A stréber lány /Befejezett/

❤️14.rèsz❤️

~James henderson~

Kurvara leszartam jelenleg mi van Scarlettel pedig keresett nem is egyszer de most nem tudott érdekelni. Csak a karjaim között lèvő Sophiára tudtam gondolni,úgy kapaszkodott belém mintha nem lenne neki más. Elkezdtem hátrálni és gondolom azt hitte hogy elakarom engedni.
-sajnálom-motyogta halkan
-neem,semmi baj gyere ide-suttogtam neki mert egyáltalán nem azt akartam hogy elmenjen hanem hogy üljünk le. Hihetetlenül jó èrzès volt hogy hozzám èrt ezért leültem ès leültettem a mellettem lèvö székre a lábait pedig az ölébe raktam így majdnem az ölemben ült de egyáltalan nem bántam. Fejét a vállamra hajtotta ès a nyakamba szuszogott mire egy pillanatra kirazott a hideg. Sophia anyukája most tért vissza,haja csapzottan hullot a vállára,arca pedig gondterhelt volt.

-Anya,van valami hír?- Sophia a fejét felemelte a vállamról és aggódóan nézet az édesanyára.

-Nincs semmi egyenlöre,most a mütöbe van. Nem tehetünk mást mint hogy várunk.- túrt bele gondterhesen a hajába.-ohh....elnézést,be sem mutatkoztam-nyujtotta felé a kezem én pedig tanácstalanul néztem mert nem akartam felállni,mert akkor Sophinak le kell venni-e a lábát. Végül úgy döntöttem nem állok fel csak így nyujtom a kezem.

-James Henderson-ráztam kezett vele

-Emma Baker -mosolygott rám halványan. Csodálom hogy még ilyenkor is kitudpaszirozni magából egy mosolyt.-öhm...kicsim nem is mondtad hogy van barátod-fordult Sophia felé az anyukája

-khm....anya ő nem a barátom csak egy jó barát-magyarázkodott zavartan Sophia és ha jól látta, egy kicsit el is pirult.

