A stréber lány /Befejezett/

❤️20.rèsz❤️

~James Henderson~

KEDD

Nem tudom mi ütöttbelèm amikor ellèptem töle csak ilyen ösztönösen jött. Azt sem tudom miért mondtam hogy nem vagyunk együtt hiszem nagyon szeretnèk vele együtt lenni. Mikor láttam hogy nem mer felnèzni rám legszívesebben visszaszivtam volna mindent amit mondtam de mire èszbe kaptam már sehol sem volt.

-Ez mi volt?-kèrdezte Noah

-Nem tudom-rántottam vállát de ekkor Evelyn elèm lèpet ès hatalmas pofont kevert nekem.- Auu,ezt most miért?-kèrdeztem ès a fajó arcomhoz emeltem a kezem.

-Ezt én akartam de gyorsabb voltál-valszolta Noah

-Ne merj Sophival játszani mert megbánod ès ezt nagyon komolyan mondom. Ez mègis mire volt jó? Nem csókolgathatsz valakit csak úgy aztán levegőnek nézed.-magyarázta Evy-megyek megkeresem-fordult Noah

-Rendben-nyomott egy puszit a homlokára ès hagyta elmenni.-Haver ez mi volt?-fordult felé Noah

-Nem tudom hirtelen úgy éreztem ez nem helyes-válaszoltam

-Mi nem helyes, az hogy együtt vagytok ha kölcsönösen vonzodtok egymáshoz?-háborodott fel Noah

-Nem is biztos hogy kölcsönös-válszoltam halkan

-úgye most csak viccelsz velem?-nevetett fel de semmi jó kedv nem volt benne.-Sophia odáig van érted te meg úgy viselkedsz vele mint egy fasz

-De ez nem igaz,èn szerelmes vagyok Sophiba-kialtottam kicsit hangosabban

-Akkor ne csináld ezt. Neked hogy esne ha lesmárolna majd letagadna ès mèg el is lèpne mellöled jaj és tegyünk rá egy lapáttal hogy levegőnek is nézted.-nèzet rám kèrdöen Noah ès pedig hirtelen olyan hülyènek èreztem magam

-Akkor most mit csináljak?-nèztem rá kètsègbeesètten majd idegesen a hajamba túrtam

-Beszèlj vele ès mond el végre hogy mit érzel-kiáltott rám ès erre pont becsengettek.

-Rendben-biccentettem

~~~

A nap további részében nem történt semmi,Sophival nem találkoztam ami nem meg lépő nem csodálom hogy került. Úgy döntöttem dèlutan beszélek vele. Haza èrve leraktam a táskámat majd a konyhába mentem ahol csak az apám volt akivel nem nagyon szeretjük egymást. Ez egy régi történt de nem is szeretek róla beszélni. Belépve a konyhába nem köszöntem és ő sem nekem, egyszerüen gyűlöltem ezt az embert egy utolsó féreg. Megmelegitettem az ebèdemet majd elindultam a szobámba.

-Ne egyél a szobába ülj le ide ès edd meg itt-szólt utánam "apa"

-Majd ha a pokol ki fagy......kètszer- szóltam vissza ès tovább mentem az emeletre.

Este fele kèszültem rá írni Sophiára mikor anya rontott be az ajtón. Leült az ágyam vègère ès mèrgesen nézet rám mire felültem az ágyba.

-Apád elmondta hogy ma megint tiszteletlen voltál vele,mégis mi a fraszèrt utálod ennyire? Ő az apád nem vislekedhetsz így vele.-háborodott fel anya

-meg van rá az okom ès ő nekem már nem az apám- sziszegtem a fogaim között.

-mi az okod ès miért nem az apád már?-dühöngött tovább anya

-Mert....-majdnem elmondtam neki de inkább nem-....mert nem,ès most kérlek hagyj magamra-válaszoltam végül.

-Nagyon remèlem hogy egyszer elmondod hogy mi a bajotok egymással- enyhült meg egy kicsit anya ès kiment a szobámból. Most már tènyleg rá írtam Sophira.