A stréber lány /Befejezett/

❤️13.rész❤️

~Sophia Baker~

HÉTFŐ

-Exkluziv hirek! Egy kamion kisodrodott az útról át a túloldali sávba ahol össze ütközött egy másik kocsival és végül a kamionnak az eleje a hid oldalán lóg nem tudni hogy mi lesz egyenlöre próbálják vissza húzni. A 47 éves férfi sofőr elvesztette az eszméletét a csapodástól. A kamion rendszáma PFT-458 volt, a család tagokat már értesitettük. A másik kocsi sofőr......-innetöl kezdve minden mitha lassitott felvételben ment volna. A fülem zugott nem hallotam a kinti zajkat. Rosszul lettem és elakartam tünni a föld szinéröl. A fájdalom felkuszót a melkasomba és olyan erövel nyomott össze hogy nem kaptam levegöt.- a....apa-zokogtam fel. Tehetettlen voltam és a fájdalom nem akart múlni.-nekem....nekem most mennem kell- pattantam fel a székről és semmi más nem érdekelt csak hogy apa mellet legyek-Anna nagyon szépen kérlek hadd maradjon itt Aria, most nem tudnám hova tenni magammal pedig nem szeretném vinni-hablagyoltam össze vissza. A szavak teljesen össze folytak nem tudtam koncentrálni.

-Maradjon nyugottan ,te menj csak-mondta kedvesen Anna

-veled megyek- szólalt meg James mire hitetlenül rákaptam a fejem. Úristen hogy én mennyire hálás vagyok most neki amugy sem tudom hogy hogyan jutottam volna el innen a korházba vagy akárhova.

-nagyon szépen köszönöm-válaszoltam remegö hangon

-egy alap,de gyere gyorsan menjünk-fogta meg a kezem és az ajtó felé huzott.

-rendben közben felhivom anyát-pattantam be a kocsiba és felhivtam anyát

-Anya....-szóltam bele a telefonba

-Kicsim...apád..-kezdet bele anya

-igen tudom,már oda tartok-válaszoltam remegve

-rendben a Szent Anna korházba viszik még nem vagyunk ott de nem sokára indulunk innen a helyszinről-magyarázta anya hevesen

-oké,oké.....akkor oda megyunk a korházba és ott megvárunk, szia anya,kitartás-köszöntem el . A tájat kémleltem, a lában folamatosan járt a körmömet piszkáltam és az alsó ajkamat harapdáltam. James a kezét a combomra tette én pedig megdermedtem. A kezére néztem ami ovatósan simogatta a combom. Félve néztem rá ő viszont csak biztatoan mosolyogtam rám.

-nyugi-suttogta és tovább simogatta a lábam. A kezère tettem a kezem.

-köszönöm-válaszoltam halkan. Ezután nem szóltunk semmit csak csöndben gondolkodtunk. Nekem folyton kattogot az agyam és nagyon ideges voltam de keze a combomon annyira lenyugtatot hogy az már ilyesztö volt.

