Kpop Oneshots - By.: Honeybabbe Ver.2

Leépülés - MarkJin

Ez a sztori girl12987 kérésére íródott, remélem elégedett leszel a végeredménnyel! Jó olvasást mindenkinek! ^^

Ragyogó napsütés volt az nap, ahogy nyár végén és ősz elején mindig. Jinyoung fehér bőrét perzselték a Nap sugarai, ahogy hazafele biciklizett. A kerékpár gyorsan gördült útján, egy-egy élesebb kanyarnál surlódó hangot hallatott. A rajta utazó fiú legszívesebben behunyta volna mindkét szemét, élvezte volna a felülről érkező melegséget és a lágy, enyhén hűsítő szellőt, de azért balesetet sem akart okozni, még ha egy csendes kis környéken élt is, vigyáznia kellett. Lelki szemei előtt látta, ahogy haza ér és kiülve az udvarba egy kicsit relaxál, miközben macskája az ölében pihen. Egy hosszú, szorgalmasan telt hét után, megérdemelte a pihenést.

Komótosan nyitott be a sötétítők miatt, hűvös hőmérsékletű házába. A mai napig egyáltalán nem bánta meg, hogy annak idején nem a nagyvárosba, hanem a kissé messzibb kertvárosba költözött. Itt csend volt és nyugalom, mindenki ismert mindenkit, ezt pedig Jinyoung szerette. Úgy érezte, bárkiben bízhat, kivéve szomszédjában. A másik fiú már régebb óta élt itt, mint ő, még sem tudott róla senki semmit. A lakosok mind csak annyit mondtak, jobb azt a fiút nem piszkálni, hiszen nagy lehet az ő baja, ha senkivel nem beszél, de még csak ki sem mozdul a függönyöket mindig behúzva tartott, sötét lakásából. Jinyoung néha látta, ahogy a szomszédja is pont ugyanazt az időpontot választva mint ő, kilép a kertre nyíló hátsóajtón és élvezte egy kicsit a meleg, nyárias időt. Igazán barátságos fiúnak tűnt, olyannak, akivel szívesen barátkozott volna, de mikor a köztük elhúzódó kerítéshez sétált és a szomszédban élő fiú meglátta, sebes léptekkel sietett vissza a házba, onnantól pedig, újabb egy hétig, még csak egy pillanatra sem látta.

Érdekes az emberi természet, az biztos, sokszor teljesen megfejthetetlen. Jinyoung szintén az itteni lakosoktól tudta meg, hogy a szomszédjában élő fiút, Marknak hívják. Mark is megfejthetetlen volt a fiatalabb számára, hiszen csupa szív és lélek srácnak látszott, még sem állt szóba senkivel. De maga a neve is érdekes volt. Jinyoung számára nyílvánvaló volt, hogy szomszédja külföldi volt, még ha egy szót sem ejtettek egymás között sosem.

Ezen a napon, mikor Jinyoung kilépett a hátsóajtón, tekintete egyből a szomszéd kertre tévedt. Mark boldogan integetett neki, ezúttal nem szaladt el, ahogy mindig. Érdeklődve vizslatta a fiatalabbat, szemeiben egyáltalán nem látszott az a félelem, ami eddig, szinte mindig a tekintetében bújkált. Most boldognak és gondtalannak tűnt, ez pedig Jinyoungot is megmosolyogtatta, mert úgy gondolta, akármi is volt az idősebb baja, már megoldódott. Boldogan integetett vissza, de azért nem kezdeményezett beszélgetést, nem akarta elijeszteni a másikat. Helyet foglalt ő is a fűben, ahogy a másik és lehunyva szemeit, a macskája az ölébe telepedett és a Nap felé emelve arcát, pedig élvezte annak melegét. Néha lopva Markra pillantot, a kerítés rácsain keresztül szemlélte az idősebbet, aki mintha csak másolta volna Youngot, a Nap perzselését élvezte. Így üldögéltek órákat a kertben, teljes némaságban, Jinyoung mégis úgy érezte, egy kissé közelebb került, eddig bezárkózottan élő szomszédjához.

Egy hét múlva ismét kint ültek a kertben, egymás társaságában, szokásosan csendbe burkolózva. Ezen alkalommal sem ejtett egyikük sem egy szót, Jinyoung viszont most már bátrabban pillantgatott át a szomszéd portára, Markra. Semmit nem tudott a másik fiúról, mégis vonzotta benne valami. Talán a titokzatosság, ami a fiú körül lebegett, vagy talán csak a tudat, hogy az aprócska kertvárosban rajta kívül még senkihez sem került ilyen közel. Jinyoungot elkápráztatta Mark szépsége. Nem mintha Jinyoung nem tudta volt, hogy nem illik egy fiút, egy felnőtt férfit a "szép" szóval illetni, Markra mégis csak is ez a jelző illet. Fekete, kissé göndör haja a homlokára hullot, néhány hosszabb tincs a szemeibe lógott. Apró, mégis húsos ajkai voltak és még Jinyoungnál is fehérebb bőre. Jinyoung mindig is büszke volt megnyerő külsejére, Mark mégis elvette minden eddigi önbizalmát. Nem mintha emiatt Jinyoung rosszul érezte volna magát. Hiszen ezekben a percekben másra sem tudott gondolni, hogy Mark fehér bőre hogyan ragyog a fényes napsütésben.