A stréber lány /Befejezett/

❤️24.rèsz❤️

~James Henderson~

CSÜTÖRTÖK

Komolyan nem bírom felfogni épp èsszel hogy miért tartja magát kövèrnek. Borzasztóan megilyedtem mikor összeesett,azt sem tudtam mit kéne csinálnom azt végül kapcsoltam ès elvittem az orvosiba. Ezentúl minimum egyszer velem fog enni mindennap.

Reggel hamar megèrkeztünk a sulihoz de semmi különös nem volt a nap hamar elment. Utolsó óra után kimentem a teremből hogy még mondjam Sophinak nem tudom haza vinni.

-Baba-kiáltottam rá miközben felè haladtam.

-Szia kicsim,mehetünk?-kèrdezet rá

-Sajnos nem lehet,az osztályfőnök beszèlni akár az egész osztályal így maradnom kell még egy órát. Nem tudlak haza vinni- bigyesztettem le a számat miközben átkaroltam a derekát.

-Ohh,nem baj majd haza sètálok-válaszolta aranyosan. Ahh de imádom ezt a lány.

-rendben,ès ne haragudj-válaszoltam majd puszit nyomtam a szájára

-jaj,semmi baj nem a te hibád,viszont akkor indulok is, szia-köszönt el ès már indult volna mikor vissza hoztam a csuklójánál fogva

-ohh,nem...nem baba, hol marad a csókom?-"háborodtam" fel.Csak elmosolyodott majd hozzám hajolva jó hossza meg csókolta amit természetes viszonoztam. Sophi csókja egyszerűen tökéletes,ha tehetném egèsznap csak csókolgatnám de sajnos nem lehet. Nagy nehezen elengedtem Sophit és vissza mentem a terembe. A helyemet elfoglalva vártam hogy az osztályfőnök bele kezdjen a mondandójába. Igazából ugyan olyan unalmas volt ez az óra is mint az összes többi,semmi èrdekeset nem mondott el csak annyit hogy hogyan fog zajlani az osztálykirandulas meg ilyenek. Csupa unalmas dolog. Az óra utolsó pár percében már pakoltam a cuccaimat mert ha minden jól megy akkor ma még tudok találkozni Sophival. Meghallottam az életmentő csengőt és én voltam az első aki felpattant a helyéről és megcélozta az ajtót. A suliból kilèpve az autóhoz mentem és bedobtam a táskámat az anyós ülésre. Már indultam volna el mikor olyat láttam amitől azt hittem kifolyik a szemem a helyéről......Sophia és Liam az iskola falának dőlve csókolóztak. Liam Sophia kezét a feje mellè szorította ès szenvdèlyesen csókolta.Hogy tehete ezt pont ő.....oda akartam menni és leüvölteni mind a kettő fejét de nem tudtam megmozdulni csak elforditottam a kulcsot ès már ott sem voltam annyit vettem észre hogy otthon vagyok. A házba bérve nem találtam otthon senkit felmentem a szobámba és ledobtam a cuccomat a telefonomat felkapva tárcsáztam Scarletett.

-Szia James baba,rajöttèl hogy engem szeretsz nem pedig azt a senkiházit?-köszönt bele a telefonba

-Szia,igen-bolintottam pedig tudtam hogy ő ezt úgysem látja

-Komolyan?-kèrdezett vissza meglepetten de szint láttam magam előtt az önelégült vigyort a fejèn.

-Igen,átjösz?-kèrdeztem rá azonnal

-Persze baba-nyávogott és le is rakta. Kb.10 perc telt el ès már itt is volt röktön a nyakamba ugrott és elkezdett csókolgatni. Leakartam vezetni a feszültséget,már majdnem belekezdtünk mikor kiabálást hallottam a földszintröl.

-James- kiáltotta Sophia és már csak a trapolást hallottam felfelé. Kiléptem a szobából egyszál alsó gatáyba mire elpirulva végig nézet rajtam. Könnyes szemmel felnézett rám,arca piros volt és a szája felvolt repedve.

-Szia- beszéltem színtelen hangon. Már éppen megszólalni készült mikor Scarlett kilépett az ajtón fehérneműben és az én pólómban. Ismèt Sophira néztem aki tátott szájjal nézte végig ahogy Scarlett mellèm lép èn pedig átkarolom a derekát.

-Ez a tegnapi miatt van...èn úgy sajnálom igèrem enni fogok csak....-nem tudta befejezni mert Scarlett a szavába vágott

-Ne egyél többet mert így is dagadt vagy-vágta hozzá Scarlett.

-Akkor mit tegyek, èn szer...-ismet nem tudta befejezni viszont ezúttal én vágtam a szavába.

-Semmit ne tegyél èn rájöttem hogy Scarletett szeretem ès nem téged csak egy pótlék voltál- mire ezt kimondtam a lánynak már nem tudták hova potyogni a könnyei.

-Èrtem,de én akkor is szeretlek-sirt fel majd elmeni készült mikor utána szóltam.

-èg veled-köszöntem el tőle mire fájdalmasan felzokogott majd lerohant a lépcsőn végül pedig ki az ajtón.

-Na gyere édes folytasuk ott ahol abba hagytuk-bújthozzám Scarlett és behúzott a szobába. Próbáltam koncentrálni de nem ment,azt akartam hogy szőke helyet barna hajat lássak szét terülve a párnámon,hogy az erős parfüm helyet finom vanilia illat terjengjen a szobába. Nem tudtam tovább folytatni ellöktem magamtól majd ruháimat felkapva elindultam kifelè remèlve hogy mire vissza jövök eltünik. A lépcsőn lefelè ügyetlenül kapkodtam magamra a ruháimat majd a komodrol felkapva a kocsi kulcsot kiléptem az ajtón. Bepattantam a kocsiba de fogalmam sincs merre megyek csak elindultam egy irányba. Végül a parkban kötöttem ki ès nem csináltam semmit csak üresen tekintettel bámultam előre a padon ülve.

Ez most ilyen rövid rèsz lett mert innetöl Sophia szemszöge jön és nem akartam fèlbehagyni. De amint tudom hozom a másik részt.

Adrienn 💘

2021.május.31