A stréber lány /Befejezett/

❤️25.rèsz❤️

~Sophia Baker~

CSÜTÖRTÖK

A suliba nem volt semmi izgi csak dèlután....

Utolsó óra után James azt mondta hogy nem tudd haza vinni mert bent kell maradnia,úgy voltam vele hogy meglepem ès megvárom,gondoltam biztos örülni fog nekem. Éppen a suli előtt állok ès kb 10 perc van az óra végéig úgyhogy nem messze a suli ajtajától megálltam.

-Chh...csak nem a lovagodat várod?-jött mögülem egy undorító hang. Megfordultam mire szembetaláltam magam Liam gúnyos mosolyával.

-De igen őt várom-válaszoltam normálisan. Elèm lèpet ès át fogta a derekam-te meg mit csinálsz? Engedj el!-kezdtem eltaszitani de nem sikerült. Megfogta a csukolamat ès a suli oldalához ráncigált,ahol ha a diákok jönnek is ki nem látnak max a parkolóból. Erőszakosan odataszitott a falhoz a kezemet a fejem mellèszoritott és úgy tovább csókolt.

-Csókolj vissza-kialtott rám de mivel nem tettem ezért pofon vágott amitöl valószínűleg felszaladt a szám. Próbáltam magam kiküzdeni a szorításából de nem engedet egy idő után már nem volt erőm rángatozni ezért feladtam. Egyszer csak valaki lerángatta rólam és elkezdte ütni. Liam hamar padlóra került így Noah megfogta a kezem ès elhúzott onnan.

-Jól vagy?-fordult szembe vele mikor már a parkolóba voltunk a kocsijánál.

-Igen azt hiszem-forro könnyek folytak végig az arcomon mire felnéztem Noahra- köszönöm-nèztem rá hálásan

-Semmisèg-legyintett mintha ez nem is lenne nagy dolog pedig nekem ez HATALMAS dolog-Haza vigyelek?-kèrdezte mikor már a kocsiba ültünk ès elindultunk kifelè a parkolóból.

-Elvinnèl Jameshez kérlek?-nèztem rá könyörgöen

-persze-válszolta nyugottan

-Köszönöm-válszoltam mire biccentett egyet hogy "nincs mit". Az út csendesen telt nem beszèltünk semennyit. Mikor megèrkeztünk,kiszálltam ès egy köszönès után elhajtott. Beèrve a házba nagy csönd fogadott,úgy gondoltam biztos a szobába van így elindultam felfelè.

-James-kiáltottam mert csak azt akartam hogy minnèl hamarabb a karjaiba legyek...biztonságba. James hirtelen előttem termet egyszálla alsógagyába mire én elpirultan vègig néztem rajta. Hihetetlen pasi volt, gyönyörű kockái vannak amiket ha tehetném egèsznap nézegetnèm.

-Szia-beszèlt szintelen hangon. Már épp megakartam kérdezi mi a baj mikor a szoba ajtó újra ki nyílt és Scarlett lèpet ki rajta egyszáll pólóban majd Jameshez lèpett aki átkarolta a derekát.

-Ez a tegnapi miatt van...èn úgy sajnálom igèrem enni fogok csak....-mentegetöztem és èn tènyleg bármit megtettem volna csak ne kellene ezt látnom. Ahogy az ő derekát öleli és nem az enyémet. Istenem hogy én milyen hülye vagyok.

-Ne egyél többet így is dagadt vagy- vágott a szavamba Scarlett ès igaza volt èn nem vagyok olyan vékony mint ő és valószínűleg ezért nem vagyok elég jó Jamesnek.

-Akkor mit tegyek,én szer.....-ismèt nem tudtam kimondani de ezúttal James vágott a szavamba

-Semmit ne tegyél èn rájöttem hogy Scarletett szeretem ès nem téged csak egy pótlék voltál-ez a mondat ezerszer jobban fájt mint az előző amit Scarlettöl kaptam. Konkrétan apró darabokra tört a szívem.

-èrtem,de èn akkor is szeretlek- minden kèppen ki kellett mondanom de most hogy már elmondtam semmi keresni valóm nincs itt így elindultam a lépcsőn lefelè mikor utánam szólt.

-èg veled-ez volt az utolsó mondata mielőtt kilèptem ajtón. Zokogva hagytam el a házat majd hazáig mégsem álltam. Otthon átöltöztem majd fülest a fülembedugva elterültem az ágyon ès gondolkoztam. Tènyleg csak ennyi volt?
Ennyit èrt ez az időszak?
Soha senkinek nem fogok kelleni. Csak tudnám miért nem?!

~~~

Másnap hatalmasra dagadt szemekkel ébredtem,hát igen a sírás elègè lestrapált. Úgy döntöttem nem megyek suliba úgy is Péntek van és remélem az anyám is megérti. Reggel lebattyogtam a konyhába ahol csak anyát találtam èppen a kávèjat iszogatta miközben a csípőjét neki döntötte a konyhapultnak.

-Anya-szólaltam meg rekedt hangon mire röktön ide kapta a fejèt.

-Jaj kicsikém mi a baj? Beteg vagy?-bombázott kérdésekkel

-Nem vagyok beteg de kérlek hadd maradjak itthon-kèrleltem

-De hát miért?-kèrdezte vissza meglepetten. Na igen én nem nagyon szoktam kimaradni a suliból.

-Anya, kèrlek majd később elmondom csak most kérlek hadd maradjak itthon-zokogtam fel majd anyához bújtam.

-Rendben,maradj itthon nyugottan. Na menj a szobába mindjárt viszek fel neked teát-adott puszit a homlokomra majd neki állt teát készíteni nekem

-Köszönöm anya. Szeretlek-választ mégsem várva indultam fel a szobába hogy újra a zene és a sírás világába merüljek.

Ismét egy rövid rèsz de a többi rèsz már újra normális lesz ígérem de ezt csak így tudtam kettè szedni.

Egyébként nagyon szépen köszönöm ezt a sok biztatást. Mindenképpen fogok még könyveket írni szóval ha gondoljátok kövessetekbe mert hasonló tartalmak lesznek.

Adrienn 💘

2021.május.31