-mindjárt ott vagyunk-beszélt halkan ami olyan szinten melegséggel töltött el hogy azt hittem lassan lángolni fog. Az össze kulcsolt kezünket a szájához emelte és puszit nyomot az én kézfejemre.

~~~

Egy évtizedenek tünt mire a korházhoz értünk. James rutinosan leparkolt én pedig mint akit puskából löttek úgy pattantam ki a kocsiból és rohantam a recepcióshoz. James amilyen gyorsan csak tudott csatlakozot mellém.

-Jó napot! Lukas Bakert keresem nem tudom hogy behozták-e már. Most történt az 52-es hidnál.- beszéltem olyan higgattan ahogy csak tudtam. A csaj pötyögött valamit aztán felénk fordult.

-Sziasztok! Még nincsenek itt.-válaszolta unottan és rámosolygott Jamesre majd kicsit sem feltünöen végig mérte őt.

-Melyik szobában lesz?-kérdezte egyre idegesebben

-Azt nem tudom de a 2-es mentőbejáron fognak bejönni,kb egy 15 perc múlva-mondata a csaj felém sem nézve. Még mindig Jamest méregette és az alsó ajkát harapdálta. Úgy tünt James is zavaraja a csaj mivel unottan megforgatta a szemét.

-És mond csak szépfiú neked van barátnöd?-kérdezte Jamest ,az alsó ajkát nyalogatva. Én úgy gondoltam nekem itt már nincs helyem igy elindultam megkeresni a 2-es mentöbejárot,vagyis csak indultam volna mert James a kezem után kapott és vissza rántott majd átkarolta a derekamat. 

-Ő a barátnöm nem látod?-nézet gúnyosan a csajra. A lány rámkapta a feját és lesajnáloan végigmért.

-Ez a dagadék?-kérdezte a csaj én pedig hirtelen el szégyeltem magam hogy haspólóban vagyok ezért reflexszerüen magam köré fontam a kezem, de James óvatosan megfogta a kezem és lefejtette rólam. 

-Gyönyörü vagy- suttogta a fülembe rajtam pedig végig futott valami,mintha áramot vezetnének belém. A fejem lángra gyúlt és valószinülég egyre jobban hasónlitott az arcom szine a polóméhoz.- ezerszer szebb vagy nála- válaszolta James majd megfogta a kezem és elhuzott onnan.

-Köszönöm-suttogtam, ezt ezer százalék hogy csak azért csinálta mert sajnál apa miatt és nem is szabadott volna igy reagálnom erre az egészre mert neki barátnöje van és mi baraátok vagyunk.....vagyis ezt próbálom magamnak bemesélni de az a baj hogy én már nem barátként tekintek rá vagyis szerintem nem mert ha csak az lenne akkor nem reagálnék így minden egyes érintésre nem ? Mondjuk még soha senki nem érintett meg így és nem mondott nekem ilyeneket szóval még az is lehet hogy ez ilyen normális reakció....bár kétlem. Mindegy majd megkérdezem Evyt. 

-hahó,itt vagy?-rázott meg egy kicsit James. Nem is vettem észre hogy már itt vagyunk pedig itt virit fölöttem egy hatalmas kettes.-Mit köszönsz?-nézát rám össze vont szemöldökkel

-khm....se...semmi-válaszoltam dadogva és próbáltam vissza nyerni a hangom

-naa,mond el lécci-nézet rám cukin és elém állt.

-csak nekem még soha nem mondta fiú hogy gyönyörü vagyok,khm....szóval köszönöm, bár gondolom nem komolyan mondtad, de azért jól esett -néztem fel rá és majdnem kitört a nyakam mert sokkal magasabb nálam. Még csak most tünt fel hogy mennyire közel állunk egymáshoz. De ez nem az a kellmetlen közelség volt hanem a kellemes.

-ohh,értem de én......-nem tudta befejezni mert a mentöbejáró ajtaja kicsapodott és hordágyon betolták rajta apát. Oda akartam menni,mellete akartam lenni de nem fértem oda esélyem sem volt aztán pedig James húzott vissza a derekamnál fogva hogy nehogy elsodorjanak a mentösök.

-Anya-kiáltottam felé majd kibontakoztam James karjaiból és anyáéba vetettem magam-anya-zokogtam fel-Mi lesz most apával?-kérdeztem mikor elhajoltam töle.

-Nem tudom kicsim,de ne sirj megyek beszélek az orvossal maradj itt kérlek-válaszolta szipogva, hihetetlen hogy még ilyenkor is ekkora higgadtságot tudd tanusitani. Anya elment beszélni én pedig vissza mentem Jameshez.

-Figyelj ha szeretnél elmehetsz,nagyon szépen köszönöm hogy eddig itt voltál de már biztos Scarlett is aggodik úgyhogy menj nyugottan-nagyon nem igy gondoltam, bármit megadtam volna azért hogy most itt maradjon velem de ezt nem várhatom eltöle.

-biztos hogy nem, én mindenképpen maradok és ne is probálj meg elküldeni mert nem megyek sehova-mosolygott rám halványan

-de én nem várhatom el ezt töled és Scarlett.....-nem tudtam befejezni mert a szavamba vágot 

-de én igen is itt fogok maradni, Scarlettnek pedig már szóltam- válaszolta nyugottan

-köszönöm-válaszoltam halkan 

-Sophi-kiabálta valaki a hátam mögül mire megpördültem

-Evy-futottam hozzá és a karjába vetettem magam 

-jól vagy? -kérdezte a hajamat simogatva 

-igen....köszönöm hogy itt vagy!-válaszoltam szipogva

-alap-huzodott el

-noah,úristen köszönöm hogy itt vagy-öleltem meg őt is.

-semmiség-engedett el és vissza indultam Jameshez. Oda álltam elé mire váratlanul átölelt és hihetetlenül jó érzéssel töltött el. Ott áltunk a korházba egymást ölelve és éreztem hogy a félelem lassan kiszáll belölem.

-minden rendben lesz......-suttogta és egy csókot nyomot a fülem mögötti részre.

Na ezt elég hamar sikerült megirnom, remélem tettszik és igyekszem minnél jobb és izgalmasabb részeket irni. Hogyha tetszik lécci jelezétek mert az nekem fontos!

Adrienn 💘

2021.május.7