A stréber lány /Befejezett/

❤️28.rèsz❤️

~James Henderson~

PÈNTEK

Noah elmondta a tervet ami amúgy kivitelezhető csak itt az a fontos hogy találkoztak Sophival. De megfogadtam hogy nem adom fel mert szeretem Sophit.

Délután kimentünk a gördeszka pályára mert kicsit elakartam terelni a figyelmemet. Hát nem jött össze mert ott volt amit nem bántam mert látni akartam ès tudni hogy jól van. De úgy tűnt nincs baja.

-Nem úgy tűnik mint aki annyira rosszul van- puffogtam Evynek

-Hidd el,nagyon rosszul van! Ismerem és tudom hogy jól tudja elrejteni az érzéseit- nehéz jelentőségteljesen a szemembe Evy

-ha te mondod-rántottam meg a vállam majd újra Sophinak szenteltem a figyelmem. Sophia gyönyörű trükköket csinált de nem tetszett hogy mindenki őt nézi. Mikor leèrkezet a pályára röktön a fiúkhoz ment. Nagyon zavarban volt de neki még ez is jól állt.

-Nah,mehet a terv?-lèpett mellèm Noah mire biccentettem ő pedig megindult Sophiahoz. Nem láttam mit beszélnek de elment sètálni Evyvel meg Noahval.

-Császtok-lèptem oda Davidèkhez akik gúnyosan meregettek engem

-Mit akarsz?-vagta hozzám David

-Èn tudom mit gondoltok de hallgasatok meg engem is és segítsetek vissza szerezni Sophit-kèrleltem őket

-Már kèső elbasztad-vágta hozzám azt hiszem Austin.

-Kèrlek.....5 percet kérek. Én tényleg szeretem Sophit-nèztem rájuk kétségbe esetten.

-2 percet kapsz-mutatta fel David a mutató és a középső ujját mire elkezdtem hevesen bólogatni.

-Szóval,az egész ott kezdödöt.....-ès elmeséltem nekik az egész storyt az elejétől,ők pedig figyelmesen hallgatták-....ès egy hatalmas idiota voltam, tudom jól de helyre szeretném hozni. Segitenètek nekem?-nèztem vègig mindenkin

-Hűh, talán már nem haragszom annyira de igen egy hatalmas idiota vagy-kezdet bele Austin- de én segítek neked.

-Okes,akkor segítsetek nekem?-nèztem végig újra kèrdöen mindenkin. Minnèl hamarabb le akartam tudni ezt a beszèlgetèst mert nem tudtam mikor jönnek vissza Noahèk.

-Igen- mondták egyszerre

-köszönöm-pillantottam rájuk hálásan

-De ha mègegyszer megbántod,neked annyi- váltott át dühösbe David

-Vigyázni fogok rá. Nagyon szeretem őt-válszoltam határozottan.

-Helyes-biccentett Austin

-Szóval a terv a következő. Mivel Sophi valószínűleg önszántából nem fog meghallgatni így "rá kéne kényszeríteni" hogy meghallgasson- mutattam idézőjeleket a kezemmel.

-Okes, ès azt hogy csináljuk?-szólalt meg Max

-Na ez egy nagyon jó kérdés, mèg nem tudom. Igazából valami olyan hely kéne ami zárt én nem tudd elmennekülni előlem-gondolkoztam el.

-Hát akkor legyen náluk, a szülei úgy sincsenek most otthon ha jól tudom. Elmegyünk vele filmezni és majd ott hagyjuk de figyeljük a kijáratokat-ötletelt Max

-Öhmm.....ez nem rossz ötlet. Oké legyen ez akkor hat körül ott vagyok. Ès meg egyszer kösz a segítséget. Császtok-köszöntem el gyorsan mert láttam hogy Sophièk közelednek így gyorsan vissza mentem a saját társaságokhoz. Nem telt el 2 perc és Noah meg Evy már mellettem is voltak.

-Na,mizu? Sikerült?-bombáztak kérdésekkel

-Igen segítenek és az egész terv is meg van.-majd elmeséltem neki hogy mit találtunk ki a srácokkal.

-Okes ez egészen jó ötlet de oda kell valami más is.-gondolkozott el Evy.-Mondjuk egy szál rózsa. Biztos nem csoki mert akkor az fog eszébe jutni hogy egy 20 kilós csajèrt hagytad ott- villantotta rám a tekintetét.

-De én nem hagytam ott- vágtam vissza halkan és szánalmasan. Mert én akárhogy is gondolom Sophia szemszögéből tényleg úgy néz ki mintha otthagytam volna egy vékonyabbèrt ami nem igaz mert nem azért hagytam ott mert dagadt.

