A stréber lány /Befejezett/

❤️15.rész❤️

~Sophia Baker~

Jameshez bújni olyan megnyugtatto volt hogy ezerszer könnyebben vészeltem át ezt az egés balesetett. Még mindig csukva van a szemem de már nem alszok hanem hallgatozok. Kb 5 percel ezelött David megkérdezte Jamest hogy leülhet-e ide természetesen James igennel felelt. Azot nem beszéltek semmit és már úgy voltam vele hogy kinyitom a szemem mikor David megszolalt.

-Nagyon remélem hogy nem tervezed megint megbántani......mert az biztos hogy akkor leütlek.-hallotam meg David fenyegetö hangját

-Nem,és tudom a múltkori is nagyon sajnálom már bocsánatot kértem-válaszolta James és hallotam a hangjából kiszürödö szomorúságot.

-Rendben,mert a fenese tudja miért de kedvel téged.....és Sophia kedves lány,nem érdemli meg mind azt amit kapott-legszivesebben David karjaiba vetettem volna magam amiért ilyen aranyosan és védelmezöen beszél róam de túlságosan kiváncsi voltam így meg sem mozdultam csak csendben hallgattam tovább őket.

-Mi?....Ezt ő mondta neked?-kérdezte James hitetlenkedve

-nem,csak látom rajta-válaszolta és szint láttam magam elött ahogy meghuzza a vállát

-Rendben de úgye azt tudod hogy mi nem vagyunk együtt!?-mondta tétován James. Hirtelen kellemetlenül érztem magam és legszivesebben leszálltam volna róla....de mégsem tettem meg, túlságosan jó érzés volt a közelében lenni. Teljes mértékben tisztába voltam azzal hogy semmi közünk egymáshoz,talán most már lehet mindket barátoknak nevezni de még abban sem vagyok biztos. Félre értés ne essek én biztos vagyok magamban és azt szeretném hogy a barátom legyen föleg azok után hogy itt maradt velem mert ez nagyon sokat jelntett nekem de nem hiszem hogy ő a barátom akarna lenni.....mármint nem tudom elképzelni magunkat úgy hogy csak úgy kettesben beszélgetünk a folyosón egyszerüen nem megy.

-Én...én azt hittem ti együtt vagytok-dadogta David

-neem, mi csak barátok vagyunk és nekem amugy is barátnöm van-válaszolta James halkabban de nekem görcsbe rándult a gyomrom és úgy gondoltam itt az ideje felkelni. Szép lassan kinyitottam a szemem és elémtárult a már eléggé üres korház. Fel emeltem a fejem James (nagyon is kényelmes) válláról és körülnéztem.

-Sziasztok-suttogtam halkan majd ásitottam egyet és feláltam hogy kinyújtozzak-Hol van anya?-néztem körbe mert nem láttam sehol

-Szia-köszönt vissza elöször James-bent van apukádnál-MI??

-Mi van?-csak ennyit tudtam kinyögni-engem miért nem ébresztettetek fel-háborodtam fel és meg indultam apa korterme felé.Mikor beléptem elöször anyát vettem észre,az ágyszélén ült megroskadt vállal és apa kezét szorongatta.-anya-szolitottam meg halkan,hirtelen felém kapta a fejét.

-Jaj,kicsim-elindultam felé mire ő is felállt,jó szorosan megöleltem. Hirelen nagyon rossz érzes kapot el olyan volt mintha bármelyik pillanatba elveszthetném őt.

-most mi lesz anya? mit mondott az orvos?-kérdeztem halkan

-nem tudom mi lesz,az mondta hogy mostmár stabil az állapota és rendbe fog jönni. Nincs miért aggodni kicsim-puszilt bele a hajamba-neked viszont most haza kell menned sajnálom de én nem tudok menni nekem itt kell maradnom de te mindenképp menj haza. Hivlak ah barmi baj van!-mérlegeltem és igaza van amig anya vele van addig nem lehet semmi baj úgy hogy engedelmesen bolintottam nem akartam hogy anyánk vitatkoznia keljen velem,így inkabb megkönnyitem a dolgát.

-rendben haza megyek de ott aludhat velem valaki nem szeretnék egyedül lenni?!-kérdezetem anyát mikor elhúzodtam

-persze hivj meg akit csak szeretnél-bologattot majd egy puszit nyomott a fejemre aztán újra apára koncentrált.Mikor kiléptem körülnéztem és szomoruan vettem tudomásul hogy evyék már nincsenek itt tehát egyedül kell aludnom hacsak Davidék nem jönnek el hozzánk,oda is mentem Davidhoz aki még mindig Jamesel beszélgetett.