-ohh akkor elnézést....-fordult felém az anyukája

-semmi baj-vakartam meg zavartan a tarkómat.

~~~

Kb 11 óra körül lehet,még mindig semmi hír. Sophia egyre idegsebb de még mindig úgy ülünk ahogy eddig. A folyósó vége felöl egy fiú közeledik kezében egy lánnyal aki nem más mint Scarlett. Egy pillanatra össze akad a tekintetünk,már halladna tovább de vissza rám kapja a fejét.

-James-kiabálja el magát, ahj istenem mi a szart keres itt?! Sophia is felnézet és mikor tudatosult benne hogy mi történt levette rólam a lábát. A hideg végig futott rajtam hogy már nem ér hozzám és hirtelen elkezdtem fázni, bocsánat kéröen néztem rá de ő csak biztatoan rám mosolygott. Elindultam a barátnöm felé és kérdö néztem rá és az ismeretlen csávóra-ohh bébi de jó hogy itt vagy! Képzeld az esti buliba készülödtem,mentem le a lépcsön az új magassarkumban és leeset. Szerintem eltört a lábam. Még a cipömnek is kitört a sarka.-sirta el magát.Egy orvos oda jött és elvitték megvizsgálni. Addig én és a másik csávó leültünk az enyhén kopott korházi székekre.

-amugy te ki vagy?-kérdeztem rá mert most esett le hogy a barátnőm egy másik csávóval jött be a korházba.

-Travis vagyok,Scarlett egyik barátja, együtt mentünk volna a buliba-magyarázta el-és te ki vagy?-kérezet rá és össze vont szemöldökkel nézett rám

-A pasija vagyok-mondtam mire döbbenten nézett rám

-hogy ki? én úgy tudtam hogy jackel jár. Mióta vagytok együtt?-nézett rám furán

-öhm....szombat óta-váaszoltam de amugy ez az egész legkevésbé sem érdekelt. Ott akartam lenni Sophia mellet.A folyosó másik végében lévö lányra pillantottam.Csendben ült a helyén,lábait felhuzta és átkarolta. Üveges tekintettel nézte a szembe lévö falat.

-jaa,értem hát nekem az utolsó informáciom az hogy Jackel jár de akkor biztos én hallottam rosszul-vonta össze a szemöldökét.

-biztosan-válaszoltam furán. Hogy én mennyire nem akartam itt lenni. Hogy én mennyire nem akartam itt lenni.Az ajtóra meredek ahol az előbb a barátnöm és az orvos bement. Kb 5 perc telt el de már ki is jöttek. Scarlett bevolt kötve a lába és biceget.

-Semmi komoly baja  nincs. A kis hölgy megfog gyógyulni csak egy kis ficam. Pihentesse sokat.-mosolygott ránk az orvos. Biccentettem egyet hogy megértettem.

-De maga komolyan nem érti hogy fáj. Ez biztos hogy eltört-sipitotta Scarlett.

-Nem tört el hidje el. Menjen haza és egy párnapig pihentesse-válaszolta higgattan az orvos. Nahát ha nekem ilyen vendégeim lennének én már biztos hogy leütöttem volna.

-De.....!-kezdte Scarlett

-Nincs de, kicsim. Nincs nagy baj. Inkább örülj mert ha el lenne törve akkor nem hordhatnál nagyon sokáig magassarkut.- Válaszoltam unottan. A "kicsim" szót nagyon nehezen préseltem ki magamból.

-Basszus igazad van.....akkor menjünk!-nézett travisre,hála istennek nem engem kért meg hogy vigyem haza.

-Nekem még maradnom  kell de majd beszélünk,pihenj sokat-válaszoltam és már mentem volna de vissza rántott és jó hosszú csókba húzott. 

-Mit keresel a kis lúzerral?-suttogta a fülembe és így kivülröl úgy néztünk ki mint valami igazi szerelmes pár,pedig mind a ketten tudtuk hogy nem vagyunk azok.

-Noahval jöttem-huzodtam el és homlokon pusziltam. Majd vissza indultam hogy végre Sophi közelébe legyek. Vissza ültem mellé mire egy kicsit hozzám dölt. Elmosolyodtam a reakcióján.

-Sophi-szólongatta Evy de sophia nem reagált semmit-Sophi-szólitotta újra

-hmm-hümögött és üveges tekintettel lassan feléfordult.Evy biccentett egyet a folyosó vége felé ahonnan 3 fiú érkezett. Az egyik nagyon ismerös. Mind a 3 srác forgolodva keresett valakit. A középsö srác összenézet sophival mire a lány felpattant és futva elindult felé a nyakába vetette magát majd mindenkit megölelt. Ahogy közelebb jöttek rájöttek hogy honna volt ismerös az egyik,vele csokolózott majdnem Sophi. De a másik kettö nem tudom ki. Ahogy össze akadt a tekintettem azzal a scráccal aki a képen van meg feszült az álkapcsom. Jelenleg olyan mérhetetten mennyiségü haragot éreztem hogy ezt el nem tudom modani.  Vettem egy levegöt hogy lenyugodjak és feláltam majd oda léptem és kezet ráztam mindegyikkel.

-Sziasztok, James Henderson-biccentettem. Sophia odabujt a legmagasabb sráchoz mire ő jó szorosan átkarolta és puszit nyomott a fejére.

-Ja amugy be sem mutattalak titeket-lépet ki az ölelésböl Sophia-James,Noah, ő itt az unoka bátyám Dávid,és a két haverja Max, és Austin-mutattot végig mindenkin-Dávid,Max, Austin ő itt James egy jó barátom és Noah aki szintén egy barátom és egyben Evy pasija is-fejezte be a mondandoját Sophia.

~~~

Már itt ülünk legalább 1 órája és még mindig nincs semmi. Én egyedül ülök  fejemet a kezembe hajtom mikor megáll elöttem valaki felnézek és Sophi áll elöttem.

-ide ülhetek?-kérdezi halkan

-Persze gyere csak-mondta és leült mellém arrébb akartam csuzni de nem engedte mert a lábát átrakta az én ölembe és megint majdnem az ölembe ült. Teljes testel nekem dölt mire egy halk sóhaj hagyta el a számat. Komolyan olyan érzésem van mitha hosszú idö után elöször kapnék levegöt.

-Nem kell itt maradnod ha nem szeretnél-motyogta Sophia

-Maradok-jelentettem ki határozottan 

-nem baj hogy igy ülök?-kérdezte de szerintem már félig aludt

-Egyáltalán nem baj-válaszoltam és egy puszit nyomtam a füle mögötti részre.

Naaagyon elcseszetnek érzem ezt a részt de már nem tudok mit csinálni vele,már nem tudom sehogy se át fogalmazni hogy jó legyen. Szóval igy hagyom.

Adrienn 💘

2021.május.10.