyan tökéletesen csinált mindent, hogy azt minden profi táncos megirigyelte volna. Minho viszont felettébb nem volt megelégedve magával, ezt pedig, csupán csak egy tag vette észre, Jisung.
Minho és Jisung az abszolút tökéletes barátság szimbólumai voltak a banda tagoknak. Soha nem vesztek össze, mindig teljes mértékben együtt értettek és nem hagyták cserben a másikat. Ők lógtak együtt a legtöbbet, legyen az csak egy szimpla videójáték, vagy egy séta, egy nyugisabb helyen, ők szinte mindig együtt voltak. Nem tudták megunni a másik társaságát, ez pedig már szemet szúróan tökéletes barátság volt. A többiek sokat gondolkoztak azon, van e valami komolyabb a MinSung páros között, de végül soha nem jutottak semmire. Ami az eszükbe jutott, szimpla csak feltételezés volt, egy ilyennel pedig nem volt szabad mutogatni, meg komolyan venni, mert csak az tudja az igazságot, akiről beszéltek. Már pedig Minho és Jisung is, teljes vérükig állították, hogy nincs köztük olyan kapcsolat, a többiek pedig nyílván hittek nekik. És tényleg, még nem volt köztük semmiféle kapcsolat.

Minho egy váratlan pillanatban összerogyott, az ajtóban állók pedig egy szempillantás alatt termettek mellette, hogy felsegítsék, és a hogy létéről kérdezgessék. Minho mit sem törődött a segítséget nyújtó kezekkel, önmagától felállt és ott folytatta a táncot, ahol abba hagyta. Mindenki értetlenül nézett rá, nem értették a hirtelen hajtás mivoltját. Chan, a leader, határozottan utasította a tagokat arra, hogy menjenek ki a teremből, zuhanyozzanak, majd lent, a kocsinál várják meg őket, mire azok egy emberként - akár a jó katonák - elvégezték a dolgukat. Chan aggódva fordult Minho felé, aki mintha semmit sem észlelt volna az előbbiekből, továbbra is táncolt.

-Minden rendben veled? - Jisung ügyesen leválva a többiektől, a résnyire hagyott ajtóhoz simult, onnan lesve be a táncterembe, halkan követve az eseményeket. A leader határozottan tette fel kérdését, mire Minho a hifihez ment és leállította a zenét. Egy nagyot sóhajtott, majd egy erőltetett mosolyt felvéve fordult Chan felé.

-Minden.

-Nem úgy vettem észre. - Chan hitetlenül húzta fel jobb szemöldökét, nem igazán jutott el a dolog miértje az agyáig, sőt, felfogni sem volt képes Minho maximalitását.

-Tényleg, semmi gond. - Minho még magyarázkodott egy ideig, de már látszott rajta, hogy legszívesebben kitessékelné a vezetőt a táncteremből, a gyakorlás érdekében. Chan kitartóan hallgatta társát, nem akart egy tapodtat sem mozdulni addig, míg az valami komolyabb indokot nem mond viselkedésére, de végül feladta és egy fej rázás kíséretében elhagyta a helyiséget.
Minho megszeppenten nézett a vezető után, de végül egy vállrándítással lerendezte a dolgot, gyakorolnia kellett. Míg Chan hagyta el a termet, addig ő a hifihez sétált és ismét beindította a zenét.
Mikor a leader kilépett a teremből, meglepetten nézett az ott maradt Jisungra.