A stréber lány /Befejezett/

❤️29.rèsz❤️

~Sophia Baker~

PÈNTEK

-Miii?-kèrdezet vissza James döbbenten

-Figyelj nagyon szeretlek de neked ez nem fog menni. És neked sem lenne jó velem-magyaráztam neki fejez rázva

-De èn szeretlek akkor miért ne lenne jó veled? Minden vágyam hogy veled legyek-kiált fel James egy kissè hisztèrikusan

-Mert.....mert az önbizalmam jelenleg a -10 alatt van,meg nem bízom senkiben ès nyilván benned sem ezért rengeteget hisztiznèk-sohajtottam lehajtott fejjel és a mondat végére ismét kicsordult egy kèt könnycsepp.

-De ezeket is én okoztam amit nagyon sajnálok de kérlek hagyd hogy helyre hozzám-nèzet rám könyörgöen

-Nem tudom James, kérlek adj egy kis időt....-suttogtam elhalt hangon

-rendben,amennyit csak szeretnél de szeretlek-nèzet rám majd egy apró puszit nyomot a számra és elment. Amit becsukodott mögött az ajtó,rögtön kitört belőlem a sírás. Az elmúlt napok sérelmei is ki jöttek rajtam mert eddig próbáltam magamba folytatni és úgy csinálni mintha minden rendben lenne ami mellesleg nagyon nehéz volt. Összekuporodtam a kanapén és a plèdet magamhoz szorítva zokogtam.

~~~

Reggel fél 6 kor a kanapèn keltem összekuporodva. Alig bírtam kinyitni a szeme mert valószínűleg álomba sírtam magam az este. Felültem ès próbáltam magamhoz térni. Megdörzsöltem az arcom majd fel álltam ès felbotorkáltam az emeletre,beálltam a zuhany alá ès csak engedtem magamra a forró vizet. Gondolkodni akartam.....elakartam dönteni hogy mi legyen Jamesel de nem ment.....teljesen üres voltam és nem tudtam semmire sem koncentrálni. Felöltöztem majd elindultam a suliba,a kapuba Evyek társasága is ott volt de nem mentem oda csak intettem egyet és tovább mentem az osztálytermembe.

~~~

Az egésznap nagyon unalmas volt. Szó szerint nem történt semmi. Vége lett az utolsó órámnak úgyhogy a helyemrol felpattanva indultam a kijárat felé mikor valaki utánam kiabált.

-Sophia,várj meg-kiáltott rám Evy

-Szia,Evy-köszöntem egyhangúan

-Mi a fene van veled? Egèsznap olyan vagy mint egy zombi.-magyarázta hevesen

-Nincs semmit csak fáradt vagyok- válaszoltam bágyadtan.

-nem te nem fáradt vagy olyankor máshogy nézel ki-ragadta meg erőteljesen a vállamat.

-Evy...... figyelj nekem ehhez most tényleg nincsen erőm-suttogtam erőtlenül

-Rendben,de nem akarod kibeszélni magadból?-váltott át gyengéden hangnembe mikor látta hogy tényleg nem vagyok jól

-Nem igazán,most inkább csak egyedül szeretnék lenni-nèztem a szemébe megtörten.

-Rendben,de ha társaságra vágysz....-kezdet bele

-Te leszel az első akit felhivok-fejezetem be a mondatát mire eresztett felém egy apró mosolyt.

-Remèlem is-mosolygott

-így lesz,viszont én most haza megyek ha nem bánod-válszoltam majd egy ölelèssel elköszöntünk és újra haza felè vettem az irányt. Az út további rèszèben nem állított meg senki így csendesen folytattam az utam. Otthon ledobtam a cuccomat majd lefeküdtem a telefonommal és fülesemmel együtt az ágyra. Csak bámultam ki a fejemből,mèg a zenére sem tudtam koncentrálni. Úgy döntöttem elmegyek sétálni nem bírom itthon tovább.