A stréber lány /Befejezett/

❤️30.rèsz❤️

~James Henderson~

HÈTFŐ

Az egész hétvégét Sophival töltöttem és nem beszéltem senkivel. Meg a telefonomat is elraktam a szobám legmèlyebb bugyrába ahogy ő is. Csak vele voltam elfoglalva,az én gyönyörű Sophiámmal de sajnos ennek a hétvégének is vége lett és most hètfő van ami az jelenti hogy suliba kell mennünk,pont ezért itt állok neki támaszkodva a kocsimnak Sophièk háza előtt és várom a barátnőmet. Nem kellet sokat várom és már nyílt is az ajtó. Sophia lépet ki rajta, ma is gyönyörű volt. Egy fekete combközèpig èrő szoknya volt rajta ami a derekánal szororos volt és ahogy haladt lefelé egyre szélesebb lett, egy piros spagetti pántos felsőt és egy fehér cipőt viselt mellè. Ő is végig nézet rajtam de amit a tekintettèt vissza vezete az arcomra össze kapcsolódott az enyémmel. Ellöktem magam a kocsiról és kitartam a kezem amibe egy hatalmas mosollyal vetette bele magát.

-Szia- suttogta mosolyogva, egy kicsit eltoltam magamtól és a szemébe néztem. Óvatosan hajoltam ajkaira de annál szenvedèlyesebben folytattam mikor megpróbált minnèl közelebb paszirozni magához.

-Szia-döntöttem a homlokom az övènek-mehetünk?-kèrdeztem miután legalább egy fél percig bámultunk egymás szemébe

-Persze-válaszolta mosolyogva. Beültünk a kocsiba és egyenesen száguldtunk a suli felé. Tenyeremet a combját helyeztem és rá nèztem de azért fel szemmel figyletem a utat.

-Gyönyörü vagy-bokoltam neki amitől fülig pirult. Halkan felnevetnem amire bevágta a durcát

-Ezt direkt csinálod?-nèzet rám "mérgesen" de a szája sarkába ott bujkált a kis mosoly

-mit is?-tettem a hülyét majd egy nagy vigyorral fordultam felè. Csak sóhajtva ramhagyta és az ablakon kifelé kezdett bámulni.-babaa.....itt vagyunk-nyújtottam el a becenevét.

-Ja,igen-ijedten kapta rám a fejét.

-mi a baj?-kérdeztem, mert biztos voltam benne hogy valami bántja.

-semmi,csak egy kicsit félek hogy ki hogy fog reagálni...ismét-tette hozzá halkan a végét.

-minden rendben lesz-mosolyogtam rá biztatóan.

-oké-suttogta. Erőt vettünk magunkon majd kiszálltunk a kocsiból. Noahèk a szokásos társasággal álltak az udvar végén. Mikor odaértünk először nem tűnt fel senkinek.

-Jaj tudtam hogy újra összejösztök-kiáltott fel először evy

-Na végre hogy össze szedted magad,tesó-veregetett vállba noah

~~~

Az utolsó órám után az aulában vártam az én szerelmemet, mert neki volt még egy órája. Nyugodtan ültem de egyszer csak megjelent Scarlett.

-mit akarsz?-vágtam hozzá gúnyosan

-szánalmasak vagytok, undorítóan néztek ki együtt-fröcsögte avval a kacsa szájával

-kurvara nem érdekel a véleményed elhiheted-vágtam hozzá mert most már kezded felhúzni.

-te komolyan elhiszed hogy boldog lehetsz ezzel a kiscafkával?-kérdezte gúnyosan

-igen....igen azt hiszem, úgyhogy örülnék hogyha végre leszakadnál rólam, és Sophieról is-vágtam vissza majd ott hagytam őt. A kocsim oldalának dölve várakoztam tovább. Nem sokkal később tompán hallottam hogy bent megszólalt a csengő. Diákok sokasága özönlött ki az ajtón, de én mégis csak egy ember focusálltam. Nagy mosollyal az arcán jött le a lépcsőn, majd amint megpillantott engem meggyorsította lépteit és a végén szinte a karjaimba ugrott. Úgy öleltük egymást mintha már több hónapja nem találkoztunk volna pedig az előző szünetet is együtt töltöttük.