A stréber lány /Befejezett/

❤️17.rèsz❤️

~Sophia Baker~

HÈTFŐ

-megcsókolt?-kialtott fel Austin a plázában miután elmesèltem neki mindent.

-Jèzusom ne kiabálj, egyèbkènt igen de amúgy azt mondta neki nem jelentett semmit ès hogy hagyjam bèkèn őt ès a baratnöjèt. -valszoltam szemet forgatva. Borzasztóan szarul esett mikor azt mondta hagyjam bèkèn de nem is èrtem mit vártam hogy majd pont engem választ,olyan hülye vagyok.

-Akarod hogy megverjem?-nèzet rám felvont szemöldökét Austin

-Nem kell köszi-nevettem fel- amúgy is én voltam a hülye nem kellet volna közèjük állnom,szóval a legjobb lesz ha elfelejtem-válaszoltam csalódottan

-Na jó mi van? De hát ő csókolt még téged szóval rohadtul nem te vagy a hibás.-háborodott fel Austin

-De azért én is hibás vagyok úgy hogy felejtsük el a tèmát.-mondtam mert már kezd elegem lenni ebből a tèmából.

-Nem fogod tudni elfelejteni és tudod miért nem?-nèzett rám szórakozottan.

-mièrt?- kérdeztem vissza szemet forgatva

-mert szerelmes vagy-válaszolta.

Na igen így zajlott a beszélgetésünk aztán már lényegtelen tèmákról beszélgettünk leginkább este felé pedig haza vitt.

~~~

KEDD

Egèsz èjszaka azon gondolkoztam amit Austin mondott így egy percet sem aludtam ezért konkrétan úgy nézek ki mint a mosott szar. Felkeltem és rögtön a fürdőbe mentem hogy rendben hoztam a fejem de nem nagyon sikerült így inkább hagytam a fenébe. Felöltöztem ami egy fekete farmerből ès egy fekete elől megkötös felsőböl állt. Felhuztam mèg a fekete sport cipőmet és kész is voltam. Na igen az öltözèkem teljes mèrtèkben mutatja a hangulatomat. Felkaptam a táskám meg deszkámat ès elindultam suliba.Anya már korán elment a kórházba,èn is szerettem volna menni de azt mondta nekem suliba kell járnom így inkább nem vitatkozom.

-Sziasztok-köszöntem a többieknek mikor a sulihoz értem.

-Szia-köszönt Noah. Evy viszont csak biccentett ès flegmán nézegetett engem

-Evy beszèlhetnènk?-kèrdeztem óvatosan. Fogalmam sincs mi történhetett és hogy miért nem beszél velem.

-Nem tudom te mostanában nem szoktál olyat-válaszolta Evy dühösen közben pedig James is ide ért Scarlettel.

-mi van? Evy miről beszélsz? Beszèlhetnènk 4 szemközt?-kezdtem bele hangosabban

-Nem mert te már úgy sem bízol bennem-vagta oda Evy dühösen ès elment.

-Na jó Noah,miről van szó? Fogalmam sincs miről beszél!-válaszoltam a sírás határán

-Komolyan nem tudod?-biccentett egyet James fel. Baszki. A szemem kikerekedet ès konkrétan villamokat szórtak Jamesre.

-Ezt nem hiszem el-ingattam a fejem csalódottan és egy utolsó pillantást vetettem Jamesre majd a barátnőm után siettem.

-Evy várj meg kérlek-kiabaltam mikor már majdnem útol èrtem.- Ne haragudj én azt nem azért nem mondtam el mert nem bíztam benned- álltam elè.A folyosón egy csomóan nèztek minket.

-Nem érdekel! Én azt hittem vagyunk olyan jó barátnők hogy elmondod.-válaszolta csalódottan

-Kèrlek Evy! Ne haragudj én csak elakartam felejteni mert után hozzám vágta hogy nem jelentett semmit. Èletembe nem èreztem olyan szarul magam mint akkor ès csak nem akartam róla beszélni-közbe Evy háta mögött meg jelentek Jamesèk-mindig meg aláztak de azt fájt a legjobban hiába nem látta vagy hallotta senki-válszoltam csalódottan majd James szemèbe nèztem amiben meg bánást láttam de valószínűleg csak nagyon jó színész. Újra Evyre néztem akinek már egyáltalán nem volt olyan dühös a tekintette inkább együttèrzö. Kitárta a karját èn pedig bele vetettem magam.