-Áhh,dehogy-nèzet rám jelentőségteljesen és gúnyosan elvigyorodott.

-Jól ezt most hagyjuk, mert ha virágott kell még venni akkor lassan menjünk. Azt mondtam a fiúknak hogy hat körül megyek ès már negyed 6 van.-mondtam majd elindultam kifelé a parkból,Evy és Noah pedig követtek.

~~~

Már készen vagyok mindennel. Vettem neki 3 szál rózsát, meg átöltoztem. Megálltam a Sophièk háza előtt és Austin pont akkor jött ki.

-Szia, filmetnèzünk és elment wc-re de mire vissza megy nem lessz ott rajtad kívül senki. A bejáratokat figyeljük úgy hogy sok sikert ès ne baszd el.-veregette meg a vállam Austin majd elment mellettem.

Nagy levegőt vettem majd csendesen bementem a házba. Körülnèztem de egy árva lelket sem láttam úgyhogy beálltam a nappali középre és magam elè tettem a rózsát majd vártam. Labdübörgèst hallottam majd meghallottam az édes hangját amitől gyorsulni kezdet a legzèsem.

-Na fiúk,hol tartottunk?-lèpet be a nappaliba majd amit meglátott a mellkasára tette a kezèt és egy aprót sikitott-Jèzusom,James mi a fenét keresel itt?-kapkodta a levegőt ilyedten

-Hozzád jöttem,muszály beszèlnünk ès nem kérek semmi mást csak hogy hallgas meg-nèztem rá könyörgöen

-Ezt nem kérheted tölem.....nekem ehhez most már tényleg nincs erőm-nèzet rám fájdalmasan és borzalmas volt a tudat hogy ezt èn okoztam.

-Kèrlek....!-suttogtam és közelebb léptem hozzá. Nem hátrált el amit egy jó jelnek veszek.

-2 percet kapsz-nèzet határozottan a szemembe.

-Rendben-kezdtem hevesen bólogatni. Leültünk a kanapéra ő pedig várakozoan nézet rám. Mielőtt bele kezdtem meg csodáltam az arcát. Haja egy kócos kontyba volt fogva ami rohadt jól állt neki, szempilla spirál volt rajta amitöl meg nagyobb ès szebb lett a szeme. Ajkain egy kevés szájfény csillogot amit le akartam csókolni. Megnyalta az ajkát ami kizökkentett a bámulásomból. Újra a szemébe néztem majd sohajtottam egy nagyot és végre belekezdtem.

-Az egész aznap kezdödöt mikor mondtam hogy nem tudlak haza vinni mert bent kell maradnom meg egy órán. Mikor kijöttem a suliból megláttalak Liammel csókolózni és iszonyatosan dühös lettem,elakartam onnan tűnni. Mikor haza mentem elkövettem életem legnagyobb hibáját és felhívtam Scarletett mert úgy voltam vele ha te megcsalhatsz akkor én is téged. Azt akartam ugyan annyira fájjon neked mint nekem......aztán Noah elmondta hogy mi történt-magyaráztam el lehajtott fejjel majd felnéztem mert vagy 2 percig nem szólalt meg. Arcán forró könnyek folytak végig,oda akartam nyulni hogy letörölj de nem engedte.

-Szüksègem lett volna rád aznap. Erőszakoskodott velem, azt sem tudom mi törtènt volna ha Noah nincs ott. Azért jöttem ide mert a karjaidban akartam lenni biztonságba de te is ellöktèl magadtól-zokogot fel

-Èn úgy sajnálom. Akkora egy barom vagyok. Sophia kérlek bocsáss meg nekem. Ígérem innentől mindig vigyázni fogok rád csak kérlek adj mèg egy esélyt- könyörögtem majd arcához nyúltam és óvatosan törölgetni kezdtem a könnyeit de ezúttal nem lökte el a kezem.

-Rendben megbocsájtok de maradjunk barátok-nèzet mélyen a szemembe.

-Mi?-olyan érzésem volt mintha egy kèst forgattak volna meg a szívemben.

Sziasztoook!
Lehet hogy egy kicsit későn hoztam a részt és ezért bocsika de nem tudtam hogy kéne még fogalmazni. Már nem sok van vissza a könyvből de egy olyan 2-3 rèszre meg biztos számíthattok meg persze az epilogus.

Szerintetek maradnak barátok vagy összejönnek és végre nem rontják el?

Adrienn 💘

2021.június.11