A stréber lány /Befejezett/

❤️21.rèsz❤️

~Sophia Baker~

Kedd

~~~

-Olyan buta vagy, èn nem csak a barátod szeretnék lenni. Én szerelem vagyok beléd csak nem tudtam hogy most mègis mi lenne a helyes neked sem akarok több fájdalmat okozni ès egy féreg sem akarok lenni
~~~

Ki száradt a szám a szemem elkerekedet ès egyszerüen nem tudom hogy most én vagyok a hülye van tényleg az mondta amit hallottam. Na neeem,tuti én vagyok a hülye....pont belém lenne szerelmes....

-nem mondasz semmit?-kèrdezet rá zavartan miután már egy ideje nem válaszoltam. Mèg mindig nem válaszoltam egyszerűen akkora volt a döbbenetem mint még soha. Egyszer csak azt vettem észre hogy már nem a padon ülök,James megfogta a derekam és magával szemben az ölèbe ültettet.Ösztönösen is a nyaka körè kulcsoltam a kezem ès egy kicsit neki döltem.

-Szeretlek-mondtam ki végre az első szót ami eszembe jutott.

-Szeretlek-közelebb hajolt ès megcsókolt - Sophia leszel a baratnöm?-nèzet rám vigyorogva amire fel kellet nevetnem.

-Igen-válszoltam ès ajkaira tapadtam.

~~~

Mindent megbeszèltünk hogy ki,mit,mièrt csinált ès így most nagy a boldogság. Nagyon nagyon boldog vagyok ès biztonságban èrzem magam mellette.
Este vagyis inkább éjszaka haza kísért ès kb 1 óra körül nagy nehezen elszakadtunk egymástól. Halkan be mentem a házba onnan meg fel a szobámba. Mikor bezartam magam mögött az ajtót halkan felsohajtottam majd mikor eszembe jutott hogy most már nekem is van barátom egy eszmèletlenül nagy vigyor terült el a fejem.

~~~

Este vigyorogva aludtam el és úgy is keltem. Kicsattantam a boldogságtól ès ez a szüleimnek is feltünt reggel.

-Jó reggel-lèptem be a konyhába boldogan

-Jó reggelt- köszöntek egyszerre

-Mit kérsz reggelire kicsim?-fordult felém anya

-Nem kèrek semmit, nem vagyok éhes.-válaszoltam

-Milyen csinos vagy ma!-szólalt meg apa is

-köszönöm-válaszoltam mosolyogva. Igazából semmi extra nem volt rajtam. Egy fekete farmer, egy bèzs színű haspoló aminek hosszú az ujja. A hajamat kivasaltam ès raktam fel szempillaspirált meg szájfènyt.

-öhm..kicsim miért parkol egy fekete sport kocsi a behajtón-fordult felém mosolyogva anya

-mi van?- kérdeztem vissza hirtelen és felpattanttam,az ablakhoz siettem ès megbizonyosodtam róla hogy tènyleg ott áll.-Öhm,nekem most mennem kell.Sziasztok-köszöntem el majd táskámat felkapva kirohantam a házból. Mire kièrtem James már a kocsi ajtajának volt dölve és vigyorogva nézet rám. Mosolyogva elindultam de a mosolyom mègszèlesebb lett mikor kitárta a karját így gyors lèptekkel bele vetettem magam. Mikor elhúzodtam nem engedett el csak a derekamat ölelte majd magához húzott egy jó hosszú csókra.

-Jó reggelt szèpsègem-csókolt még újra ami elkèpesztően jó érzés volt.

-Jó reggelt- köszöntem vissza halkan

-Mehetünk?-kèrdezte majd kitárta előttem a kocsi ajtót

-Persze-válaszoltam ès beültem a kocsiba.James miután rámzárta az ajtót, megkerülte a kocsit majd behuppant a vezetö ülèsbe és elindultunk a suliba. Na innetöl kezdődött az idegességem,nagyon féltem hogy ki mit fog ehez szólni de legjobban Scarlettöl fèltem.